Egy legációs kibocsátó alkalmával azt mondtam, hogy szeretném a beszédemet úgy elmondani, hogy azt egyfajta hamuba sült pogácsaként magatokkal vigyétek, tápláljon benneteket, ha megéheztek. Nem kalács, nem is kenyér, csak egy pogácsa, de az is valami.
Sógor Árpád
Néhány héttel ezelőtt egy nagyáruházban voltunk a feleségemmel, ez a teológiás póló volt rajtam, és míg a feleségem a ruhás részlegen keresett magának valamilyen blúzt én egykedvűen álldogáltam a folyosón, de azt is mondhatnám, ahogy Brian mondaná, túláradó boldogságtól sugárzott az arcom. De ezt nem láthatta az az ember, aki hátulról megérintett, mint Jézust a vérfolyásos asszony. Azt kérdezte tőlem, hogy tudnék-e segíteni neki. Milyen megható, villant át az agyamon, hogy ez az ember felismerte bennem a lelkészt és segítségemet kéri.
Végzős teológiai hallgatóként, amikor utoljára prédikáltam erről a szószékről, akkor arról beszéltem azon a böjti bűnbánati héten, hogy kinek mondja Krisztus: Jöjjetek énhozzám és megnyugosztlak titeket. Ma pedig a tőlünk tekintetét elfordító Istenről kell szólnom.
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! Az első Karácsonykor nemcsak Jézus született meg, hanem az angyalok éneke szerint az isteni rend is visszaállíttatott. Hiszen nemcsak rendelt ideje van mindennek, hanem rendelt helye is.
Első legációmkor a római katolikus többségű Felcsíkban voltam legátus. A madéfalvi gondnok, János bácsi a Békesség Istentől köszönésemre így válaszolt: Dicsőség Istennek. Azért mert az régebbi köszönés, mint a Dicsértessék a Jézus Krisztus. Akkor csak érdekesnek találtam ezt a köszönést, annyi év távlatából most már meghatónak is, hogy egy köszönésben is mennyi üzenet van, egy katolikus többségben élő kisebbségi református ember büszke identitása, hite, az, ahogyan gondolkodik Istenről, emberről az is benne lehet egy egyszerű köszönésben.
Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! Azt mondja a Seregeknek Ura. (Zakariás 4:6)
Játszódjunk el a gondolattal, hogy megírhatnák a cselekedeteinkről szóló könyvet. Vagy lektorálhatnánk azt, amit mások írnak rólunk. Nem húznánk ki belőle azt, ami rossz fényben tűntet fel minket és csak azt hagynánk meg benne, amivel dicsekedhetünk, aminek fényében megfürödhetünk? De, nagy valószínűséggel így tennénk. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv nem egy ilyen cenzúrázott könyv. Benne van az is, hogy milyenek voltak valójában az apostolok, a tanítványok, a Krisztust követő első keresztyének.
Egy 21 éves fiatalember kigondolt egy játékot, melyben a céltalan vagy egyszerűen kalandvágyó kortársaknak különböző feladatokat, megbízatásokat ad és azokat teljesítve léphetnek egyre magasabb szintre, melyeken feltétlen engedelmességet tanúsítva, önmagukban vagy másokban tesznek kárt, mígnem a teljes engedelmességet követve az utolsó szinten meghozzák a legnagyobb áldozatot, öngyilkosságot követnek el. A játék szimbóluma és egyben neve is: Kék Bálna. A virtuális közösség egyre növekedik, oldalhajtásai vannak más-más néven.
És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. És szülé az ő elsőszülött fiát, és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó
háznál. Lukács 2,6-7
Hány bőrt lehet lehúzni egy emberről? Hány prédikációt lehet elmondani egy textusról? Az alapigéről ezelőtt 20 évvel szolgáltam, aztán 10 nappal ezelőtt felkészületlenül szóltam néhány gondolatot és jóllehet eredetileg más igét választottam a kibocsátó istentiszteletre, mégis erről az igéről szeretnék most beszélni.
Pages
