Előadások

2014

Visky Sándor Béla · Budapest · 2014-05-07

Tekintettel arra, hogy napjainkban az emlékezéseknek és a múlt értelmezésének konjunktúrája van, és hogy a közéletet mélyen megosztja emlékezetkultúra és emlékezetpolitika gyakorlata, tanácsokozásunk célkitűzése egyrészt a zsidó-keresztyén hagyomány és teológiai örökség sajátos szempontjainak megjelenítése az emlékezés számára, másrészt ezeknek a szempontoknak a tudományos párbeszédbe való bekapcsolása, az objektivitás és interdiszciplinaritás jegyében.

2013

Koppándi Botond Péter · Budapest · 2013-11-15
Balogh Csaba · Arad · 2013-11-12

Számunkra ma már természetesnek tűnik, hogy a házasságot polgári jelenségként kezeljük, de az egyház tagjaiként ugyanúgy természetesnek tartjuk azt, hogy az esküvőnek továbbra is van egyházi vonatkozása. De valójában ennyire magától értetődő-e ez a helyzet? Az előadás apropóját adó konkrét kérdések is ebbe az irányba mutatnak: Végső soron polgári vagy egyházi szertartás-e a házasság? Van-e szerepe a házasságkötésben az egyháznak, és ha igen milyen ez a szerep? Hogyan viszonyul egymáshoz a polgári és az egyházi „eskü”?

Balogh Csaba · Kolozsvár · 2013-11-02

Az előadás elsősorban a Tízparancsolat negyedik rendelkezéséhez kapcsolódik, amelynek közismertebb formája így hangzik:

Koppándi Botond Péter · Marosvásárhely · 2013-10-09
Balogh Csaba · Leipzig · 2013-07-31

It is well-known that the book of Isaiah contains clarifying interpolations. Shorter phrases or even entire verses with problematic readings are of-ten identified by exegetes as loose “glosses”. However, this study suggests that editorial interpolations are not merely unrelated annotations from various periods. Typical explicatory phrases from Isa 8:2, 8:6-7a and 8:23b analysed in this study tend to expose recognisable patterns, a coherent scope and a common hermeneutical principle.

2012

Koppándi Botond Péter · Budapest · 2012-11-02
Balogh Csaba · Kolozsvár · 2012-10-10

Ez a téma és kérdésfelvetés korántsem új keletű – egyébként mi az, ami még annak számíthat a mai teológiában? Az egyház- és teológiatörténet során, amióta az Ószövetség bekerült a képbe, sokan és sokféle módon keresték már a választ a fenti kérdésre, és ezek eredménye számtalan könyvben és tanulmányban áll előttünk. Mindeközben azonban szakmai fórumokon, teológiai vitákban, gyülekezetekben, baráti beszélgetésekben, egyházi sajtóban, elektronikus levelezőlistákon megjelenő Ószövetséggel kapcsolatos negatív megnyilvánulások jelzik azt, hogy bár a téma nem újszerű, mégis igen aktuális marad.

Balogh Csaba · Debrecen · 2012-04-27
Balogh Csaba · Kolozsvár · 2012-04-09

2011

Koppándi Botond Péter · Debrecen · 2011-11-23
Balogh Csaba · Kolozsvár · 2011-06-03
Balogh Csaba · Hodgya · 2011-05-20

Adott a következő három bibliai idézet. Szólt Isten Sámuel prófétához és ezt mondta neki: „Megbántam, hogy királlyá tettem Sault.” (1 Sám 15,11). Ugyanebben a történetben, néhány verssel később, miután Sámuel tudtára adja Saul királynak, hogy Isten elvette tőle a királyságot, ezt mondja a próféta Saulnak: „Izráel örök Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit.” (1 Sám 15,29).

Balogh Csaba · Nagyszeben · 2011-02-24

2010

Balogh Csaba · Pápa · 2010-08-26
Balogh Csaba · Vycné Ruzbachy · 2010-07-29
Balogh Csaba · Beresztelke · 2010-05-06

Adott a következő három bibliai idézet. Szólt Isten Sámuel prófétához és ezt mondta neki: „Megbántam, hogy királlyá tettem Sault.” (1 Sám 15,11). Ugyanebben a történetben, néhány verssel később, miután Sámuel tudtára adja Saul királynak, hogy Isten elvette tőle a királyságot, ezt mondja a próféta Saulnak: „Izráel örök Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit.” (1 Sám 15,29).

Balogh Csaba · Ákos · 2010-04-19

Adott a következő három bibliai idézet. Szólt Isten Sámuel prófétához és ezt mondta neki: „Megbántam, hogy királlyá tettem Sault.” (1 Sám 15,11). Ugyanebben a történetben, néhány verssel később, miután Sámuel tudtára adja Saul királynak, hogy Isten elvette tőle a királyságot, ezt mondja a próféta Saulnak: „Izráel örök Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit.” (1 Sám 15,29).

2007

Kiss Jenő · Kolozsvár · 2007-10-31

Kr.e. 622-ben kezdődött el az ószövetségi kor legnagyobb vallásos reformja. Ez az évszám egyúttal Jósiás király uralkodásának 18–ik esztendejét is jelzi. E reform jelentőségéről és az említett király nagyságáról szólok először (I.). A reform súlyával ellentétes arányban áll annak fogadtatása meghatározó prófétai körökben, Jósiás kiválóságával pedig végzetes sorsa. Ezt mutatja fel a II. rész. Mi volt a reformmal szembeni fenntartás, illetve a szerencsétlenség oka? Erre a kérdésre keresem a választ a harmadik részben.

Oldalak