Egyháztörténeti könyvbemutató

Népes közönség előtt került sor a Kolumbán Vilmos József teológiai tanár által szerkesztett Egyháztörténeti tanulmányok című tanulmánykötet bemutatójára. A rendezvényen részt vettek a Teológiai Intézet hallgatói, oktatói, az Erdélyi Református Egyházkerület és a Magyar Unitárius Egyház püspökei, a kötet szerzői, illetve más érdeklődők.

A bemutató közönségét Kállay Dezső rektor köszöntötte és méltatta az Intézet egyháztörténeti tanszéke által kifejtett tudományos tevékenységet.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a reményteljes jövő jeleként értékelte a bemutatott tudományos munkát. Elmondta, hogy a magyar református egyházak berekfürdői konferenciáján nemrég büszkén nyújtotta át ajándékként az erdélyi tudományos élet egyik jelentős termését. A püspök kiemelte, hogy a reformáció évében elkezdődött munka folytatása azt jelzi, hogy a Refo500 nemzetközi ünnepe által mozgósított munka tovább folytatódik. A szerzők sok ismeretlen területet felszínre hoztak, s több előadásban megcsillan az események mögötti történelem Ura. Kiemelte, hogy bár a mai kornak nem jellegzetessége ez a fajta olvasat, az egyháznak mégis foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy milyen cselekvés származhat a felismert történelmi igazságokból. Kató Béla elismerően beszélt arról, hogy az utóbbi időben egyre több teológiai műhely aktív tevékenysége kerül előtérbe.

A kötet némely tartalmi szempontjára Ősz Sándor Előd, az Erdélyi Református Egyházkerület Levéltárának igazgatója hívta fel a figyelmet. A könyvet az erdélyi tudományosság felfelé ívelő pályája egyik jelentős bizonyítékaként értékelte. Míg két évtizeddel ezelőtt csak elenyésző számban voltak magas tudományos fokozattal rendelkező a református lelkipásztorok, addig ez a szám mára jelentősen megnőtt. Ebben a folyamatban elismeréssel szólt a 2001 utáni egyházi szemléletváltásról, többek között az olyan egyházi szaklapok, mint a Református Szemle irányváltásáról és a doktori iskolák beindulásáról. Ősz Előd elmondta, hogy a kötet három konferencia anyagát összesíti, melyeknek szervezői Kolumbán Vilmos és Gudor Botond, azaz a kolozsvári Teológiai Intézet és a Nagyenyedi Református Egyházkerület. Ez a decentralizálás egyúttal jelzi azt az örvendetes fejleményt is, hogy nemcsak a szellemi központban, hanem a "vidéken" is van kezdeményezőkészség. A 35 szerző 42 tanulmánya a reformáció korától a 21. századig terjedő egyház történeti vonatkozású kérdéseit öleli át. Mind tematikájában, mind a szerzők szakmai hátterét tekintve meglehetősen szerteágazó, amely jelzi azt, hogy az erdélyi egyháztörténetírás nem provinciális. A szerzők egy része teológus, másik részének szakmai képzése nem teológiai hátterű, s a kettő a kötetben egyensúlyban van. Ez is arra utal, hogy az erdélyi egyháztörténet írás nem "kilízingelt", azaz nem olyan szerzők munkája, akik nincsenek kapcsolatban az egyház mint Krisztus teste jelenséggel, de ugyanakkor nem is körbekerített, belterjes műfaj, ahová ne lenne belépése annak, aki ezzel a szakterülettel komolyan szeretne foglalkozni. A határok ilyen értelmű átlépéséből mindenképpen sok komoly és értékes eredmény születik.

Kolumbán Vilmos, a kötet szerkesztője zárszavában rámutatott arra, hogy az újonnan megjelent gyűjtemény része annak a hosszú folyamatnak, amely közel két évtizede indult, s amely az egyháztörténeti kutatás rendszeres fejlesztését tűzte ki célul. Az európai egyetemi hagyományokhoz híven a kutatási eredmények publikálása az a kézzelfogható eredmény, amellyel az erdélyi kutatás is hozzájárulhat az európai szellemtörténet feltérképezéséhez és megismeréséhez. A szerkesztő megköszönte a szerzők és támogatók munkáját és reménységgel tekintett az erdélyi egyháztörténeti műhely tevékenységének jövőbeni folytatására.