1 Korinthus 1:26-31

A világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket. Benjámin fiunk hat és fél éves és nagyon szeret lányokkal együtt játszani. Az oviban, ahová jár, van egy kislány, aki hozzá hasonlóan éppen most tanul írni. Egyszer ovi után Villőéknél (így hívják) volt, ahol a kis barátnő anyukája elmesélte, hogy Villő szemben sok más gyerekkel tükörírással ír (olyan írás, amit egy tükör elé tartva lehet kibetűzni). Az ő világában ez volt a természetes: nem szemből nézem és rajzolom a betűket, hanem úgy ahogy azok hátulról néznek ki.

Lekció: Zsoltárok 34:2-11

Néhány évvel ezelőtt falunapot szervezett az gyülekezet, amelyben lelkipásztori pályafutásomat kezdetem, s ahol először éltem át az igehirdetői szolgálat örömeit és nehézségeit. A falunapra engem is meghívtak, akárcsak azok a lelkipásztorokat, akik ott töltött éveim előtt vagy után szolgáltak abban a gyülekezetben. Ezen az alkalmon olyan jelenetnek voltam részese, amely számomra mind a mai napig megható.

Subscribe to 1 Korinthus 1:26-31