„Könyveknek szörnyü szük voltok miatt”. A könyvbeszerzés lehetőségei és eszközei a nagyenyedi kollégiumban

A 17. század utolsó harmadától kezdve az enyedi könyvtár működéséhez szükséges anyagi hátteret a kollégium professzorai által alapított Bibliotheca Fundusa biztosította, amelyet a kollégium pénzalapjaitól elkülönítve kezeltek. A befolyt pénzalap 6%-os kamatlábbal való tőkésítéséből fedezték a könyvtár kiadásainak egy részét, amelyek többnyire kiadványok vásárlásából és beköttetéséből tevődött össze.

A kollégiumi könyvtár statisztikai adataiból kiderült, hogy 1662–1764 közötti időszakban vásárlás útján, valamivel több mint 2180 kötettel gyarapodott a gyűjtemény. Számolva a korabeli könyvkereskedelmi viszonyokkal és a kollégiumot ért századeleji pusztítással, tulajdonképpen figyelemre méltó növekedés. A 17–18. század fordulóján ugyanis könyvkereskedők hiányában, a külföldön kiadott könyvek többnyire az akadémiai tanulmányútjukról hazatérő peregrinus diákok révén kerültek Erdélybe.

Ebben a „könyvtelen aetasban” az enyedi könyvtár vásárlás útján történő gyarapodása a könyves aukciók, a vásárok és bizományosok hálózatai révén valósult meg. A nyugati országokban már működő antikvárkereskedést, Erdélyben a könyvaukciók bonyolították le, ezeknek Kolozsvár és Szeben mellett az enyedi kollégium is rendszeresen teret biztosított. A könyvkötők és szortimenterek a könyvterjesztők különleges hálózatát képezték, tevékenységük részleteibe új nézőpontból Bod Péter könyvterjesztői hálózatán keresztül próbálunk betekintést nyerni. A peregrinációs útjukról hazatérő diákok mellett, a szortimenterként tevékenykedő diákok képezték a könyvkereskedelem egyik láncszemét. Vizsgált korszakunkban Benedek András diák könyvtárosról vannak arra vonatkozó adataink, hogy jelentős könyvforgalmat bonyolított le. A könyvkereskedelem helyszínei voltak a nagyobb néptömegeket vonzó vásárok is. Egy-egy ilyen vásár kitűnő alkalmat nyújtott a nyomdászok számára, hogy a könyvárusokkal találkozzanak.