Élet, halál, feltámadás az énekeinkben

A lelkészi szolgálat fontos része az éneklés, és fontos eszköze az énekeskönyv. Ismerjük-e valóban a gyülekezeti énekeinket? Tudatosult-e bennünk, hogy az egyes nagyheti és húsvéti énekeink milyen szimbólumokkal, s a dallamba is elrejtett üzenettel próbálják meg kifejezni a kimondhatatlant: a kereszthalál döbbenetét, a feltámadás titkát, az új élet örömét? Vajon mi ezeknek az énekeknek a története? Kik és mikor kezdtek először ezekkel a szavakkal és dallamokkal így énekelni az életről és halálról? Az ünnepre szánt néhány éneken kívül, a reggeli és esti énekek között, de a zsoltárok és dicséretek között vajon hány olyan ének húzódhat még meg, mely a nagyhét és húsvét üzenetéhez jól illeszkedik? Miért került be a külföldi énekeskönyvekbe egyetlen magyar eredetű énekként a „Paradicsomnak te szép élő fája” kezdetű énekünk? Miként hasznosíthatjuk ezeket az énekeket a gyülekezeti munkában (hitoktatás, lelkigondozás, haldoklók vigasztalása)? Az előadást énekléssel, különböző stílusú műzenei és könnyűzenei feldolgozás meghallgatásával, és néhány képművészeti alkotás segítségével (festmény, szobor, kódexeket díszítő miniatúra stb.) tesszük szemléletesebbé.