Krisztus egyházának alapvetően két nagy problémája volt és van: vagy nem a jelenben élt, vagy csak a jelenben élt.

(1) Az egyház, amely nem a jelenben él, a múltban vagy a jövőben keresi erőforrásait. A múlt hagyományait tekinti legfőbb kincsének, vagy történelmi sebeit nyalogatja, s talán nem is akarja, hogy ezek begyógyuljanak. Vagy a távoli jövőtől várja, hogy ez az eszkatológikus gyógyszer majd egyszer minden baját megoldja. Ezért most nem kell ezzel szembenézni. Ott él az Isten trónja előtt a mennyei Jeruzsálemben, s mindeközben semmi tudomást nem vesz annak tökéletlen földi tükörképéről, a földi Jeruzsálemről, amely időközben talán Bábellé torzult. Akár a múltban, akár a jövőben él, alapvetően jellemző rá, hogy felépít magának egy olyan identitást, amelynek semmi köze ahhoz a világhoz, ahol zajlik az élet, a maga nyomorúságaival és örömeivel, bukásaival és győzelmeivel, bűnös rútságával és teremtett szépségével együtt. A jelen igazságtalanságai láttán vagy egy régi tökéletes világ ősi törvényeinek eszméibe lel megnyugvást, vagy egy jövőbeni igazságszolgáltatáshoz menekül. De a jelennel nem foglalkozik. Ez az az egyház, amelyet – érthető módon – a világ olyannyira idegennek érez, hogy semmi vonzót nem talál benne. Érthetetlen nyelvet beszél, idegen ruhát hord, így nem kattan rá senki sem idejétmúlt sem utópisztikus filozófiájára. Két gyakori szófordulatot ismétel: „milyen jó volt” és „de jó lenne”. Ez az egyház elveszítette realitásérzékét, a realitás pedig elveszítette egyházérzékét. Az egyház, amely nem a jelenben él. Nem tudom, hogy hol van ez az egyház, de az biztos, hogy soha nem ott, ahol éppen történnek a dolgok.

(2) De nem kevésbé ismert az az egyház sem, amely csak a jelenben él, olyan, amely mindent a pillanatnak rendel alá. Nincsenek hosszú távú célkitűzései, a jelenlegi helyzet megőrzése, konszolidálása az az alapelv, amelynek minden mást alárendel. Barátságot köt mindenkivel, aki ezt garantálja. Nem fontos sem az örökség sem a táv-lat. A jelenben kell minden örömforrást megtalálni. Bemutatom: ez a korszerű egyház. Korszerű liturgiájában, szervezésében, szabályaiban, erkölcseiben, üzenetében. És mégis idegen. Egyházként idegen, egyháznak idegen abban a társadalomban, amely öntudatlanul is egy másik egyházat keres. Egy olyat, amelyben felsejlik a világ-idegen szentség valami szikrája, pislákoló fénye, netalán lángja. Ez az egyház, amelynek jelmondata a carpe diem, csak nem annak igazi horatiusi értelmében, hanem egyszerű, olcsó hedonizmussal töltve. Élvezd az életet.

Nos, Lukács evangéliumának a felolvasott versei ez elé az egyház elé tartanak tükröt. Nézzünk bele, mert ha az Úr irgalmas lesz hozzánk, akkor esetleg magunkra ismerhetünk.

Lukács 17:20-24-ben két alapgondolat különíthető el egymástól. Az első gondolatot Jézus a farizeusok kérdésére válaszolva fogalmazza meg hallgatóinak. A másodikat pedig sajátosan a tanítványainak mondja. Az egyik Isten királyságának a jelenvalóságáról, a másik a jövőjéről beszél.

*

Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt a feleletet adta: Az Isten országa nem szemmel lát-hatóan jön el. Nem mondják majd, hogy íme, itt vagy íme, ott van, mert az Isten országa bennetek van.

Ezt a gondolatot csak Lukács evangéliumában találjuk meg. A magyar bibliafordítások eltérő variációi is jelzik, hogy itt egy igen vitatott bibliai szövegrésszel állunk szemben. Az ún. Újfordítású Biblia (1990) ezt írja: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.” A 2004-es revízió szerint pedig: „hogy az ember azt előre kiszámíthatná”. És hasonlóképpen különböznek a második verssor fordításában: Isten országa közöttetek van olvassuk több verzióban.

A bibliai szövegben szereplő kifejezés (metá párátérészeósz) ebben a formában csak itt jön elő az Újszövet-ségben. A biblián kívüli szövegek vizsgálata arra enged következtetni, hogy a jelentése „megfigyelés” (alapos diagnózis, vagy egy jelenség megfigyelése), illetve „megőrzés” (pl. a parancsolat vagy egy ünnep megőrzése). Gondot jelent az itt található prepozíciós szer-kezet is (metá, valamivel együtt, valaminek a következtében). A mondatnak ez az első fele a farizeusok mikor kérdésére akarja megadni a választ.

A második mondat a hol-ról beszél. Isten országa bennetek / közöttetek van. Az itt található kifejezés (entosz hümón) valaminek a belső részét jelzi (pl. Mt 24:26-ban az edény belsejét, amelyet meg kell tisztítani). A közöttetek fordítás a görög szövegre nehezen alkalmazható, de ha Jézus szavait visszafordítjuk arra az arám nyelvre, amelyen elhangzott, akkor az eredeti kifejezés lehet „bennetek” vagy „közöttetek” egyaránt (léb).
Miről beszél Jézus? Két dologról: a farizeusok kérdése az Isten országa eljövetelének időpontjára koncentrált. Jézus az idő mellett a térre is reflektál. Az Isten országa nem úgy jön el, hogy azt megfigyelhetnénk, mert Isten országa már itt van.

Az Újszövetséget olvasó ember számára nagyon súlyos szavak ezek. Krisztus eljövetelét tekintve az Újszövetség szerzői egy sor ószövetségi prófétára utalnak, amelyek mintegy előre hirdették, jelezték a messiás jövetelét. A babiloni bölcsek jelekből értették meg, hogy hová kell menniük. Hogyhogy nincsenek jelek? Jézus mondatának értelmezésére egyetlen lehetőségünk marad, ha ezt a választ így fogjuk fel: Isten országa nem megfigyelést követően jön el majd valamikor a jövőben, mert már jelen van.

Mit is jelent ez az Isten országa? A témának óriási szakirodalma van, nem ez a hely az, ahol erről beszélni kell. De hadd mondjam el, hogy a magyar bibliafordításoknak van egy alapvetően rossz iránya, ami ezt a témát illeti. Az „ország” megtévesztő fordítás, sőt azt is mondanám, hogy rossz fordítás. Az „ország” ugyanis egy térben behatárolható területet sejtet, attól függetlenül, hogy ennek az országnak hol akarnánk meghúzni a határait. De az a héber kifejezés (malkút), amelynek görög megfelelőjét az „ország”-gal fordítják magyar nyelvre azt jelenti, hogy „országlás, uralkodás, uralom”, vagyis nem a felségterületet, hanem magát az uralkodás tényét jelöli. A cselekményt, az igét.

Mit jelent az, amit ennek kapcsán Jézus mond? Pontosan azt, hogy az Isten országa nem lokalizálható, sem térben, sem időben. Keresztelő János azt hirdette: térjetek meg, mert elközelített az Isten országlása. Lk 16:16 szerint eddig volt Mózes és a Próféták, de most egy új világrend következik. Jézus a közelgő Isten országlására való tekintettel hirdetett egy teljesen új életvitelt, amelynek alapdokumentumát a hegyi beszédben s az evangéliumok tanításában olvassuk. Az ókori felfogás szerint egy új törvény egy új királyság kezdetét jelzi. Mintha azt mondaná: a Jézusi tanítás meg-élésében válik nyilvánvalóvá az Isten uralkodása a földön.

Úgy vélem, hogy a farizeusok kérdésére adott válasz innen érthető meg. Az Isten országlása nem valami, ami eljön majd, valamilyen megfigyelhető, észlelhető jelek kíséretében. (A párá(térészeos) prepozíció pontosan a kívülről való szemlélést sugallja.) De Isten országlását nem lehet kívülről észrevenni. Isten országlása ott van bennetek, közöttetek. Végső soron mindegy, hogy itt melyik fordítást fogadjuk el. Mindenképpen hangsúlyos viszont a többes szám. Bennetek, nem benned. S ez máris megóv attól a misztikus és individualista olvasattól, amely úgy gondolja, hogy az Isten országlását egymagában is ki tudja fejezni. Egyedül is kitesz egy egyházat!

Bennetek / közöttetek azt jelenti, hogy Isten országlása mindig ott van, ahol vagy. Nem imitt és amott, azaz nem egy másik helyen, és nem egy másik időben. Nem máshol és nem máskor. Mit jelent ez? Hogy ha valaki Isten uralmának jeleit keresi, akkor az egyház nem mutathat máshová. Másként fogalmazva: az egyház nem háríthat! Nem terhelhet más időt, más kort, más instanciát felelőséggel. A ti-közöttetek / bennetek azt jelenti, hogy Isten uralmának ott kell megvalósulnia, ahol ti vagytok. És hogy ez látható-e vagy sem azon múlik, hogy van-e megtérés és a Krisztus új törvénye, új világrendje szerinti élet. Bemenni nem távoli zarándoklatot jelent, hanem pl. ezt: menj és oszd szét minden vagyonodat a szegényeknek (!), mondja Jézus annak a gazdag embernek.

A kérdés tehát nem az, hogy mikor jön el Isten uralma, hanem az, hogy te úgy élsz-e, mint aki tudja, hogy Isten uralkodik. Vagy még mindig párálell vagy vele, külső szemlélő vagy. Isten országa van (esztín) mondja Jézus. Találó ószövetségi pár-huzama ennek 2Móz 3. Ha majd azt kérdik, hogy ki küldött téged, milyen Isten, akkor Mózesnek ezt kell válaszolni: a Vagyok küldött. Tudjuk azt, hogy minden rejtélyessége ellenére, ez a történet Izrael Istenének, Jáhvénak a nevét akarja magyarázni. Ő az az Isten, aki van, akiről sem csupán múlt, sem jövő időben nem lehet beszélni. Ő a vagyok, a jelen vagyok Isten. Ez az ő neve.

Milyen egyház lehet ennek az Istennek a tükre? Csakis az, amely jelen van. Jelen van mindenhol, ahol Isten uralmának a jeleit keresik. Jelen van a nyomorultak mellett, a betegágynál, az igazságért folyó harcban, a Belzebúbbal való küzdelemben, jelen van a határátkelőn ahol az Európa jövőjét fenyegető Allahra szorult nyomorultak hurcolják magukkal szerencsétlen gyermekeiket. Ennek a világnak a Vagyok Istenre van szüksége, s ezt csak az az egyház tudja hitelesen képviselni, amelynek ez a hitvallása: itt vagyok!

**
Persze van az igének egy másik része is, amely nélkül nem lenne teljes a kép.
Majd azt mondta a tanítványoknak: Jönnek majd napok, amikor szívesen látnátok akár csak egyet is az Ember Fiának napjai közül, de nem láttok. Ha ezt mondják majd nektek: „Íme, itt van” vagy „Íme, ott van”, ne menjetek oda, ne fussatok utána! Mert amint a felvillanó villámlás az ég egyik szélétől a másikig fénylik, úgy jön el az Ember Fia is a maga napján.

Igaz – és ez hangsúlyos – itt már szó szerint nem beszél az Isten országlásáról. De van itt egy olyan epizód, amely ehhez hozzátartozik. Lesz majd egy olyan pillanat, amikor az Ember Fia dicsőségesen megjelenik majd az ő napján. Az Isten országlásának hosszú emberi történetében lesz egy olyan nap, amikor a világ egyik végétől a másik végéig láthatóvá válik az, ami most még láthatatlan. Krisztus tanítványai nem veszíthetik el ezt a távolabbi perspektívát, mert ez az üzenet speciálisan nekik szól.

Az Ember Fia az Újszövetség másik rendkívül sokat vitatott messiási címe, amelyet Jézus rendhagyó módon vállal magára. A hosszú vitákat rövidre zárva úgy tűnik, hogy e sajátos megjelölés mögött Dániel könyvének a jól ismert próféciája áll (Dán 7:13-14): „Íme, az ég felhőin egy emberfiához hasonló jött, odament az öregkorúhoz és adott neki hatalmat, dicsőséget és uralmat (országot), és minden nép nemzet és nyelv neki szolgált.” Az evangéliumok tanúságtétele szerint Jézus ez az emberfia. Ez a felhőn érkező uralkodó egy jól ismert másik ősi istenképet is eszünkbe juttat. Az ókori Izraelben Baál istent (akinek a neve azt jelentette, hogy úr), aki a vihar, időjárás istene volt, gyakran ábrázolják felhőn utazóként, kezében pedig – mint valami fegyvert – a villámot tartva. Talán nem véletlen, hogy a Lukács evangéliuma emberfiának az eljövetele is a villámhoz hasonlított hirtelenséggel történik majd (most a kép-anyag ószövetségi kötődése és esetleges polemikus éle maradjon témán kívül).

A tanítványok előtt még ott áll egy perspektíva. Ami itt történik, az nem minden. Az Isten országáról szóló bibliai tanítás értelmezés-történetében van egy nagyon hangsúlyos irány, amely olyannyira annak jelenvalóságára koncentrál, hogy teljesen elveszíti szem elől ezt a jövő perspektívát. Szűrjük ki a mitologikus elemeket, koncentráljunk csak a jelenre (Bultmann, de Dodd is), mert a világ számára elfogadhatatlan egy ilyen irracionális jövőkép. Nem új mozga-lom ez, Jézus korában a szadduceusok is meglehetősen földhöz tapadt etikusok voltak. De kétségtelen, hogy óriási kockázata van annak, ha az etikából, a keresztyén egyház létrendjéből kimarad ez a jövőbe látó perspektíva. Kimarad az a felelősségérzet, amely nem csupán az embertárs irányában kötelez. Lehet az egyház szociális téren nagyon aktív, de a diakónia sem élhet enélkül a jövőkép nélkül, hogy egyszer Isten majd letöröl minden könnyet. Igazi erőforrás lehet. A szolgáló Emberfia mellett van egy dicsőséges Emberfia is, s ez az egyháznak méltóságot ad ahhoz a szolgálathoz, amelyet most végeznie kell.

A hitükért üldözött tanítványok számára ez a felvillantott kép valóban erőforrás volt. S úgy vélem, hogy az a tény, hogy az egyház oly-kor úgy vélte, hogy képes enélkül is élni azzal magyarázható, hogy nem volt igazán olyan helyzetben, ahol megtapasztalhatta volna mit jelent csak erre a világra fókuszálni.

Úgy gondolom, hogy az a világnak is igénye van arra az egyházra, amely erre az eljövendő dicsőséges Emberfiára figyel. Azaz pontosan arra a világidegen hitre van szükség, amelynek kiszűrése által némelyek az egyházat elfogadhatóbbá akarták tenni. Kell ez az irracionális, világidegen szentség, amely túlmutat ezen a világon.

Az egyházra nézve viszont mindig is volt egy veszély. Azt olvassuk itt, hogy „kívántok látni”. A kívánság, még akkor is, ha vallásos kívánság, nem jó tanácsadó. Jézus eszkatológikus példázatai a kívánság helyett inkább a józanságot az éberséget hangsúlyozzák. Ebben a világban van egy vallásos börze is, egy olyan világpiac, ahol mindenki megtalálja magának az az istenképet, amelyre vágyik. Nem sokban különbözik attól az Areopágosztól, ahol sok isten között állt az az oltár az ismeretlen Istennek. Ez az oltár ma is áll. Azé az Istené, amely nem azért van, hogy a kívánságlistákat teljesítse, hanem azért, hogy őt megismerjük, őt tiszteljük és őt hirdessük.

A Lukács evangéliuma azt hirdeti, hogy az Isten országlása jelen van, itt, most közöttetek. Hogy ez mennyiben válik láthatóvá az nem kis mértékben rajtatok is múlik, ti. annak a szeretet parancsnak való engedelmesség függvénye, amely ezt az országlást, ezt az új korszakot jelzi. De a jelennek ez a realitása összekapcsolódik a jövővel. Mit jelent ez? Nagyon egyszerű: ugyanazzal az emberrel fogsz majd egy asztalhoz ülni, akivel esetleg soha nem akartál szóba állni, akivel nem akartál egy szobába költözni. Pedig – ahogy Jézus mondja – meglehet, hogy nem az vétetik majd fel, akivel egy ágyban, egy szobában feküdtél, hanem az, akivel nem akartál együtt lenni. Itt, az Isten uralmának bűvöletében, tegyünk azért, hogy ott, az Emberfia asztalánál majd több barátunk legyen.