Adorjáni Zoltán

Jób testamentuma az ún. ószövetségi apokrif, másként pszeudoepigráf iratok hosszú sorának egyik darabja. Olyan írás tehát, amely az ószövetségi Jób könyvével áll szoros kapcsolatban, de amely mégsem tartozik a kanonizált ószövetségi, sem pedig az úgynevezett deuterokanonikus könyvek sorába. E mű sajátos darab a szép számmal fennmaradt s az úgynevezett testamentum-műfajt képviselő iratok sorában. Görög kézirataiban teljes és viszonylag jó szövege maradt fenn. Ezekből készült most első magyar fordítása, elsősorban a szélesebb körű olvasóközönségre való tekintettel.

Míg az elmúlt évtizedekben parttalanra duzzadt az esszénusok qumráni ágának irodalma, addig egyiptomi „rokonaik” kutatása csak szerény lépésekkel haladt előre. Magyar nyelvterületen pedig nem csak a therapeutáknak, hanem a korai zsidóság nagyhatású filozófusának, Philónnak kutatása is gyermekcipőben jár, munkái közül pedig csupán a Mózes élete jelent meg Bollók János fordításában. A könyv tehát hiánypótló. A fordításhoz kapcsolt jegyzetek és elemzések hozzásegítenek ahhoz, hogy a therapeutákat a korai zsidóság és a tágabb interkulturális környezet összefüggéseiben láthassuk.

„Készítsétek az Úrnak útját…” Keresztelő János ézsaiási próféciát újraélesztő igehirdetése az által vált tartalmassá, átütő erejűvé és tömegeket mozgatóvá, hogy nem a teljes újdonság erejével hatott. Így János a régi és nagyon mélyre nyúló gyökerek sarjasztásával vált az áthagyományozás kiemelkedő mesterévé. Ez pedig magának Istennek a módszere volt. Ő Isai régi törzsökéből sarjasztott új termővesszőt. Jézus szintén ugyanezzel a módszerrel hirdette meg még „mesteribb” programját: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére.