halál

Az Újszövetség révén a feltámadás a keresztyén teológia egyik alapvető gondolatává vált. De a feltámadással már ószövetségi szövegekben is találkozunk, és az újszövetségi szerzők gyakran ilyen szövegekre hivatkoznak olyan apologetikus összefüggésekben, ahol a feltámadás kapcsán érvelnek. Ez az előadás megvizsgálja az ószövetségi halálról és feltámadásról szóló diskurzus ókori közel-keleti kontextusát és áttekinti a vonatkozó ószövetségi szövegeket, reflektálva azok későbbi értelmezésére is az Újszövetségben és a korai zsidóságban.

Nem a tőlem szokásos módon vezettem fel az alapigét (Istennek az a szent igéje ami által szól mihozzánk), mert nem merném prédikációnak nevezni azt, amit most elmondok, hanem inkább csak egy szubjektív vallomásnak életről, halálról, feltámadásról. Lehet, hogy a személyes hitvallásom nem fog mindenben egyezni egyházunk hitvallásával, ezért vállalom a felelősséget.

A bibliaórás csoportunkból már két teológus is az ún. vezérigéjét választotta textusként reggeli áhítatra. Én is beállok ebbe a sorba. A felolvasott ige az én vezérigém, amivel lelkésszé szentelésemkor áldott meg Édesapám. Nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is kötődöm ehhez az igéhez. Amikor Édesapánk meghalt és testvéreimmel beszéltünk az Édesapánkhoz fűződő emlékekről és kerestük az igét amit a gyászjelentésére írhatnánk, akkor vált világossá számunkra, hogy mindegyik gyermekét ezzel az Igével áldotta meg. A kapott áldást szimbolikusan így osztotta meg és adta át nekünk.

Subscribe to halál