Budapest
Az elmúlt húsz-harminc évben újra komoly, magas színvonalú vita lángolt fel Isten létével kapcsolatban angol és amerikai filozófusok között, akik nemcsak a téma rendkívüli jelentőségét ismerték fel, hanem intellektuálisan érdekes voltát is. Keresztény gondolkodók is kivették részüket e vitából, mely oda vezetett, hogy egyre több filozófia szakos hallgató vett föl vallásfilozófia órákat.
A filozófia a bölcsesség szeretete a nemtudás tudásában. Feszültségterhes törekvése során annak a veszélynek van kitéve, hogy a gondolkodás köztes állomásai végcélként tűnnek fel előtte, holott a nemtudásban gyökerező bölcselet mindig az ismeretlen abszolútumra irányul. Mivel ez az ismeretlen abszolútum óhatatlanul előhívja az istengondolatot, az istenkérdés – akarva akaratlan, pozitívan és negatívan-minden filozófiában felmerül. Ennek tudatában könyvünk megrajzolja azt az utat, melyen az ókortól napjainkig terjedő gondolatok találkoznak.
Manapság a vita már nem az istenérvek egyes formáinak logikai érvényessége felől folyik, hanem arról, hogy 1. milyen Istenre engednek következtetni ezek az érvek, valamint 2. van-e voltaképpeni vallási jelentősége az érveknek. Aki ezt a könyvet áttanulmányozza, nemcsak a kortárs filozófiai vitákat ismeri meg, hanem megértheti a vallásfilozófia alapvető kérdéseit önmagukban is. De felfedezheti a mai vallásfilozófiai viták történeti gyökereit is, amelyek a középkori keresztény teológiáig és azon túl a klasszikus görög filozófiáig nyúlnak vissza.
Az erőszakhoz való keresztény közelítésünk közös vezérgondolata: miképpen lelhetjük fel az erőszakkal szembeni aktivitáshoz utat nyitó cselekvési irányvonalakat. A „vele szemben” megfogalmazás azonban eleve megkérdőjelezhető. Nem az agresszió ellen kell ugyanis erőinket mozgósítani, hanem a benne rejlő erő átalakításának, az energiák átfordításának, megszelídítésének és elaborációjának módozatait szükséges felismernünk, alkalmaznunk, tanítanunk és általános „harcmodorként” a kultúra részévé tennünk.
A könyv elméleti keretben elemzi a média és a politikai rendszerek közötti viszonyt. A szerzők tizennyolc európai és amerikai demokrácia médiaintézményeire vonatkozó felmérés alapján jelölik ki a médiarendszerek három legfőbb típusát és azokat a politikai változókat, amelyek kialakulásukat megszabták. A három típus: a polarizált pluralista, a demokratikus korporativista és a liberális.
A kötet címadó írása Max Weber, német közgazdász és szociológus egyik leghíresebb műve, hipotézise szerint a protestáns hivatásetika (mások mellett) fontos szerepet játszott a kapitalista gazdasági rendszer kialakulásában. Weber szerint a kapitalizmus szelleme nem egyszerűen üzleti bölcsességek halmaza, hanem etikusan színezett életszabály – ethosz –, etikai mezben fellépő, normákhoz kötött meghatározott életstílus, hivatásbeli kötelesség.
Pages
