Dr. Fazakas Sándor (Debreceni Hittudományi Egyetem): Egyház mint közösség a Szentháromság erőterében. A reformátori egyházértelmezés sajátossága az egyház empirikus valósága és pneumatikus meghatározottsága között.
egyház
Fazakas Sándor (szül. 1965), egyetemi tanár. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai Tanszékének tanszékvezető professzora. 2005–2011 között az egyetem rektora, 2015 óta a Doktori Tanács elnöke és a Doktori Iskola vezetője. A BBTE tiszteletbeli doktora és társult oktatója, az MRE Doktorok Kollégiuma Rendszeres Teológiai Szekciójának elnöke, több nemzetközi tudományos testület és szakmai grémium tagja.
A konferencia arra a kérdésre keres választ, hogy hogyan lehet jelen és szolgálhat a mennyei Krisztus földi teste korunk társadalmi valóságban. Ezt a kérdéskört fejtik ki az előadások és boncolgatják a fórumbeszélgetés résztvevői.
A fórumbeszélgetést szociológiai kérdésfelvetések indítják, amelyek mentén beszélgetnek egymással az egyházi vezetés, a gyülekezeti lelkipásztorkodás és a teológiai tudomány képviselői.
Kolozsváron élek, a belvárosban, 100 m2 alapterületű egyházi lakásban, néhány hónapja magyar kormánypénzből csodálatosan felújított közös belső udvarral. Teológiai tanári fizetésem magasabb, mint a romániai átlagbér. Van két gyermekem, két nagy fiam, akik keresik a helyüket a világban, és még nem találták meg a helyüket az egyházban. Abban az egyházban, amelynek én is lelkipásztora vagyok. Azok a gyermekek, akiknek én az apja vagyok. Szerető apja.
„Jöjjön el a te országod”- ez nem a menekülő kegyes lélek könyörgése; az álmok és utópiák kergetője vagy a keménynyakú világjobbító nem így imádkozik. Egyedül csak a föld gyermekeinek gyülekezete könyörög így, azok, akik nem különülnek el, akiknek nincsen különösebb világjavító javaslatuk, akik maguk sem jobbak a világnál, de akik oda állnak, ahol a part szakad, és együtt kitartanak a mélységben, a mindennapok taposómalmában, a szolgaságnak alávetett világban.
„Jöjjön el a te országod”- ez nem a menekülő kegyes lélek könyörgése; az álmok és utópiák kergetője vagy a keménynyakú világjobbító nem így imádkozik. Egyedül csak a föld gyermekeinek gyülekezete könyörög így, azok, akik nem különülnek el, akiknek nincsen különösebb világjavító javaslatuk, akik maguk sem jobbak a világnál, de akik oda állnak, ahol a part szakad, és együtt kitartanak a mélységben, a mindennapok taposómalmában, a szolgaságnak alávetett világban.
Pages
