A 2024-2025. akadémiai év gyülekezetismereti gyakorlat tevékenysége keretében az Intézet 22 elsőéves hallgatója három különböző tájegységet látogatott meg. A gyakorlat koordinátora Kovács Edith Bella ifjúsági lelkipásztor.
- HU
- EN
- RO
A 2024-2025. akadémiai év gyülekezetismereti gyakorlat tevékenysége keretében az Intézet 22 elsőéves hallgatója három különböző tájegységet látogatott meg. A gyakorlat koordinátora Kovács Edith Bella ifjúsági lelkipásztor.
A KPTI tanulmányi programjában is megjelenő Gyülekezetismereti gyakorlat tevékenység célja, hogy a különböző gyülekezeti környezetből származó hallgatók megismerkedjenek Erdély és Partium egyházi régióinak jellegzetességeivel, egyházszociológiai sajátosságaival (egyház a tömbmagyarságban, szórványban, kis és nagygyülekezetek, stb.). A gyülekezeti látogatások alkalmával a hallgatók mélyebb egyházismeretre tehetnek szert, fölismerhetik egyes régiók sajátos vonatkozásait, megismerkedhetnek gyülekezetépítő lelkipásztorokkal, közösségekkel. A látogatásokról készült személyes reflexiók arra is lehetőséget biztosítanak, hogy az ifjú teológusok megerősödjenek küldetésükben. Nem utolsó sorban a csoportos kiszállások erősítik az évfolyamon belüli összetartozást, a közös készülést is.
A 2024-2025-ös tanév második félévében 22 diákkal három különböző tájegységet látogattuk meg. Idén az volt a cél, hogy bepillantsunk Székelyföld, Szilágyság és Kalotaszeg 4-4 gyülekezetébe. A következő kritériumok alapján választottuk ki ezeket: kisebb lélekszámú városi és falusi, nagyobb lélekszámú városi és falusi gyülekezetek, amelyek mögött egy-egy munkáját lelkesen végő lelkipásztor, közösségi vezető áll, akik inspirálhatják, lelkesíthetik diákjainkat is.
Március 7-8-án Szilágyság, pontosabban: Zilah (Liget), Kraszna, Szilágyborzás, Szilágyballa református gyülekezeteit látogattuk meg. Zilahon és Krasznán hallhattunk arról, hogy hogyan történik egy nagy gyülekezetben a szolgálatok elosztása két lelkipásztor között, illetve arról, hogy nem mindig egyszerű két vezetőnek együtt dolgozni egy gyülekezetben. Sok és jó kommunikációra, alázatra van szükség a jó együttműködéshez.
Szilágyborzáson a kis gyülekezeti élet szépségeiről (pl. több idő van az ige mélyebb tanulmányozására; lelkesek, szolgálatkészek) és nehézségeiről (műemlék templom restaurálása) hallhattunk.
Szilágyballán hallhattunk arról, hogy hogyan lehet a múltbeli konfliktusokat szépen rendezni, illetve, hogy milyen fizikai és lelki megpróbáltatásokkal jár a gyülekezetváltás.
Április 25-26-án Székelyföld, pontosabban: Székelyudvarhely (Belvárosi), Agyagfalva, Székelykeresztúr és Etéd református gyülekezeteit látogattuk meg.
Székelyudvarhelyen nemcsak a gyülekezetben zajló munkáról, hanem a lelkészházaspár személyes megéléseiről is hallhattunk: hogyan lehet nagyszámú gyülekezeti programot fenntartani úgy, hogy közeben az ne menjen a minőség kárára. Hogyan lehet felkészülni a többszáz ember által hallgatott prédikációkra, hogy nem elég az elméleti tudás, s hogy a lelkipásztor kénytelen az egész személyiségével dolgozni, ha jó lelki munkát akar végezni.
Agyagfalván az A kategóriás műemlék-templom restaurálási folyamatának egy-egy szegmensét villantotta fel a lelkipásztor. Megnyugtató volt hallani azt, hogy a reformáció korában befedett freskók tulajdonképpen azért maradhattak meg, mert be lettek fedve (nem bővült, módosult a következő korok ízlése szerint). Ugyanakkor arról is hallhattunk, hogy hogyan osztja el a lelkipásztori, kántori munkát a lelkészházaspár. A gyülekezet gondnoka is jelen volt a beszélgetés során. Nagyon jó volt hallani a gyülekezeti tag szempontjait is.
Székelykeresztúron belekóstolhattunk a lelkésztársak közötti harmonikus kapcsolat légkörébe. Nagy felkiáltójel ez számunkra: a mentálhigiénés továbbképzés értékes segítséget jelenthetne a lelkipásztorok közötti kapcsolatok elmélyítésében és az együttműködés hatékonyabbá tételében.
Etéden arról hallhattunk, hogy milyen szép munkát lehet végezni, ha a szomszédos gyülekezetekkel együtt tudunk dolgozni. Ugyanakkor betekintést nyerhettünk abba is, hogy egy egykor nagy és nagyban gondolkodó, de mára megfogyatkozott gyülekezetnek milyen nehézségei vannak az épületek fenntartásában.
Május 9-10-én Kalotaszeg, pontosabban Kalotadámos, Magyarvalkó, Bánffyhunyad és Kalotaszentkirály-Zentelke református gyülekezeteit látogattuk meg.
Kalotadámos és Jákótelke társegyházközségi kapcsolatban áll, így alkalmunk volt betekintést nyerni ebbe a sajátos intézményi keretbe is. Megtudhattuk, hogy mit jelent ez a keret adminisztratív tekintetben, illetve a szolgálatok elosztását illetően.
A magyarvalkói lelkipásztor különleges és nagyon szemléletes műfajban mutatta be a gyülekezet életét: tíz rövid történet, egy-egy keresztnévvel fémjelezve, mindenikben mély életigazságok, bölcsesség.
Bánffyhunyadon szinte megdöbbenve hallgattuk azt, hogy a lelkipásztor mennyi időt tölt idegenvezetőként a templomban. Ugyanakkor jó volt látni rajta, hogy a szolgálatnak ezen területét milyen lelkesedéssel végzi, látja és ki is aknázza a missziós lehetőségét.
Kalotaszentkirály-Zentelkén szintén egy különleges együttélési formáját láthattuk egy két részre osztott gyülekezetnek. A lelkipásztor-esperes beszámolt a sokrétű gyülekezeti és egyházmegyei munka kihívásairól.
A tartalmas beszélgetések mellett a gyülekezetek az időponttól függően reggelivel, ebéddel, uzsonnával, vacsorával, szeretetvendégséggel fogadták az ifjú teológus hallgatókat. A lelkipásztoroknak, gyülekezetvezetőknek és gyülekezeti tagoknak köszönjük azt, hogy ilyen módon is hozzájárultak teológiai képzésünk erősítéséhez, a Teológiai Intézet és a gyülekezetek közötti kapcsolat elmélyítéséhez.
A projekt a hollandiai Fundament alapítvány támogatásával valósult meg.