Két átfogóbb írás után esettanulmányok tárják fel a szentháromságtagadók és a jezsuiták olykor párhuzamos, máskor egymásnak feszülő és drámai konfliktusokban kicsúcsosodó törekvéseit. Az ezekre épülő négy szorosabban véve is irodalomtörténeti dolgozat olyan, a hitviták közegében született, latin és magyar nyelvű szövegek elemzésére vállalkozik, amelyeket a korabeli szabályrendszertől való eltérés s a fikció kivételesen intenzív jelenléte kapcsol össze. Ezeket a jellemzőket kibontó új értelmezésekkel találkozhat a kötetben az olvasó a magyar irodalomtörténet olyan rejtélyesen izgalmas darabjairól, mint a Balassa Menyhárt árultatásáról írott komédia vagy Pázmány Péter Öt szép levél című műve. A reformáció kora latin irodalmából Jacobus Palaeologusnak eszmetörténeti és poétikai szempontból is páratlanul érdekes szövegeit elemzi két tanulmány is, akinek erdélyi kezek megőrizte életművéből nem régen gazdag magyar nyelvű válogatás látott napvilágot.