A kutatás azokat a paraliturgikus elemeket gyüjtötte össze a teljesség igénye nélkül, amelyek a református egyházi temetési szertartásokhoz kötődnek. Az egyház elfogadott liturgiájához képest évszázadok óta él népünk körében a virrasztó és a tor rítusa, melynek többé kevésbé meghatározott liturgiája van magyar nyelvterületen. Az egyházi temetési szolgálathoz is kapcsolódnak, nem az egyház által előírt szokások.

Vásárhelyi János (1888-1960) 1925-ben kapcsolódott bele az Erdélyi Református Egyházkerület liturgiát érintő munkálataiba, főjegyzőként az 1929-es liturgiareform adminisztratív részében volt jelentős szerepe, majd püspökként 1950-ben saját szerkesztésében új ágendáskönyvet adott ki. A tanulmány Vásárhelyi liturgia körüli tevékenységét és annak hatásait vizsgálja.