Disciplina urmărește formarea unei baze metodologice solide pentru cercetarea doctorală. Sunt abordate metodele avansate de cercetare biblică, istorică, sistematică și practică, precum și instrumentele digitale actuale utilizate în cercetarea teologică. O atenție specială este acordată integrării inteligenței artificiale (AI) ca instrument suport pentru analiza textelor, gestionarea bibliografiei, descoperirea de patternuri în surse și facilitarea interdisciplinarității.
Theology - General
Disciplina are ca scop familiarizarea doctoranzilor cu cercetările avansate desfășurate de conducătorii de doctorat și de invitați ai Școlii Doctorale. Cursul funcționează sub forma unor colocvii săptămânale, în care fiecare sesiune este susținută de un cadru didactic sau de un cercetător invitat, prezentând teme din aria sa de expertiză (ex.: exegeză biblică, istorie bisericească, teologie sistematică, teologie practică, studii interdisciplinare).
Seminarul are ca obiectiv aprofundarea temei majore a cercetării doctorale, înțeleasă ca subdomeniu sau corpus tematic mai larg decât subiectul restrâns al tezei. Doctorandul explorează literatura fundamentală, metodologiile consacrate și dezbaterile academice actuale din acest câmp tematic, construind un cadru științific solid în care urmează să își integreze ulterior propria cercetare. Activitățile includ lecturi critice, prezentări tematice și discuții colective, urmărind consolidarea pregătirii teoretice și metodologice pentru dezvoltarea ulterioară a tezei.
Disciplina își propune aprofundarea domeniului principal al tezei de doctorat prin prezentarea și analiza critică a literaturii de specialitate, a paradigmelor de cercetare și a dezbaterilor contemporane din domeniul teologiei. Seminarul accentuează orientarea doctorandului în subdomeniul ales, oferind un cadru de dialog atât cu conducătorul de doctorat, cât și cu colegii doctoranzi.
A Filippiekhez írt levél tömör, mégis teológiailag gazdag írás, amelynek középpontjában az öröm, a hála és az evangélium szolgálatában való kitartás áll. Pál Krisztus önkéntes megalázkodását és felmagasztalását (Fil 2,6–11) mutatja be az evangélium lényegeként, mint amely a keresztény élet alapja és bizonyos mértékig annak mintája. A szenvedés, az egység és az erkölcsi magatartás témáit érintve arra buzdítja a gyülekezetet, hogy maradjon szilárdan a hitben, és éljen örömteli bizalommal Istenben.
Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokon szavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.
Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokon szavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.
A 2024–25. tanévnyitó előadás Jókai Mór vallásos világképét, vallási sokszínűségének irodalmi megjelenítését ismerteti.
Az előadás részletesen tárgyalja Jókai teológiai érdeklődését, vallási sokszínűségét és az irodalmi műveiben visszatérő vallási, felekezeti motívumokat. Számos példával illusztrálja, hogyan jelennek meg regényeiben a különböző vallások – református, katolikus, unitárius, zsidó, iszlám, buddhizmus stb. – képviselői és eszméi.
Kiemelten szerepel Jókai unitáriusokhoz való kötődése, különösen az Egy az Isten című regénye kapcsán.
Pages
