Jelen rövid tanulmány a posztmodern folyamatot próbálja érzékelni és inkább a „hangsúlyos” pillanatokon keresztül rálátni erre a korunkat egyértelműen meghatározó szellemi vonulatra. Részben érinti a posztmodern talán előre nem számolható hatásait másrészt egy olyan teológiai kísérletről számol be amely megpróbált nem elzárkózni ettől a folyamattól hanem posztmodernként teologizálni. Az ami pár évtizeddel ezelőtt elképzelhetetlen volt ma már egy posztvalóság főleg Európában.
antropológia
Ebben a kiegészítő tanulmányban megpróbáljuk levonni a következtetéseket egy hasonló témában készült korábbi tanulmányunkból (Facie ad faciem – nincs tehát alibi a létben. Reflexiók Tavaszy Sándor és Lukács György Kierkegaard akéda-értelmezésének margójára).
A cikkemben arra a kérdésre kívántam választ keresni hogy vajon mi jellemzi az embert mi és hogyan befolyásolja emberképünk alakulását. Az elmúlt századokban határozott változás következett be abban ahogyan az emberek egymásról gondolkodnak és egymáshoz viszonyulnak. Mindezek nagyban hozzájárultak az emberkép alakulásához és sok új kutatáshoz vezettek amelyek megcáfolják azt hogy csak az erős maradhat fenn. Ezek a kutatások azt húzzák alá hogy az ember alapvetően együttműködésre hivatott lény.
tíz szűz példázatának szó szerinti olvasata nem közvetít antropológiai ismeretet. A példázat célja nem a tudósítás, hanem a bevonás. Az eszkatológiai-antropológiai elemzés a példázat többé-kevésbé allegorikus szintjéhez kötődik, noha amennyire lehetett, arra törekedtem, hogy lehetőleg minimáli-san érvényesítsem az allegorizálást. Nem közvetít, de közvetíthet. Viszont megragadva ezt a lehetőséget lényeges szempontokat fedtünk fel az emberi döntés, az idő, a szüzesség, illetve az okos–balga ellentétpár apropóján, amelyek összességében koherensen viszonyulnak a bibliai emberszemlélethez.
Pál teológiájának különböző aspektusai ma is nagy érdeklődésre tartanak számot az Újszövetség kutatóinak körében. Az eredmények azt mutatják, hogy az elért konszenzus ellenére számos probléma nem jutott nyugvópontra. Ez a megállapítás nemcsak a részletkérdésekre igaz, hanem a páli teológia meghatározó, nagy fejezeteire is. A folyamatos kutatás ezért nem csupán ajánlott, hanem szükségszerű. Az átfogó tanulmányok vagy bizonyos részletkérdések tisztázása megtermékenyítő hatást gyakorolhat a mélyebb és jobb megértésre.
Jelen tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a záróevangélium liturgiatörténeti háttere, és mi az evangélikus liturgiában betöltött szerepe és teológiai jelentése.
Jelen tanulmányban arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi a záróevangélium liturgiatörténeti háttere, és mi az evangélikus liturgiában betöltött szerepe és teológiai jelentése.
Az ember az Istennel való együtt járásában létezik („létrejön”, pontosabban identitása ebben „jön létre”), következésképpen mind a lelkigondozó, mind a gondozottja identitása is, antropológiai értelemben (mint szerény kalauz / kísérő a klienssel való együtt-haladása sajátos történetében), e dinamikus reláció kontextusában valósul meg, azaz létezik, és abszolút értelemben ezt nevezhetjük terápiának, illetve bármilyen legitim lelkigondozói intervenció sajátos útjának és a lelki „egészség” teológiailag indokolt helyreállításának (azaz Istenképűségünk eszkatológiailag anticipált helyreállításán
Az ember az Istennel való együtt járásában létezik („létrejön”, pontosabban identitása ebben „jön létre”), következésképpen mind a lelkigondozó, mind a gondozottja identitása is, antropológiai értelemben (mint szerény kalauz / kísérő a klienssel való együtt-haladása sajátos történetében), e dinamikus reláció kontextusában valósul meg, azaz létezik, és abszolút értelemben ezt nevezhetjük terápiának, illetve bármilyen legitim lelkigondozói intervenció sajátos útjának és a lelki „egészség” teológiailag indokolt helyreállításának (azaz Istenképűségünk eszkatológiailag anticipált helyreállításán
Pages
