Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö.
Book of Isaiah
Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö.
The textual history of biblical pericopes preserved in more than one version is very complex. Although the stories in Isa 38 and 2 Kgs 20 appear to have originated with some distinctive accents, one can observe a later tendency to harmonise these parallel accounts. Against the background of ancient scribal practices, the current investigation places the wide range of available empirical data regarding Isa 38:8 and 2 Kgs 20:9–11 in a complex network of evidences.
This collection of studies going back to a conference held in 2015 in Jerusalem aims to show that there is a clear continuity of the Isaianic tradition beyond the era of the eighth-century prophet. In comparison to other books of the Old Testament, Isaiah has been one of exceptional influence throughout the centuries. The ten essay included here underline this statement from various perspectives, dealing with the reception history of Isaiah in different periods. Below I present a short overview of its content with several remarks appended to each study.
This article argues that Isaiah's so-called ‘refrain poem’ (Kehrvergedicht) in Isa. 9.7–20 is a composite text, going back to two early prophecies with different concerns. Isaiah 9.7–17* focused originally on the arrogant refusal of the divine word, while Isa. 9.18–20* reflected on the chaotic social circumstances in Samaria in the eighth century. The refrains in vv. 9,11cd, 16ef and 20cd were added to these two already connected prophecies at a later stage. The theological summary in v. 12 is yet another addition, closely affiliated with 5.24–25. Unlike v.
Joggal feltételezhetjük, hogy az Ézs 10,16–19 verseit eredetileg nem erre a helyre írták. A perikópa egy Izrael elleni prófécia része volt. Ezt a hipotézist erősítik meg a szerző által használt metaforák, a szöveg intertextuális kapcsolatai más, Izraelre vonatkozó próféciákkal, illetve a perikópa környezetéből gyűjtött információk is. A relokalizáció révén az Ézs 10,16–19 eredeti értelme megváltozott: az ítélet, amely korábban Izraelre vonatkozott, Asszíria-ellenes beszéddé alakult, azaz azon hatalom ellen fordult, akin keresztül JHVH egykor a saját népe feletti ítéletét hajtotta végre.
Drawing inspiration from Isa. 19.19, which speaks of a ‘stele of Yhwh’ at the border of Egypt, B. argues that the assemblage of prophecies against foreign nations in Isaiah 13–23, of which Isaiah 18–20 is a part, is intended to function in the same way as an Assyrian victory stele, listing the nations subdued and proclaiming that Yhwh is ruler of the world.
This study argues that Isa 10,16–19, located in the context of the anti-Assyrian prophecy, provides essential clues in understanding the formation of the book of Isaiah. While current research often takes this text as a late redactional composition, it is more reasonable to argue that the pericope was relocated by the editors from a prophecy originally threatening Israel with destruction. This level of meaning is endorsed by the specific metaphors used, as well as arguments from the context, most notably vv. 20–23, which still regard vv. 16–19 as an anti-Israel text.
Pages
