Jelen tanulmányban a szükségszerűség és esetlegesség fogalmait elemzem. Duns Scotus filozófiai teológiájának kontextusában keresem a kapcsolópontokat a harmadik évezred multikulturalitásával. A kapcsolatiság teológiai megalapozásnak a lehetőségét keresem az isteni akarat és szabadság abszolút végtelenségében egyrészt másrészt az emberi szabadság és akarat kontingenciájának a feszültségében. Ebben a feszültségben Isten kommunikál személyessége és önkinyilatkoztatása révén. Jézus központi szerepe az ember számára nem kontingens az egyház önmagában kontingens.
egyházi kommunikáció
Mi, lelkipásztorok, vallástanárok, teológiai tanárok szolgálatunk folyamán sok-sok hibát követünk el, s ez nem csupán a mi nemzedékünk felé elmondott bírálat. Kommunikációs hibákra gondolok, olyanokra, amelyekre nem figyelmeztettek tanítóink, vagy ha igen, hiába tették. Két ilyen pedagógiai vagy éppen teológiai mulasztásunkról, félrefogásunkról lesz szó. A kettőt akár egynek is lehetne venni, mert mindkettőnek alapja és magyarázata teológiai képzésünk és azért is, mert mindkettő kommunikációs kérdés.
