The present study investigates one of the theologically most significant, but at the same time exegetically most debated passages of the Hebrew Bible: the promise of YHWH to Abraham in Gen 12:3b (and related texts). Most previous studies of this text argue that the niph‘al form of ברך should be interpreted either as a passive (‘to be blessed’; also followed by the ancient bible-translations, as well as by Gal 3:8 in the New Testament), a medial (‘to gain blessing’), or a reflexive (‘to bless oneself’). However, these translations are grammatically and theologically problematic.
1 Mózes 12:3
Nyelvtani és teológiai érvek szólnak az ellen, hogy a ברך nif‘al alakját szenvedő, mediális, vagy reflexív értelemben fordítsuk. A ברך nif‘al reciprok cselekvést fejez ki, mint több más ige esetében is. 1Móz 12,3b kontextusában ez azt jelenti, hogy Ábrahám által, azaz Ábrahám nevének említése által áldják majd egymást a különböző népek, közösségek tagjai. Ennek több példájával találkozunk az Ószövetségben, amelyek közül a legjelentősebb 1Móz 48,20.
