A kurzus elvégzését követően a hallgató:

– Ismeri és rendszerezni tudja a keresztény egyház prédikálásának történetét, beleértve a református, evangélikus és unitárius hagyomány prédikációról vallott sajátos felfogásait.

– Felismeri és be tudja azonosítani a prédikáció különböző típusait (kifejtő, textuális, tematikus, narratív), ismeri azok műfaji sajátosságait, alkalmazhatósági feltételeit és történeti hátterét.

– Ismeri a prédikációírás módszertani alapjait, a textusválasztás elveit és a bibliai exegézisnek a prédikációra alkalmazott módszereit.

– Azonosítja és jellemzi a főbb homiletikai irányzatokat, valamint ismeri a szónoki kommunikáció alapelveit, beleértve a verbális és nonverbális eszközöket.

A kurzus elvégzését követően a hallgató:

– Alkalmazza az exegetikai módszereket a prédikáció előkészítése során: önállóan textust választ, a szöveget értelmezi, és az exegézis eredményeit beépíti a prédikáció tartalmába.

– Önállóan ír prédikációt a tanult módszerek tudatos alkalmazásával, érvényesítve a műfaji követelményeket, a tartalmi koherenciát és a szerkezeti követelményeket.

– Elő tudja adni az általa írt prédikációt, tudatosan használva a szónoki eszközöket (hangszín, ritmus, gesztusok, szemkontaktus, időkezelés).

– Hatékony anyaggyűjtési technikákat alkalmaz a prédikáció előkészítése során: bibliai kommentárok, teológiai szakirodalom és kontextuális források célzott használata.

– Elemzi és értékeli saját és mások prédikációit meghatározott értékelési szempontok alapján, konstruktív visszacsatolást fogalmazva meg.

A kurzus elvégzését követően a hallgató:

– Önállóan készül fel a prédikálásra, felelősségteljesen kezeli a bibliai szövegek értelmezését és alkalmazasát a gyülekezeti kontextusban, képes megítélni egy adott értelmezés teológiai és etikai megfelelősségét.

– Elkötelezett a prédikálás minőségének folyamatos javítása iránt: nyitott az önreflexióra és a visszacsatolás befogadására, tudatosan törekszik a saját prédikációs gyakorlatának fejlesztésére.

– Mások stílusának kritikus megismerése révén saját szónoki stílust alakít ki és fejleszt, miközben tiszteletben tartja a felekezeti hagyomány kereteit.

– Felelős döntéseket hoz a prédikáció tartalmáról és formájáról, figyelembe véve a hallgatóság összetételét, a liturgikus kontextust és a közösségi szükségleteket.