1. szekció
Korunk globális jellégének elengedhetetlen velejárója az itt, Nyugaton, Európában a keleti vallások – elsősorban a buddhizmus – egyre gyorsabb terjedése. A velük való párbeszéd egyik legkomolyabb akadálya a közös, semleges fogalomkincs hiánya – vagy éppen a többletjelentést hordozó speciális fogalmak egymásnak való óvatlan megfeleltetése. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy egy olyan átfogó üdvösségfogalmat definiáljak, ami nekünk, keresztényeknek sem idegen, és megvizsgálom annak a lehetőségét, hogy missziós terepen milyen nyitási lehetőségeket kínál ez számunkra.
Az előző előadásunk (Facie ad faciem – nincs tehát alibi a létben. Reflexiók Tavaszy Sándor és Lukács György Kierkegaard akédaértelmezésének margójára) következtetéseit igyekszünk összefogni ebben a kiegészítő előadásban, majd annak alapján szeretnénk kijelölni a lehetséges további kutatás irányát, különös tekintettel a mai filozófiai és pszichológiai trendek kritikai értelmezésére. Előadásunkban az ego, a Szelf és az identitás kérdéskörét vizsgáljuk a trinitárius modell alapján.
Az elmúlt évtizedekben bekövetkezett társadalmi változások hatással vannak a vallásra, a hitgyakorlatra, a lelkipásztori hivatás és élet kapcsolatára.
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679-es rendeletét GDPR-ként ismerjünk. Ennek előzménye egy hosszú vita, amiben többek között az volt a kérdés, hogy a személyes adatok meddig őrizhetőek meg. A társadalmi vita során a múlt rögzülése ellen emeltek szót sokan, mivel mindenkinek joga lehet, és joga van a változáshoz. Ha az emberi kapcsolatokban a múlt rossz tapasztalata felülírható megbocsátással, mi történjék a digitális térben? Mennyiben lehet és szabad a személyt a múltjához láncolni? Maradjon az „online múlt” mindig friss?
A 2022 januárjában kezdődött magyarországi pedagógustiltakozások kapcsán szélesebb körben idézett kifejezések lettek az „aktív erőszakmentes ellenállás” és a „polgári engedetlenség”. Evangélikus teológusként ezeknek a fogalmaknak az evangélikus teológiai hátterét igyekszem felvázolni. Lutherrel kezdem, akinek a teológiáját az elmúlt két évszázadban gyakran úgy rendszerezték, hogy abba ezek a fogalmak nem férnek bele, egy új ismerkedés Luther írásaival viszont megmutathatja a kapcsolópontokat.
Az egyházi jövőkép alakításánál, tervezésénél sok egyéb tényező mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül egyházunk népegyházjellegét. Ez egy adottság, amivel, amiben élni, szolgálni kell, viszont akadályként vagy pedig kiaknázatlan lehetőségként is lehet kezelni. Fontos, mert nem szabad, nem lehet megkerülni. Wolfgang Huber vallja: „Minél többet ismételjük ezt a fogalmat, annál homályosabb az értelme”.
Tavaszy Sándor teológiai és filozófiai munkássága mellett jelentős volt közéleti tevékenysége, szerepvállalása a Trianon utáni erdélyi magyarság életében. Előadásunkban Tavaszy Sándornak a teológia és az erdélyi magyar irodalom viszonyára irányuló írásait, hozzászólásait, állásfoglalását igyekszünk feltérképezni. Az „esztéta” Tavaszy irányadó gondolatai a sajátos kisebbségi társadalmi helyzetben egyúttal a teológia és irodalom közös útkeresésére, dilemmáira, sajátos kapcsolatukra, illetve a kálvinizmusnak a formálódó transzilvanista gondolkodásban betöltött szerepére is rávilágítanak.
A közösség (koinónia) fogalma és az ahhoz kapcsolódó értelmezések mindig is kiemelt helyet foglaltak el a keresztyén gondolkodásban. Ez nem csupán a dogmatikai értelemzés tekintetében igaz, hanem legalább annyira etikai vonatkozásban is. Utal ez egyszerre az ember Istennel való személyes közösségére, valamint a keresztyéneknek a Szentlélek által egybegyűjtött közösségére, az egyházra. Bármelyik összefüggésben vizsgáljuk is, azt mindig etikai értelmezés kíséri.
Pages
