Hosea 12 comprises oracles against Ephraim, references to the life of Jacob, and allusions to the Exodus. While the unity of the chapter still has some advocates, the prevailing view remains that an original Ephraim oracle was later supplemented with the Jacob and Exodus material. This view is based on the alleged dependence of the Jacob passage on Genesis and the assumption that the prophetic role of Moses is Deuteronomistic. This paper challenges these assumptions, contending that vv. 4-5* and 8 differ from both Genesis and from Hos 12,13.
redakciótörténet
Profetului Osea își desfășoară activitatea în sec. 8. î.Hr in Regatul de Nord (conform Os 1,1). Deși cartea în forma sa finala este cu certitudine o compoziție tânără între cărțile biblice, unele părți au fost concepute în sec. 8., reprezentând cele mai vechi documente din istoria poporului Israel. Scopul proiectului este identificarea si analizarea acelor tradiții vechi pentru a inventaria conceptele primordiale despre divinitatea venerată de către Israel.
Mielőtt a lista belekerült volna a Genezis könyvébe, feltehetően nem a lemenők névsorát tartalmazta, hanem olyan származási lista lehetett, amely Jákób 12 fiát és 54 unokáját összegezte. Azonban az új kontextus miatt Ér és Ónán már nem tartozhatott a lemenők közé, ahogyan József és a két fia, Efraim és Manassé sem. Az 5 kiesett személyt a júdai redakció a saját szerkesztései szereplőivel, Dinával és Jákób négy dédunokájával, Hecronnal, Hámullal, Heberrel, illetve Malkiállal pótolta.
In recent years an increasing scepticism has arisen concerning the Deuteronomistic character of the Book of the Four (Hos, Amos, Mic, Zeph). Many themes and motifs have been regarded as “inspired” by or “oriented” towards the Deut and DtrH, but not exclusively Dtr. redaction. Hosea 1*, the beginning of the composition, however, has been neglected in this respect. Unlike 2 Kgs 9–10, which reflects a positive view of Jehu’s fulfilment of Yhwh’s command at Jezreel, Hos 1 condemns him for the bloodguilt at the same place.
Hós könyve az ún. klasszikus próféták sorába tartozik. Témáit tekintve a Baál tisztelet, az asszír fenyegetés és a társadalmi kritika jut hangsúlyos szerephez. A 8. századi rétegek rekonstrukcióját a folyamatos továbbírások nehezítik. A projekt a legújabb irodalomtörténeti modellek fényében, Hós könyvét a Tizenkét kispróféta összefüggő redakciós folyamatainak fényében kívánja rétegeire bontani, és koronként meghatározni a változó mondanivalót. Ezen túlmenően a 8. századi alapréteg feltárása is fő cél, amelyből kiindulva Izráel történelmének egy korai szakaszába kaphatunk bepillantást.
A Dávid és Góliát-elbeszélés ókori szövegtanúi között nagy eltérések vannak, ti. a Codex Vaticanus (LXXB) egy jóval rövidebb tudósítást tartalmaz Góliát legyőzéséről. A 12–31; 41; 48b; 50; 55–58 versek hiányoznak a LXXB 17. fejezetéből, melyeket csak a masszoréta szöveg (MSZ) tartalmaz: . Ezzel kapcsolatosan felmerül a kérdés: melyik a régebbi olvasat? Hogyan és miért jön létre ekkora eltérés? A tanulmány ezekre a kérdésekre keresi a választ, és közöl egy új magyarázati lehetőséget.
Joggal feltételezhetjük, hogy az Ézs 10,16–19 verseit eredetileg nem erre a helyre írták. A perikópa egy Izrael elleni prófécia része volt. Ezt a hipotézist erősítik meg a szerző által használt metaforák, a szöveg intertextuális kapcsolatai más, Izraelre vonatkozó próféciákkal, illetve a perikópa környezetéből gyűjtött információk is. A relokalizáció révén az Ézs 10,16–19 eredeti értelme megváltozott: az ítélet, amely korábban Izraelre vonatkozott, Asszíria-ellenes beszéddé alakult, azaz azon hatalom ellen fordult, akin keresztül JHVH egykor a saját népe feletti ítéletét hajtotta végre.
This study argues that Isa 10,16–19, located in the context of the anti-Assyrian prophecy, provides essential clues in understanding the formation of the book of Isaiah. While current research often takes this text as a late redactional composition, it is more reasonable to argue that the pericope was relocated by the editors from a prophecy originally threatening Israel with destruction. This level of meaning is endorsed by the specific metaphors used, as well as arguments from the context, most notably vv. 20–23, which still regard vv. 16–19 as an anti-Israel text.
Cartea profetului Isaia are originea sa în secolul al 8-lea î. Chr., fiind una dintre cele mai vechi compoziții literare ale Vechiului Testament. Este cunoscut însă faptul, că dincolo de autografe (adică părțile care pot fi atribuite lui Isaia însuși) această carte profetică întrunește o tradiție literară mult mai amplă, fiind compusă peste un timp îndelungat de câteva secole. Scopul acestui proiect este examinarea acestei istorii compoziționale de la începuturi până în momentul în care ea a devenit parte a canonului Vechiului Testament.
Pages
