Az egyházak - így a protestáns egyházak is - a román alkotmányos rendszerben szervezeti és funkcionális autonómiával rendelkeznek. Ez megfelel az egyházak történelmi hagyományainak, illetve annak, hogy egy saját, az államtól független, ugyanakkor az állam által elismert és tiszteletben tartott szabályrendszerrel, jogrendszerrel rendelkeznek. Ezt a jogrendszert nevezzük egyházjognak, pontosabban felekezeti egyházjognak, hagyományosabban kánonjognak. Ennek ismerete, megfelelő alkalmazása, érvényesülése és érvényesítése az egyház jó működésének az egyik feltétele. Természetesen legközvetlenebb módon ezt a lelkipásztoroknak kell alkalmazni alapvetően a mindennapos tevékenységükben, szolgálatukban. A felekezeti egyházjog önállóan, de az állami jogtól eltérően szabályoz egyházalkotmányi, egyházkormányzati, közigazgatási, egyéb szervezeti, munkaügyi, pénzügyi, gazdálkodási, fegyelmi, egyház-bíráskodási kérdéseket. Következésképpen rendkívül fontos, hogy a teológus hallgatók, a leendő lelkipásztorok ismerjék az egyházi jogszabályokat és az egyházi jogrendet, az egyházi jog rendszerét, belső törvényszerűségeit, szervezeti és működési elveit annak érdekében, hogy sokrétű, sokoldalú tudást igénylő lelkipásztori szolgálatukat hatékonyan és magabiztosan végezzék.

A Felekezeti egyházjog szaktárgy az egyházat, mint jogilag szabályozott, élő szervezeti rendszert ismerteti. Azokkal a belső egyházi jogviszonyokkal foglalkozik, amelyek az egyházi alapelvektől kezdődően az egyházi jogalkotás, egyházkormányzás, egyházi közigazgatási rendszeren, a lelkipásztorok, presbiterek, gyülekezetei tagok jogállásán keresztül, az egyházi fegyelmezéssel és bíráskodással kapcsolatosan megjelennek. Ezek megismerésével, elfogadásával tudatosul, hogy a lelkészi munkában az egyházi jog nem egy idegen, bizonytalan terület, hanem ennek a munkának szerves része, mely nélkül az egyház nem működhetne. Ezen ismeret biztos eligazítást ad a különböző a gyülekezeti szintű jogviszonyok kezelésében az esetlegesen felmerülő problémák vagy konfliktusok megoldásában. A lelkipásztornak nem kell jogászi szemlélettel végeznie szolgálatát, de a felekezeti egyházjogban való jártassága nagymértékben és gyakorlati módon segítheti mindennapi munkáját.