Az Út folyóirat számára írt és előbb csak negyvenkét elmélkedés címe ez volt: Egy lelkipásztor naplója. Az elmélkedések első darabjai már 1915-re elkészültek, ugyanis a Református Szemle 1915. évi számai már közöltek belőlük. Amikor a meditációkat később ötvenkét elmélkedésre egészítette ki és át is dolgozta, Imre Lajos új címet írt elébük, éspedig azzal a céllal, hogy a meditációsorozat egész évre szóló vezérfonal lehessen a lelkipásztorok szombatesti elmélkedéseikhez. Úgy gondolta, hogy az 1960-as évek lelkészei is küzdenek és szenvednek annyit, mint ő hajdan. Utóbb tehát tapasztalt öregként is akart szólni. Néhány példányban le is gépelte a kéziratot azzal a reménységgel, hogy ha életében nem is, halála után talán mégiscsak megjelenhet, de nem azért, hogy magának szerezzen nevet vele, hanem hogy ezzel is Istent dicsőségét szolgálja, és segítséget nyújtson lelkésztársainak.