Az elmúlt évszázad régészeti kutatásai sok tekintetben hozzájárultak a prófétákról és a profetizmusról alkotott hagyományos kép átértékeléséhez. Az izráelita próféciának a közel-keleti háttér ellenében való vizsgálata rendkívül termékeny aktivitásnak bizonyult. Az archeológia szövegleleteiből most ötöt szeretnék kiemelni. Ezek nagymértékben elősegítették a próféták társadalmi funkciójának jobb megértését, illetve részleteiben is betekintést engedtek abba a bonyolult folyamatba, amit a próféciák szóbeli és irodalmi formáinak kialakulása jelent
Old Testament
Némely elszórtan jelentkező közvetlen utalás mellett, amely a prófécia későbbi korban való recepciójával foglalkozik, találunk egynéhány közvetett utalást is a prófétai szövegek egymással való kapcsolatát illetően. E tanulmánynak az a célja, hogy a prófétai tradíció jelenlétét és szerepét vizsgálja olyan szövegek esetében, amelyeket tárgyuknál fogva idegen népek elleni próféciáknak nevezünk.
Tekintettel arra, hogy Izrael sorsa történelmileg számos ponton kötődik az őt körülvevő nemzetekéhez, nem kelt különösebb feltűnést az, hogy az idegen népeknek a prófétai irodalom mindvégig előkelő helyet biztosít. Hóseás könyve kivételével minden prófétánál találunk olyan szövegeket, amelyek elsősorban nem Izrael vagy Júda jelenét és jövőjét taglalják, hanem idegen népekről szólnak. Ez a tanulmány az idegen népekkel kapcsolatos próféciagyűjteményeket vizsgálja az ószövetségi prófétai irodalomban.
This article argues that Isa 29,15-24 is composed of five coherent segments. The early Isaianic word, 29,15+21, was reinterpreted in a new way by an exilic author in 29,16-17+20. The presupposed blindness of Yhwh serving as a motivation for an ungodly life by those addressed in 29,15, is reconsidered as the ideology of desperate people who deem the blindness of Yhwh explains the present desolate condition of Jerusalem. The former injustice in Isaiah's society (29,21) is reinterpreted as the injustice of the foreign tyrant against the people of Yhwh. Isa 29,18+24 (the blindness of the people) and 29,19+23d-e (the oppressed Yhwh-fearing people) elaborate on the same theme in a larger context and presuppose a similar situation and author as implied by 29,16-17+21, probably to be identified with Deutero-Isaiah. A final expansion of the text reassessing the seeing of Jacob and the reverence of Yhwh by his descendants can be discerned in 29,22-23c, which probably comes from the post-exilic period.
This article discusses the MT of Isa 33,12 and argues that the verse line "the nations will be burned to lime (שִׂיד)" is difficult in its context and distorts the parallelism, describing the fall of the enemy of Judah with the help of plant-imagery. Although Am 2,1 is often mentioned in connection with Isa 33,12, closer analysis shows that there are differences between the two texts. It is suggested that the LXX should be followed here, which goes back to a Hebrew text reading שָׂדַי, "field", "(agricultural) land" instead of שִׂיד, "lime".
Nyelvtani és teológiai érvek szólnak az ellen, hogy a ברך nif‘al alakját szenvedő, mediális, vagy reflexív értelemben fordítsuk. A ברך nif‘al reciprok cselekvést fejez ki, mint több más ige esetében is. 1Móz 12,3b kontextusában ez azt jelenti, hogy Ábrahám által, azaz Ábrahám nevének említése által áldják majd egymást a különböző népek, közösségek tagjai. Ennek több példájával találkozunk az Ószövetségben, amelyek közül a legjelentősebb 1Móz 48,20.
Isten, aki megbán valamit, aki változtat egy korábbi döntésén – egyike azoknak a különös képzeteknek, amelyeket egyik holland professzor ilyen cím alatt foglalt össze tanulmányában: „Isten árnyoldalai az Ószövetségben”. Ezek a képek jelentős szerepet játszanak abban, hogy sok mai bibliaolvasó közelebb érzi magához azt az Újszövetséget, amelyben Jézus Istennek a „fényesebb” arcát jelentette ki. De mit jelent az, hogy Isten megbán valamit? Egyáltalán használhatjuk-e ezt a kifejezést Istennel kapcsolatban? Nem zárja-e ki tökéletessége azt, hogy ő bármit is megbánjon?
Az ószövetségi Izrael számára Egyiptom volt az az afrikai ország, amellyel JHVH választott népének történelme hosszú időn át a legszorosabb értelemben összeszövődött. De egyiptomi közvetítéssel Izrael az afrikai térség több más népcsoportjával is igen közeli kapcsolatba került. A bibliai szerzők Egyiptom mellett leggyakrabban annak déli szomszédját, Kús földjét emlegetik. Kús földje és népe a maga etnikai és földrajzi sajátosságaival belső Afrika egzotikus világát jelképezte a Kánaán térségében élő emberek számára.
Pages
