Gyilkos történelmi korban, a nácizmus éveiben kényszerült a fiatal teológus-lelkipásztor, Dietrich Bonhoeffer arra, hogy alaposan átgondolja: mit is jelenthet ilyenkor keresztyén emberként helyesen cselekedni? 1940-ben kezdi el Etikája különböző fejezeteinek a megírását, amelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1943. április 5-én bekövetkezett letartóztatásáig dolgozik, majd a börtönben is születnek ide illő töredékek. Két év múlva, 1945. április 9-én kivégzik.

Előadásunk egyház és állam viszonyrendszerét kívánja feltárni Dietrich Bonhoeffer értelmezésében (1906 – 1945). Etikai gondolkodásának az egysége Krisztusra épül: mind az egyház, mind az állam az Ő uralma alatt áll. Isten parancsának négy mandátumon keresztül kell megvalósulnia a világban, melyek a házasság (család), a munka (kultúra), a mindenkori politikai kormányzat, valamint az egyház.

Între anii 2002–2007 s-au derulat cercetări şi o serie de evenimente care vizează popularizarea teologiei lui Dietrich Bonhoeffer. Teologul german este cunoscut prin opoziţia sa fermă faţă de ideologia nazistă în perioada interbelică a Germaniei; moare într-un lagăr de concentrare, fiind executat la porunca personală al lui Hitler. Gândirea sa etică se dovedeşte a fi relevantă şi în contextul secolului XXI.

Vladimir Jankélévitch orosz zsidó családból származó francia filozófus. Egy méltatója szerint “a zsidó gondolkodók közül a leginkább görög”, és egyszersmind – tegyük hozzá – a leginkább keresztyén is. 1951—1979 között volt a Sorbonne egyetem morálfilozófusa. Úgy tartják számon, mint aki “nem tudott megbocsátani”, hisz elévülhetetlennek vélte a háborús bűnöket, miközben sokat írt a megbocsátásról (Le pardon, Pardonner?) Előadásomban ezeket az írásait kapcsolom össze Bonhoeffer Etikájának két kérdéskörével: a bűnvallással, illetve a halál bálványozásával.