És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak (Máté 27,51).
húsvéti konceptus
Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok! (Zsid 13, 19)
Ezen az ünnepen ennek a levélnek van írója, de nincsen kézbesítője, aki átadná a Teológia üdvözletét a lelkipásztoroknak, a legátust fogadó gyülekezeteknek.
Látjuk, hogy Jézus hogyan szorul ki a köztudatból a 21. század vén Európájában. Divatosabb hangoztatni, hogy "je suis Charlie", mint azt láttatni, hogy "je suis chrétien"?!
Örömmel adok át egy jó hírt (evangéliumot). Azt, amit Péter apostol közvetítésével vettem át. Jézus Krisztus feltámadása által Isten újjá szült minket élő reménységre. Ebből a mondatból mindent kihangsúlyozhatnánk. Most mindenekelőtt az élő reménységbe érdemes belekapaszkodni. Élő reménységre szült minket újjá Isten Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadás által.
Régi és mindig újszerű a hitvallás: „Harmadnapon feltámadt a halottak közül.” Jézus Krisztus él! Akit megfeszítettek, aki meghalt és eltemették legyőzte a halált. Új életre támadt. Feltámadása után látták Őt. Beszélgettek Vele. Megbizonyosodtak, hogy valóban feltámadt, és él. Még Tamás is. Közel kétezer esztendeje, hogy ez a hír hangzik templomokban, temetőkben, és azokon kívül. Hangzik a föld végső határáig. Nagyon sok nyelven. Gyakran halljuk, vagy meghall(gat)juk, vagy nem. Ha meghalljuk, akkor szívünkben visszhangot vált ki.
Két világ áll egymás mellett. A látható és láthatatlan világ, és annak külső és belső embere. Mindannyian ebben a kétszeresen kettős meghatározottságban élünk. Ha hitben járunk (2 Kor 5, 7), és ha ez a hit a biztos tudás-tartalomtól (2 Kor 4, 14 és 5, 1) igaz hit, akkor a bennünk és körülöttünk lévő kettősség nem feszültséget jelent, hanem olyan harmóniát melytől megváltozik élet-, és világszemléletünk. Más, új távlatot kap életünk. Célirányossá, tartalmasabbá válik.
