Régi és mindig újszerű a hitvallás: „Harmadnapon feltámadt a halottak közül.” Jézus Krisztus él! Akit megfeszítettek, aki meghalt és eltemették legyőzte a halált. Új életre támadt. Feltámadása után látták Őt. Beszélgettek Vele. Megbizonyosodtak, hogy valóban feltámadt, és él. Még Tamás is. Közel kétezer esztendeje, hogy ez a hír hangzik templomokban, temetőkben, és azokon kívül. Hangzik a föld végső határáig. Nagyon sok nyelven. Gyakran halljuk, vagy meghall(gat)juk, vagy nem. Ha meghalljuk, akkor szívünkben visszhangot vált ki. Így részesei leszünk mindannak, amit a feltámadott Jézus Krisztus felkínál a világnak. A miénk lesz a feltámadás haszna. Ha tovább is adjuk azt, amit kapunk, akkor a feltámadás evangéliuma terjed, annak minden hasznával. Szájról szájra, hitből hitbe. És ha hitetlenségbe ütközik a közölt húsvéti jó hír? Vagy közömbösségbe? Vagy, ha csak a külső forma kell, az ünneplés a maga kialakult kelléktárával (étel, ital, locsolkodás, piros tojás stb.)? Akkor tartalmatlan formává válhat az ünneplés, és ez vagy haszontalan, vagy nagyon kevés a hozadéka. Óvjon Isten az ilyen haszontalan ünnepléstől!

De mi az igazi haszna, hozadéka Krisztus feltámadásának? Miért jó, mire való ezt megünnepelni? Illendő, hogy ezt a hasznot 2013. húsvétján az 1563-ban született hitvallási iratunk, a Heidelbergi Káté megfogalmazásában idézzük emlékezetünkbe. 450 éve hangzik és visszhangzik a református konfirmációban a XVII. Úrnapjához tartozó 45. kérdés, és az arra adott felelet. Akkor lesz méltó az utókor jubileumi megemlékezése, ha nemcsak az ajkakon hangzik, értelemmel (vagy néha értelmetlenül) a feltámadással kapcsolatos kérdés-felelet, hanem a szív teljességéből szólva (Mt 12, 34b) valljuk személyesen, és együtt, hogy: „Először, hogy az Ő feltámadásával a halált meggyőzte, hogy minket részeseivé tehessen az Ő halálával szerzett igazságnak. Másodszor, az Ő ereje minket is új életre támaszt. Harmadszor, Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga.” Ez pedig arra a kérdésre válasz, hogy: mit használ nekünk Krisztus feltámadása? Így kell kérdeznünk! Nem elégedhetünk meg kevesebbel. Tudjuk tehát, hogy Krisztus feltámadásának hármas haszna van. Valóban tudjuk ezt? Mert ez a tudás életeket változtat meg. Lássuk csak, mit is tudunk!? És mi ennek a tudásnak a haszna?

Semmi sem magától értődőbb annál, hogy, ha Jézus feltámadt, akkor a halált meggyőzte. Az már kevésbé egyértelmű, hogy Ő nem a maga érdekében támadt fel. „A mi bűneinkért adatott halálra, és a mi megigazulásunkért támasztatott fel” (Róm 4, 25b.) Érettünk történt minden. A bűnös embernek, nekünk semmi más esélyünk nem lett volna. A méltó büntetést, az örök kárhozatot nem kerülhettük volna el. Az Ő helyettes áldozata lett a mi egyetlen lehetőségünk. Ez a mi megigazulásunk. Jézus Krisztus munkája érettünk. Ez a múltunk.

Ez a lehetőség egyben jogunk és kötelességünk is, hogy „amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk!” (Róm 6, 4b) Csak Krisztus feltámadásából lehet erőt meríteni a szüntelen (naponként) meg-megújuló élethez. Így válik húsvét az új élet hajnalává. Bizalommal imádkozhatjuk egyik húsvéti énekünk szavaival: „Cselekedd Szentlelkeddel, végtelen érdemeddel, hogy új életet éljünk, végre porból felkeljünk, örök nagy boldogságra, és halhatatlanságra!”(238, 5) Ez a mi megszentelődésünk. Krisztus munkája bennünk. Ez a jelenünk.

Ez már átvezet a harmadik nagy haszonhoz. Krisztus feltámadásában a mi dicsőséges feltámadásunk biztos zálogát láthatjuk. (Róm 8, 11) Egyszülött Fiához hasonlóan, Isten gyermekeit, fiait és leányait is részelteti a dicsőséges feltámadásban. Ők azok, „akiket Isten lelke vezérel,” (Róm 8, 14) Az ilyen életnek csodálatos perspektívája, távlata van: az a dicsőség, „mely nekünk megjelentetik.” (Róm 8, 18) Ebben van a mi megdicsőülésünk. Ez a jövendőnk. Mindezért legyen áldott Isten! (1Pt 1, 3-5)

Micsoda biztonság és gazdagság, mekkora reménység! A három haszon együtt jár. Tripla, vagy semmi! Akiket megigazított, azokat meg is szenteli. Akiket megszentel, azokat meg is dicsőíti. (v. ö. Róm 8, 30) Ettől a hármas haszontól senki és semmi meg nem foszthat. (Róm 8, 38-39) Ezek tegyék hasznossá, áldottá és széppé húsvétunkat és életünket!