A felolvasott ige mondanivalója két kérdést érint érzékenyen és az ezzel kapcsolatos aggodalmakra kísérel egyszerre meggyőző és felkavaró választ adni: megéri-e várni az Úr eljövetelére? Illetve mit kell tennem addig a várakozás idején?
I. Megéri-e várni az Úr eljövetelére?

Nehéz időket élünk. Pár hónappal ezelőtt ebben az országban egy eddig sokak számára ismeretlen guru letarolta az államelnök jelöltek listáján mindazokat az ellenjelölteket, akiknek addig az előzetes statisztikák mérföldekkel magasabb esélyeket adtak. Miért? Mert a kampány során sikerült külső segítséggel több ezer alvó TikTok fiókot aktiválni, amelyek mesterségesen növelték a jelölt láthatóságát. Ezek a fiókok előre meghatározott hashtag-eket és kulcsszavakat használtak, hogy befolyásolják az algoritmusokat és a felhasználók hírfolyamát.

Nagyböjt végefele járunk. A böjtös lelkülethez pedig jól illik az elidőzés, a lelassulás. Ez a beszélgetés, amibe belehallgattunk mintha erre szólítana bennünket: akár régi tanítványa vagy Jézusnak, vagy éppen új, vagy a megújulást, növekedést kereső tanítványa vagy, gyere nézd meg, mi az, ami a szemed előtt végbemegy, mi az, ami a szemed előtt összekapcsolódik ebben a beszélgetésben és ami méltó, hogy arra indítson, hogy elkötelezd magad még szorosabban Jézus mellett.

L.: Zsolt 1,1–6
T.: 2Péter 1,3–11

Folytatom annak az igehirdetésnek a gondolatmenetét, amelyet Reformáció emlékünnepén mondtam el ugyanitt a Róma 3,31 alapján. Akkor adott volt egy kérdés, és az apostol nagyon is határozott válasza:

„Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen!/Távol legyen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek”

Énekek: 90:8–9; 377:6–9

Textus: Zsolt 90:17a

A mai prédikáció alapigéjében szenvedésről van szó. Előzőleg is erről volt szó és emiatt úgy érezhetjük, hogy túlbeszéljük ezt a dolgot. Amiatt is, hogy a hit miatti szenvedés nem érint miket közvetlenül. Minket nem üldöznek vagy zaklatnak hitünk miatt úgy, ahogyan azt egykor az őskeresztyénekkel tették a Római Birodalomban, vagy ahogy ma hittestvéreinkkel teszik például Észak-Koreában vagy Afrika különböző részein. Hála Istenek – tesszük hoz-zá, mert ő távol tartja – legalábbis egyelőre – tőlünk az ilyen jellegű szenvedést.

Énekek: 8:1,3,4,5; 348:3,4,5

Textus: Zsolt 8

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy a következő reklám a nyugalom megzavarását okozhatja. Vakációban többet néztük a tévét, elég sűrűn felhangzott ez a riadó, egy-egy reklámblokk előtt.

Prófétai imádság:
Atya, Fiú, Szentlélek Isten! Köszönjük neked, hogy újra a te napod lehet, ismét téged imádni, megszólítani és dicsőíteni vonulhat fel eléd a nép, szolgáidnak tanuló fiatalok közössége, akik a te nevedet akarják tanulni, hirdetni és magasztalni! Ezekért állunk hát meghajtott fővel, de lelki szemeinkkel a mennyekbe tekintve.

Imádság
Urunk, szentségben és dicsőségben laksz, a tiszta ajkú szeráfok társaságában, akik még így is csak arcukat elrejtve mernek megjelenni királyi trónod körül. Hát akkor mi, tisztátalan ajkú néped, aki hamis magabiztossággal, saját erőforrásaiban bízva mulasztjuk el napról-napra azt, hogy dicsőítsünk téged, hálát adjunk neked. Nemcsak azért, amit kaptunk, hanem azért, aki vagy. A király, aki méltó arra, hogy vegyen erőt, gazdagságot, bölcsességet, hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget, áldást.

Ágendásbeszédet mondani reformáció emlékünnepén a legkönnyebb. Miért? Mert az úrvacsoratanban különböznek leginkább a történelmi egyházak. Vitás kérdés, hogyan van jelen Jézus az úrvacsorában? Ahány felekezet, annyi nézet, és azt látjuk, hogy mindenki megpróbálja a teológiai kijelentéseket a materiális világban is lekövetni. Pl. hogyan lesz fizikailag Jézus testévé az anyagi szempontból nyilvánvalóan továbbra is kenyér és bor. Ilyesmivel könnyű megtölteni az ágendásbeszéd 6-7 percét.

Előfohász: A mi segítségünk az Úr nevében van, aki teremtette a mennyet és a földet.
Apostoli köszöntés: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és megváltó Urunktól, Jézus Krisztustól.
Énekeljük Isten dicsőségére a 254a,1–2 szakaszait, Erős vár a mi Istenünk.

Hallgassátok meg Isten szent Igéjét a Római levél 3,19-31 verseiből.
Adja meg Isten, hogy Igéje sok és áldott gyümölcsöt teremjen bennünk az Ő dicsőségére. Jertek, valljuk meg együtt bűneinket, imádkozzunk a kegyelmes Istenhez a következőképpen:

A keresztyén ember identitásának építőköveit tartalmazza az alapige.
Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonába vett nép - hívószavak, melyek alapján az identitás lényege az elválasztottság, a félretettség és a tudat, hogy Isten tulajdona, Isten birtoka vagyunk, szabadságunk a szolgálatra szól. Isten népévé kegyelem által lehetünk, mely keres minket és nekünk igent kell mondani rá. Megkegyelmezettnek, szent nemzetnek, királyi papságnak, választottnak lenni hivatás és felelősség, mely elől nem menekülhetünk el.

Nem tudom, van-e itt valaki közöttünk a világi sajtótól? Ha van, akkor diktálom a szalagcímet és az összefoglalót. Isten gyűlöli Ézsaut. Kató Szabolcs Ferencz teológiai tanár az ERLÉSZ szovátai találkozóján prédikációját arra építette, hogy Isten haragjában nem engedi meg az edomitáknak az újrakezdést. Ezek szerint Jhwh, Izráel Istene, egy keresztény-konzervatív Isten, idegengyűlölő, rasszista és xenofób, kijelentései pedig összeegyeztethetetlenek az emberiség 21. századi értékeivel.

Minden kezdet alkalmával Istent illeti a gondolat. Hadd nevezzük el eulógia vasárnapjának ezt a mait: amikor útjára indul egy terv, egy tanév, egy levél, egy üzenet, egy bátorítás legyen első szava eu-logia, eu-logétosz, jó-mondás, így kapcsolódva be a teremtés rendjébe, hiszen amikor útjára indítja a világunkat az Úr: eulógiát zeng – cantus firmusként – íme, minden milyen jó!

Majd’ két hete az akadémiai istentiszteletek alkalmával e textus alapján hangzott el az igehirdetés. De ne aggódjon senki, nem azt a prédikációt fogom még egyszer elmondani, hanem a készülés alkalmával ki kellett hagynom egy értékes kérdéskört, amit a mai napon szeretnék elétek hozni. Úgyhogy a mai reggelünkön összeszedegetjük azokat az igeforgácsokat, amelyeket akkor és ott a műhelyben hagytam, hogy annak lelkes tüzénél megfőzzük a reggeli kávénkat, és egy üzenettel gazdagodva folytassuk a munkát.