Rögtön az elején leszögezem: Jónásnak igaza van. Még világosabban, igaza van Istennel szemben. És nem, a préces nem arról fog szólni, hogy addig fogom csűrni-csavarni míg kihozom, hogy de hát ez emberi igazság, minőségében és lényegében elmarad az isteni igazságtól, összehasonlíthatatlan vele. Ez a gondolat is igaz teológiailag, de Jónásnak itt épp a „szemet szemért” elv szerint van igaza. És ez mégsem elég. Spoiler alert, a végkövetkeztetés pedig az lehet: hogy az igazság „sem elég az üdvösséghez”. De lássuk, hogyan juthatunk el erre az igencsak botrányos gondolathoy.

Ma már általában a Jónás könyvéről szóló prédikációkban elhangzik, hogy a történet egy tanító mese, esetleg teológiai témájú novella. Mindez kétségkívül igaz, de ha ezzel együtt azt is gondolnánk, hogy a könyv valamiféle kis könnyed szórakoztató irodalom lenne, valamiféle sekélyes tartalommal, tévednünk kell. A könyv komoly istenismereti kérdéseket feszeget, és valószínűleg reflektál pl. Jer 18,7–8-ra, ahol arról van szó, hogyha egy nép megtér, Isten megbánja a tervezett veszedelmet, és az Ex 34,6-ra, amelyet idéz a felolvasott ige a második versben. Ismeri tehát a legtöbb kanonikus írást. Valószínűleg a prófétatörvényt is (Deut 18,9–22). Néhány nap múlva meg is kérdezek néhányatokat, mi is ez, de most számunkra az fontos belőle, hogy onnan lehet megbizonyosodni arról, hogy egy próféta Jhwh szavát hirdette, hogy beteljesedik, amit mond. Ellenkező esetben nem kell félni, az ilyen igétől, és a prófétát halálbüntetés sújthatja. Ha ennek fényében olvassuk Jónás könyét, rögtön egy komoly teológiai gubancba keveredünk. Jónás üzenete a következő: Negyven nap és elpusztul Ninive (Jón 3,4). Az üzenetben nincs felhívás a megtérésre, vagy esetleg valamiféle feltételes bevezet mondat: „ha nem tértek meg, akkor negyven nap és elpusztul Ninive”. Nem, Jónás mint az apokalipszis lovasa hirdeti a nagy világváros pusztulását. Mindez pedig elmarad. Egy próféta igét hirdetett, nem teljesedett be. A prófétatörvény értelmében hamis az üzenet, a prófétára pedig nem kell hallgatni, igazából meg is lehetne ölni. Persze Jónás nem ettől fél, hiszen nincs tanúja ennek a fellépésének, nem valószínű, hogy valaki kérdőre vonná egy pogány városban elejtett mondatáért. Prófétai identitásában azonban megsemmisült. Ő is csak egy lett a világvégehisztéria hírnökei közül, míg a valóságban semmi nem változik. Ezért méltán érezheti sérve magát Jónás. A „deuteronomistáknak pedig többet nem prédikálhat”.

Ez egy elég komoly teológiai téma. Jónás könyve kérdéseket intéz a prófétatörvényhez. És a választ igazából az olvasóra bízza. Igaz, ad azért támpontokat. És hogy a kérdésfelvetésünk cseppet sem modern, mi sem mutatja jobban, mint a Próféták élete 1. századi apokrif iratban, Jónás azt mondja, hogy hibásan szólt Ninive ellen, ezzel mintegy megmagyarázva, miért is nem teljesült be a szava. A problémára egyébként azt sem jelent igazi megoldást, ha azt gondoljuk pl. Kálvinnal együtt, hogy Isten kezdettől fogva tudta, hogy Ninive meg fog térni, és ezért Jónásnak azt kellett hirdetnie, ami abban a helyzetben a leghatásosabb üzenet volt. Ebben az ebben az esetben a kijelentés, miszerint Isten megbánta a rosszat, amit tervezett, a levegőben lóg. Mit bán meg, ha nem is tervezte igazán?

Ráadásul úgy tűnik Jónás jobban ismeri Istent, mint ő saját magát. Míg Isten az elbeszélés szerint komolyan elhatározza Ninive pusztulását, majd az egész város megtérését látva változtat kegyelmesen szándékán, Jónás mindezt még szülőföldjén előre látta, és ezért sem fűlt a foga a küldetéshez. Jónás jobban tudta mi fog történni, mint a mindentudó Isten. Jónásnak tehát igaza van immár másodjára. De ha az igazság betűje szerint történnének a dolgok: Ninive elpusztulna a bűne miatt, mert „szemet szemért”, de Jónásra sem várna jobb sors a be nem tejesedett üzenet miatt, mert az ilyen prófétának meg kell halnia. Jónásnál tehát hiába van ott a Tóra betűjének igazsága, Isten nem aszerint cselekszik, hanem példázatokkal próbálja meg jobb belátásra téríteni prófétáját, mert Isten nemcsak igazságos, hanem irgalmas (vö. HK 11), és talán inkább ez utóbbi mint az előbbi.

De mit tanulhatunk mi ebből? Mindenekelőtt azt, hogy Isten nem lehet teljes mértékig megismerni, kiismerni. Nem azt akarom mondani, hogy Isten kiszámíthatatlan, mert ez éppen pozitív dolog. Róla nem lehet faragott képet készíteni, dogmatikai rendszerekbe merevíteni. Érdekes, hogy maga a zsidóság soha nem törekedett dogmatikát írni, és bizonyos zsidó gondolkodók ki is mondják, hogy a zsidóságnak nincs egyetlen egy dogmája sem (Moses Mendelsohn). A Szentírás nem Isten jellemzése, hanem emberek tucatjainak, ill. közösségeknek tapasztalata a Jhwh-val és Krisztussal, ami azt is jelenti, lehet, hogy Isten velem és veled egy hasonló helyzetben másként fog eljárni, mint te azt gondolnád. És erről tesz bizonyságot Jónás könyve. A teológia Istenről való beszéd és nem tudás. A 6 év alatt vagy holtunkig nem tanuljuk ki Isten akaratát, hanem jó esetben megtanuljuk felismerni és alávetni magunkat neki. Ez a teológus énünket alázatra kell mindenekelőtt intse, amikor mi védelmezzük Istent és az egyházat, mert tudni véljük Isten véleményét a dolgokról. Nyilván vannak egyértelmű helyzetek, mint a háború, kizsákmányolás, társadalmi egyenlőtlenségek. Mégis Ninive nagy városa Istennek, és többet ér neki, mint egy prófétájának az önbecsülése, vagy ragaszkodás valamiféle idejét múlt törvénynek. De ez azt is jelenti, hogy én is többet érek neki, mint a törvény. Mi lenne ennek nagyobb példája, mint Krisztus, aki meghalt, hogy a törvényenek is elégtétel adassék, de a nagy Babilon megmenekülhessen. Isten mindig kegyelmesebb, mint te gondolnád. Ha úgy véled, tudod, mi az, ami Istennek nem fér bele, akkor vedd tudomásul, hogyha akarja, biztos belefér.

Utoljára hadd varrjam el azt a szálat is, hogy mit mond Jónás könyve a prófétai mivoltról. Hasonló a gondolkodása mint Jer 26-nak, ahol Mikeás Sion ellen mondott próféciáját idézi, mint példát. Mikeás azt hirdette, hogy Sion fel fog szántatni, romhalmaz lesz. De ez a Jer elbeszélésének a szintjén nem következett be, tehát Mik is hamis próféta. Csakhogy Jer szerint Ezékiás megtért és esedezett az Úrhoz, azaz a prófécia elérte célját, és ezért minta lehet Mik küldetése. Jer 26 és Jón szerint is a prófétának a megtérés a küldetése, így minden üzenet legitim, amely ezt szolgálja. Fordítva ez egyébként nem igaz. A küldetés tehát nem az, hogy mi jól megmondogassunk a világnak, kimondjuk, hogy majd megkapjátok ti a magatokét, csak genderezzetek, meg abortáljátok a gyerekeket, meg vegyétek le a kereszteket a tantermekből. Lesz majd nemulass. Hanem az, hogy ezeket az embereket Istenhez vezessük, de még az is kiderülhet, hogy mindezek ellenére is közelebb vannak hozzá, mint mi. Jón könyve legalábbis ezt sugallja Jónás és a Ninive lakóinak viszonyában. De a mi feladatunk nem ezt méricskélni, és Isten helyett ítéletet hirdetni, hanem az embereket Istenhez vezetni, és a kegyelmet prédikálni. Úgy legyen. Ámen.