A körülmetélkedés zsidó rituális szokás. Szoktuk mondani. Azonban ez egy nagy leegyszerűsítése a dolgoknak, hiszen más vallásokban is jelen van: pl. az iszlámban, ausztrál törzseknél és így tovább. És bizonyos értelemben bennünket is érint, hiszen a szív körülmetélkedésének a parancsa, amelyet az 5Móz fogalmaz meg (10,16 stb.) és amelyet a próféták (Jer 4,4 stb.) és Pál apostol is említ (Róm 2,29 stb.), arra hívja a keresztyén embert, hogy távolítsa el magától az Istentől elválasztó elemeket, és fejezze ki az Istenhez tartozását. A szív körülmetélkedését tehát értjük. De hogy a fáké mit jelentsen, és ebből mit tanulhatnánk mi, az már más lapra tartozik. Az idei tanév utolsó précesén ezt vizsgáljuk meg közösen.

Ha a Tóra elbeszélését egészében nézzük, akkor visszatérő motívum a türelem és a próba. Hogy csak a legismertebbeket említsem: Isten fiút ígér Ábrahámnak 75 évesen, aki 25 év múlva születik meg. Isten áldást ígér Ábrahámnak, mégis amikor megérkezik Kánaánba, az első dolog, amivel szembesül, hogy éhínség tombol, és le kell vonulnia Egyiptomba, ahol letagadja feleségét (1Móz 12,10–20). Ebbe illeszkedik bele a most felolvasott ige is. Ha a törvényadást nézzük, akkor a pusztai vándorlás során közli Isten azokat a törvényeket, amelyeket majd az Ígéret földjén kell Izráel fiainak betartaniuk. Ezek közül most arról hallunk, hogy amikor majd megérkeznek Kánaánba, három évig tabu a frissen ültetett fák termése, a negyedik évben Istennek kell szentelni, és csak az 5. évben szabad élvezni a föld gyümölcseit. Tessék ezt elképzelni. 40 év a pusztában, minden nap manna és néha fürj. Izráel fiai unják már a mannát (4Móz 21,5), ott van a tejjel és mézzel folyó föld, tele embernagyságú szőlőfürtökkel, fügével és gránátalmával (4Móz 13,23), és csak a megérkezés utáni 5. évben szabad élni vele? Ki állná meg? Mi ennek az értelme? Igaz, hogy itt új fák ültetéséről van szó, de akkor is…

Ezt a talányos szöveget sokféleképpen értelmezték. Hammurapi törvénykönyvében is (CH §60) a kertültetés után az 5. évben osztoznak a termésen, addig hagyják növekedni. Ugyanakkor az is érdekes, hogy a datolyapálmák esetében átlagosan öt év, a fügéknél és gránátalmáknál öt-hét év, a szőlőnél három-hat év, a mandulafánál pedig négy-öt év szükséges a gyümölcsterméshez Izráelben, ezért sokan ennek a leírását látják benne. De úgy is szokták értelmezni, hogy itt a terméketlen, életképtelen rügyek leválasztásáról van szó, amivel megtisztítják a fát. Philo (De virt. § 156) le is írja, hogy a gazdák a negyedik esztendőig letépik a fiatal fák friss hajtásait, hogy ezáltal erősítsék a termést. Persze az is lehet, hogy a 3-as és a négyes számnak ebben a rendeletben szimbolikus jelentése van. „Három bűne miatt, sőt négy miatt…” (Ám 1), „három dolog csodálatos előttem, négy dolgot nem értek…” (Péld 30,18). Mi ezekben az elméletekben a közös? Akár a friss ültetést, akár a már termő fát gondozzák, előkészítik a nagyobb termésre. És ebben az idő játssza a legnagyobb szerepet. Felgyorsult világunkban ez a gondolat majdhogynem teljesen értelmezhetetlen.

Mi nem tudunk várni. Nem várjuk meg a fizetésünket, részletre veszünk telefont, tévét, lízingeljük az autót, kölcsönt veszünk fel, hogy legyen házunk. Az országok IMF-hitelből fizetik a juttatásokat, nyugdíjakat, segélyeket annak reményében, hogy majd a jövő nemzedéke kifizeti a ma költségeit. Mi nem várjuk meg a termést, hanem még mielőtt megérne, eladjuk, az árát elverjük, és várjuk a következő évet. De a kapcsolatainkra is igaz ez. Hitelből élünk: „Atyám, add ki a vagyonból a rám eső részt" (Lk 15,12). A szülő rendezze még most a testvérek közötti viszonyt, ne legyen majd veszekedés. Vegyük fel a palástot, mert ha nem üt el a sárga villamos, úgyis pap lesz belőlünk. Vége van a szessziónak, kezdődik a vakáció, egy istentisztelet ide vagy oda már nem számít, irány haza. Elháljuk előre a házasságot, úgyis komolyan gondoljuk, esküvő lesz ennek a vége, mire várni tovább. Érdemes feltenni a kérdést: mire vártam én utoljára ebben az életben? És mi az, amit önként tettem? Engedjétek meg, hogy megelőlegezzem: nem lesz hosszú a lista.

Isten országába azonban nem lehet csak úgy ajtóstul berontani, nem lehet egyik pillanatról a másikra birtokba venni azt. Ez egy lassú folyamat, amelyben benne van a gondoskodó növekedés, a gyümölcs táplálása, aztán ott van az áldozat, az odaszentelés, és majd csak azután leszünk Isten országának haszonélvezőivé. Tanuljunk meg türelmesnek lenni és türelmesen várni. Dolgokat odaszentelni az Úrnak. Alig várjuk, legyen már vakáció, legyen vége a szessziónak. De mi lenne, ha a vakáció első három napját az Úrnak szentelnéd? Nem baráti találkozók, nem sorozatdarálás, nem FIFA, nem telefon – bibliaolvasás, imádság, ének. Mi lenne, ha legalább 3 órát? Változtatna-e valamit a vakációdon? Remélem, ősszel megmondjátok. A pusztában negyven évig bolyongó népnek várnia kellett volna. Azt tudjuk, hogy a nyugaloméveket nem tartotta meg Izráel, és pihent a föld 70 évig a fogság alatt (2Krón 36,21). Nem valószínű hát, hogy – ha nem a fametszés van az igében – megtartotta volna valaha ezt valaki. Hogy mi lett a vége, jól tudjuk. Talán ebben az esetben érdemes a járt utat elhagyni a járatlanért. Erre igaz Isten ígérete: „Az ötödik esztendőben bőven fog teremni nektek. Én az Úr vagyok a ti Istenetek." Ámen.