Párok az Ószövetségben – ez a szombat esti igehirdetési sorozatunk címe. Két héttel ezelőtt Adám és Éva idillikusnak indult, de a bűnbeesés miatt megromlott házasságáról szólt az igehirdetés. Mivel is lehetett volna mással kezdeni a sorozatot, ha nem éppen az ő házasságukkal? Ugyanis ez nagyon fontos alapszemléletre hívja fel a figyelmünket: számolnunk kell azzal, hogy házasságunkba nemcsak egymás iránt érzett szerelmünket, szeretetünket és legjobb önmagunkat visszük bele, hanem esendőségünket, bűnös gyarlóságainkat is.

János evangéliuma megértésének a kulcsát az evangélium szerzője két helyen szőtte bele a könyv szövegébe. Egyik hermeneutikai kulcs kétségtelenül a könyv eredeti záradékának utolsó verse: „Sok más jelt is tett ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.

Lecke: Malakiás próféta könyve 3, 1 – 5
Textus: Máté evangéliuma 11,2–10

Advent III. Vasárnapja – az öröm vasárnapja, amikor meggyújthatja a rózsaszín gyertyát az, akinek van adventi koszorúja. A felolvasott textus mintegy sötét háttérként szolgál annak a szál meggyújtott rózsaszín gyertyának, miközben bennünk önkéntelenül felmerül a kérdés, minek is kellene ezen a vasárnapon – ezt a történetet hallva – ÖRÜLNI? Erre keressük a választ – együtt.

A terméketlen fügefa megátkozása és kiszáradása Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulásának és templomtisztításának történetéhez kapcsolódik – Márk és Máté evangéliumában. Bevonulásának tulajdonképpeni célja – sokat mondóan – a templom volt. Királyként fogadták – az izraeliták között akkoriban elevenen élő próféciák értelmében (Mt 21,5):

„Mondjátok meg Sion leányának:
Íme, királyod jön hozzád,
szelíden és szamáron ülve,
igavonó állat csikóján.”

I. Istennél megvan az, amit elveszettnek hittünk, és a miénk lehet

Ráhel siratja a fiait, mert azon nincsenek, és elzárkózik minden vigasztalás elől. Rámában siránkozik, ott, ahol az egyik hagyomány szerint a sírja van, mintha a fiaival, a jövendővel együtt önmagát is elgyászolná.

Minden ember bolonddá lesz tudomány nélkül… Mondhatnám azt, hogy a teológiai oktatás egyik szép jelmondata az, amely Jeremiás próféciájában itt megfogalmazódik. Hiszen a tudomány, a daʿat itt az Isten megismerését jelenti. De egy olyan bátorítás is, amelybe igehirdetőként ezen az istentiszteleten én magam is szeretnék belekapaszkodni. Mert egy olyan szövegrész alapján kell prédikálnom, amely az igehallgató gyülekezettől különös odafigyelést igényel. De ezért nem fogok elnézést kérni.

Ha az új fordításból olvassuk ezt a próféciát, akárcsak más prófétai beszédek esetében, azonnal a verses forma tűnik szemünkbe. Bár az igerész ítéletet, közeli végveszélyt jelent be, sőt a vége felé prófétaian feddővé is lesz, a bűnök felfedésével és ostorozásával, kifejezésformájában mégis szép. Ezt most könnyű nekünk kimondanunk egy régmúlt időben elhangzott, nyomasztó és bosszantó próféciáról, hiszen az elsősorban nem hozzánk és nem rólunk szól. Nem érint bennünket közvetlenül.

Szerelmes atyámfiai, így szól e fejezet végén Pál apostol. Mennyi gyöngédség és érzelem van ebben a megszólításban. A 15. fejezet egy hosszú teológiai fejtegetés a halálról, életről, feltámadásról, teleszőve Pál apostol személyes bizonyságtételével.
Valami hasonlóra vállalkozom én is most, szeretett testvéreim. Esetleg az arányok lesznek fordítva, személyes vallomásomat szövöm át egy kis teológiai fejtegetéssel.

Már „hordoztam magamban” a ma esti, böjtről szóló textust, amikor az elmúlt napokban alkalmam volt élőben hallani Gryllus Vilmost és gyerekmondókáit. „Az igazi férfi szoknyát hord” – skandálom a „zordon” skótot megéneklő rigmust, s agyam játékos része azonnal átkapcsol az alapige témájára, a böjtre, s makacsul megül a fejemben egy nyelvtanilag is hibás kínrím, ilyenformán: „Az igazi böjt, az ételt hord” – tudniillik a hajléktalanoknak.

Zakariás próféta könyve a két szövetség határán foglal helyet a Szentírásban. Az Újszövetségben gyakran találkozunk a megtérést sürgető prófécia egyes elemeivel. Zakariás a fogságból visszatérő népnek hirdeti Isten üzenetét. Az ő korában még nem szűnt meg a prófétai kijelentés Izraelben. Isten azonban nem közvetlenül, hanem közvetítők által szólott a választott néphez. A próféta szimbolikus látomások formájában kapja a mennyi üzenetet, melyek jelentését egy angyal fejti meg. Az addig elrejtett isteni titkok, végzések most napfényre kerülnek.

Eredj ki a te földedből, a te rokonságod közül, a te atyád házából a földre, amelyet én mutatok neked – mondja Ábrahámnak egy hang, amelyet addig még nem hallott. Föld, rokonság, atyai ház… Lehet, hogy ismerősebben cseng, ha így mondom: haza, nemzet, család. Nem tudom, hogy ezek ma kinek milyen értéket jelentenek. A tegnap, március 15-én több olyan rendezvény volt, ahol ezzel a témával valamilyen formában szembesültünk. Olyan emberekre emlékeztünk, akik számára a haza becsületéhez viszonyítva a saját egójuk „rongyos élet” volt csupán.

Hiszem, ha látom – mondja Tamás. Aztán mégsem hisz a szemének és Jézus odahívja, hogy tapintsa meg a sebek helyét. Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr – olvashatjuk a 34. zsoltárban. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. (Róm 10,17) Hála Istennek aki az ő ismeretének illatját megjelenti miáltalunk. (2Kor 2,14) Amit érzékszerveinkkel észlelünk, azt tudjuk valódiként értelmezni. És van amikor mind az öt érzékszervünk csődöt mond, cserben hagy. Azt mondják, hogy van néhány embernek egy hatodik érzékszerve, a megérzés, az intuíció.

Lekció: Józs 1,1–9

Többféle mosóporreklámból, de akár a valós életből is ismerős az a jelenet, amikor a gyermek a szép ruháját összesározva állít haza és szemlesütve áll meg édesanyja előtt, aki nem feddi meg, hanem előveszi a reklámozott mosóport és tisztára, még fehérebbre mossa a szennyes ruhát.

1.
A tegnap reggeli áhítat textusa Zakariás könyvéből szólt hozzánk, és bevezetésképpen elhangzott, hogy a próféta látomásai nehezen magyarázhatók, s még a teológián is ritkán hallunk igehirdetést ennek a könyvnek alapján. Nos, ebben a félévben Zakariás próféta könyvének fejezetei lesznek a szombat esti igemagyarázatok alapigéi.