Az IMDB egy olyan, bizonyára sokak által ismert internetes oldal, ahol a nézők többek között 1-től 10-ig pontozhatják a filmeket. Az értékeléseket az oldal egy kissé bonyolult algoritmus szerint szűri, hogy minél reprezentatívabb legyen az áttekintés, és egy megbízható adatbázis jöjjön létre. A tapasztaltabb moziba járók tudják, mielőtt befizetünk egy drágább mozifilmre érdemes megnézni, hányas a IMDB-n, és ha kevesebb mint 7-es kár rá az időt és a pénzt áldozni. De a filmkészítők is nagyon odafigyelnek erre az adatbázisra, mert nagyon jól le lehet vele szűrni a nézői igényeket. Egyik ilyen tendencia, hogy a 21. sz. filmes társadalma nemigen díjazza a hosszú felvezetőket, elhúzott expozíciókat. A legjobb, ha a film már a szereplők bemutatása után rögtön pörögni kezd, és a tempó nem lassul a film végéig sem. Ha hasonló szempontok szerint értékelnénk a négy kanonikus evangéliumot, akkor Mk minden bizonnyal 7-esen felüli átlagot produkálna a hasonló beállítottságú olvasók körében. A Mk evangéliumában is minden nagyon gyorsan történik különösebb elnyújtott bemutatások nélkül A felolvasott alapige is alig az evangélium 16. versétől kezdődött, és már az első tanítványok elhívásáról olvasunk. Az evangélium tömör kijelentéseket tesz, néha már-már darabosnak hat, ahogy szűkszavúan fűzi egymásra a történeteket, és mégis az óegyházi kérügma és a mítosz így, ezen a balladai homályon keresztül lesz mélyértelművé, tanítássá a hívők számára. Minden egyes vers, olyan mint egy összecsomagolt sátor: így egyben nem igazán tudunk mit kezdeni vele, de kibontva helyére kerül minden egyes elem, és lakozást vehet benne Isten népe, elhelyezkedhet alatta az istenfélők közössége. Ma tegyük mi is ezt: bontsuk ki a tanítványok elhívásának történetét, hogy tovább haladjuk az elhívástörténetek sorában, és üzenetekkel gazdagodhassunk. Lakozzunk most is Istenünk ige-sátrában.

Expozíció. A felolvasott alapige egy helymegjelöléssel kezdődik: Galileai tenger partja. A terület a hajdani Izráel legészakibb vidéke, amely Jézus korában főleg mező- és halgazdálkodásáról volt említésre méltó. Josephus Flavius, az első századi zsidó történetíró valóságos kultúrközpontként mutatja be, amikor Galilea 204 településről beszél, amelyek közül a legkisebb is 15000 lakost számlál. A valóság persze ennél sokkal szerényebb volt. A vidék mindig is határviszályok okát szolgáltatta, és ezért hol ide, hol oda tartozott. Ez talán kedvezett a kereskedelemnek, de nem egy stabil népi és vallásos identitás kialakulásának. A királyság veszte után az asszírok idegen népeket telepítettek erre a vidékre is, és Nagy Sándor hódításai következtében egy erős hellenizálódás, a görög műveltség és életeszmény átvétele kezdődött Galileában. Emiatt a hithű zsidók nem néztek jó szemmel az innen érkező emberekre, mindig gyanakodva tekintgettek feléjük, vajon őrzik-e még az atyák rendeléseit, meg tartanak-e mindent úgy, ahogy az elő van írva? Nem véletlen, hogy Nátánáel, amikor meghallja, hogy Jézus Názáretből származik, azt kérdezi, onnan származhat-e valami jó? Ha modern szociológiai kulcsszavakkal kellene körülírni Galilea jellemzőit, nem kerülhetnénk meg olyan kifejezéseket, mint globalizáció, asszimiláció, identitás divergencia, kultúra- és nyelvvesztés.

Innen hív el Jézus tanítványokat. És itt álljunk is meg egy pillanatra. Érdemes erre felfigyelnünk, hogy honnan hívja el Jézus az első tanítványait. Jézus nem a jeruzsálemi rabbik tanítványai közül választja ki a legügyesebbeket, akik a legtökéletesebben tudják a tórát. Nem a törvénytudók közösségéből szólít meg néhány embert, pedig ez kézenfekvő lett volna. Ki lenne alkalmasabb az új tanítások megértésére, mint aki már évek óta hasonlók tanulmányozásával tölti a mindennapjai?. De Jézus nem közülük választ. A pusztába se megy ki Jézus, hogy a remete közösségek egy-egy érdemesebb tagjából faragjon tanítványt magának. Nem Qumránban verbuválja Jézus a 12-őt, pedig azok a szorgalmas tekercsmásolók, akik nemzedékről nemzedékre olvasták, írták és magyarázták a szövegeket, minden bizonnyal jobban megértették volna a jézus evangéliumot, mint ez a 12, akiknek még a példázatokat is újra és újra el kellett magyarázni. De Jézus nem az erősekért jön, nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra, nem azért jött, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjon megtérésre.

Emellett nem mehetünk el szó nélkül. Sokszor ismételt fordulat, de itt ismét igaz, Isten nem az alkalmasokat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá. Jézus nem a vallási elit tagjai közül hív el tanítványokat, hanem Galileából. Ők a galileaiak, még arámul sem tudtak rendesen, még a nevüket sem tudták helyesen kiejteni, Eleázárt is csak Lázárnak mondták és írták. Pétert is messziről elárulja a beszélt tájnyelve majd Kajafás udvarában. És mégis ők a tanítványok, ők lesznek a szikla, amelyre az egyház épül fel. Ismét ott van a sorok között, hogy Isten nem azt nézi, ami a szeme előtt van, mint az ember, hanem ami a szívben van.

Ha párhuzamot akarunk keresni az akkori Galilea és a magunk élete között, adja magát, hogy azt az elhangzott átokszavak mentén tegyük, mint asszimiláció, nyelvvesztés. A mi erdélyi valóságunkra ezek talán még inkább találnak, mint a Jézus korabeli Galileára. Fogytán a gyermek az iskolapadból, fogytán az ember a templomból, híján van a magyar szónak a hivatalokban, és a „csákány koppan és lehull nevünkről az ékezet”, a pohárban is fele apa fele víz. Keveredünk nyelvünkben és érzéseinkben. Így nem csoda, hogy egy szintre kerül dec. 1 és márc. 15; egy nap, amikor pihenhetünk, hosszabb a hétvége, ha éppen úgy esik. Mindezek láttán nem csoda, hogy az ezen jelenségekre adott válaszaink is két pólus mentén csoportosulnak, és egyre vékonyodik a középső sáv. Egyházi szinten vagy a fundamentalizmus vagy a liberalizmus mellett tesszük le a voksunkat, míg nemzeti szinten a nacionalizmus vagy a teljes globalizáció vezérigéi közül válogathatunk. Quo vadis Domine?

Legyen a válasz bármi a kérdésre, egy biztos, hogy Jézus Galilából hív el tanítványokat. Isten ezekből az emberekből akar tanítványokat faragni, őket szólítja meg. Nem statisztikák alapján, nem stratégiák mentén, nem az emberi számításoknak megfelelően, hanem bölcs döntése szerint. Ha megfélemlítene bennünket az egyre inkább előbukkanó sivár egyházi és kulturális jövőkép, figyeljünk erre, Jézus innen is elhív embereket, szolgálatába állít tanítványokat. A holt tengerből fog halakat. Ahol mások lemondanak, Jézus ott kezdi, akiket sokan leírnak, azokat Jézus kiválasztja. Nem a mi loginkánk szerint megy, és nem is fog soha. Ez a mi reménységünk. Ő ott is Szentlelke és Igéje által magának az igaz hitben megegyező, örökéletre elválasztott sereget gyűjt, ahol mi már nem tudjuk mi is lenne a teendő, hogyan kellene viszonyulni.

Tévedésbe azonban nem szabad esnünk, ez nem jelenti a régmúlt állapotának visszaállítását, ezzel nem tér vissza a régi dicsőség. Ez nem jelenti mindezeket. Sajnos nem. Még csak azt sem jelenti, hogy magjában, egy szent maradékban tovább él majd az az érték, amely oly fontos számunkra, amelyért olyan nagyon tudunk lelkesedni. Ez annyit jelent, hogy Jézus terveit nem hiúsítják meg a külső körülmények, se többet se kevesebbet. Azonban ránk nézve ez azt is jelenti, akik látjuk a zsugorodó és beszűkülő lehetőségeket, hogy bátran vághatunk neki a megbízatásunknak. Nem a kedvező körülmények miatt fogunk majd tudni gyülekezetet építeni, nem a történelem kedvező fordulatai fognak lendületet adni missziónknak, hanem Krisztus akarata. Van valami, amit nem lehet megmérni, amit csak a Krisztus szavára induló sereg tud megvalósítani. Ha keressünk hivatástudatunk középpontját, vagy annak alapját, az soha ne legyen az éppen kedvező szélállás, ne a társadalmi megbecsültség, a kedvező statisztikák motiváljanak bennünket, hanem annak szava, aki mondja neked, te kőszikla vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

Ezt jelképezi Galilea. De egy hasonló üzenet bontakozik ki, ha egy kicsit elidőzünk a tanítványok foglalkozása mellett. Arról már beszéltünk, hogy Jézus sem rabbitanoncokat, sem átszellemült remetéket nem hív el. Egyszerű halászoknak hirdeti és velük hirdetteti majd az evangéliumot. Az evangélium tehát nem egy magasröptű tanítás, nem kevesekhez szól, hanem mindenkihez. Mi ezt is kicsit másképp éljük meg. A testté lett logoszról, az ősvizek, a tiamat felett lebegő isteni életpricípiumról, a Jézusban visszatükröződő mennyei teljességről, hogyan is tudnánk beszélni elzárt falvak salétromos falú templomaiban? Az egyszerű nép ezt nem értheti. Nekünk igazi kihívás kell, igazi intellektuális kör, fogékony felvevő közeg, akik megértik a gondolatok mélységét, átérzik magasztos gondolataink áhítatát. Jézus azonban nem egy szűk réteghez jön, mindenkihez szólni akar, és az evangélium képes is erre. Ha egy üzenetet nem tudok lefordítani népünk nyelvére, az két dolgot jelent. Vagy nem az evangéliumot mondom, vagy még gondolkoznom kell a megoldáson. Tertium non datur.

Természetesen ezzel nem vonjuk kétségbe a modern teológiai feladatát, hogy választ adjon és reflektáljon a legújabb tudományos elméletekre, azokat a hívő szempontjából kiértékelje, és olyan rendszereket dolgozzon ki, amelybe beleillik a természettudományos világkép sokféle megállapítása. Sokszor maga a bibliai szöveg teszi ezt, és ez kétségkívül egy megkerülhetetlen feladat, azonban ez az evangélium hirdetésének egy speciális esete. Ez még nem jelenti, hogy maga az evangélium hirdetése bonyolult elméletek megalkotását jelentené.

Persze az is lehet, hogy mi magunk vagyunk a másik oldalon, minden próbálkozás ellenére is úgy érezzük, hogy az evangélium meghalad minket, nagyobb van itt, mint amit mi megérthetnénk. Kicsinek érezzük magunkat a bonyolult páli gondolatvezetés hallatán, homályos a próféták beszéde, és nem értjük mi köze van Jeruzsálemnek Athénhoz. Ez elbizonytalaníthat elhivatásunkban: képes vagyok én erre? Alkalmas vagyok én ezt megtanulni és hirdetni? Ha efelől közelítünk a kérdéshez, akkor érdemes odafigyelnünk ezeknek a halászoknak az odaadására. Péter, András, János és Jakab Jézus egyetlen szavára otthagynak mindent, szó nélkül engedelmeskednek. Nincs kibúvó, nincs időkérés. Nem fejezik be a háló kötözgetését, hogy ha ők már nem is segítenek tovább, de legalább a háló legyen rendben. Nem, akkor és ott engedelmeskednek, amikor Jézus kéri. Valószínűleg ezért választja Jézus épp ezeket az embereket. A kérdés így nem az, hogy képes vagy-e felfogni az evangéliumot, hanem hogy kész vagy-e feladni mindent érte? A szellemi teljesítmény helyett az akarat kerül az előtérbe. Képesség helyett készenlét. Ez a döntő momentum. A többi megadatik a kellő időben.

A másik dolog amiért a halászok alkalmasok a tanítványi megbízatásra, az az evangélium célja. Jézus üzenete nem tanítás valójában, hanem életvezetés. Nem elmélet, hanem gyakorlat. A zsidó vallás vagy az iszlám nem vallás a saját meghatározása szerint, hanem életforma. Ez tk. a keresztyénség is. Jézus nagyon röviden összefoglalja evilági életünkre két dolog mérvadó: szeresd felebarátodat, mint magadat, és Istent teljes szívedből, teljes erődből és teljes elmédből. Minden más ennek folyománya. Erre épül és erre vonatkozik a tanítás. A tanítványok pedig lehet, hogy nem tudnak még rendesen arámul sem, lehet, hogy ismerik a híres rabbik tanításait, de életükkel képesek megmutatni, hogy ők a Krisztuséi. Otthagyják a hajókat és a hálókat. A tetteikkel mutatják meg, hogy mi is az a követés, és ezáltal lesznek érthetőek, tanítók, emberek, akikre mások odafigyelnek. Ezt akarja elmondani Jakab levele, amikor a hit és cselekedet kapcsolatáról beszél. Csak hit, elmélet gyakorlat nélkül nem létezik. Mondhatjuk így is a teológiai alkalmazott tudomány.

Ugyanakkor így is furcsa marad az összkép. Egy ács fia, aki négy halászt hív el a kevert Galilea vidékéről. Bárki látta, biztos csak legyintett egyet, azt senki sem feltételezte, hogy ezzel a négy halásszal indul el az, ami örökre megváltoztatta az emberiség történelmét. Hogy mégis hogyan történt ez? Titok, és ez a titok Istené. Mi úgy írjuk le, mint Szentlélek, és valljuk, hogy ez a titok mindmáig felfedhető, és újra és újra meg lehet keresni az irányokat általa. Nem tudni, mikor és hol fordul egyet a világ kereke, hol van az a valószínűtlen arkhimédeszi pont, ahonnan kiindulva ki lehet fordítani a világot a sarkaiból. De egy biztos, ha Krisztus akarja megtörténik. Lehet, hogy Galileában élünk, galileaiak vagyunk, és galileaiaknak kell hirdetnünk az igét, de ha odaszánjuk életünket, megértjük a evangéliumot, és meglátjuk Isten angyalait, amint fel és leszállnak az Isten lajtorjáján. Ámen.