Anélkül, hogy most reklámot csapnék egy cégnek, azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy ma a világon a legjobb kereső az a Google. Vannak más keresők is a világon, de nem tudják felvenni a versenyt a Google-keresővel. Óriási csapat és munka van amögött, hogy ez a kereső az első lett. Új szavunk is van már a keresésre, ha valaki keres valamit, akkor mondják azt is, hogy googlizz rá a neten.

Az első karácsonykor Jézus Krisztus egyfajta ilyen mennyei applikációként, kereső programként jött a Földre, hogy megkeresse az embert, segítsen az embereknek abban, hogy ebben az összekuszálódott világban és életükben rátaláljanak Istenre, önmagukra és egymásra.

Ezt a mondatot, mai alapigénket, a Zákeus történet végén, maga Jézus mondja magáról. Sokan sokfélét gondoltak Jézus Krisztusról már akkor is, ezért nagyon fontos, hogy hogyan értjük, értelmezzük Jézusnak ezt az önkijelentését.

Néhány kérdésre keresem a választ alapigénk kapcsán: Ki jött a Földre? Miért jött az Embernek Fia? Kit akar megmenteni és hogyan történik mindez?

Azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes, hogy Jézus, aki magáról kijelentette, hogy ő keresőként jött erre a Földre, a születéstörténetben ebből még semmi sem látszik, sőt Jézus az, akit mások keresnek. Keresik őt a pásztorok, keresik őt a napkeleti bölcsek, halálra keresteti őt a féltékeny Heródes. Van, aki sikerrel jár és rátalál, és aki pedig gonosz szándékkal közeledik, az nem talál rá. Ki kit keres a karácsonyi történetben? Ki kit keres az életben? Az első bűneset után, amikor Isten azt kérdi, „Ádám hol vagy?”, akkor ezt nem azért kérdi, mint hogyha nem tudná, hogy hol bujkál Ádám, hanem azért, hogy Ádám rádöbbenjen arra, hogy elveszett, vagyis nincs a helyén.

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy egykor Betlehemben megszületett Isten fia, Jézus. Az evangéliumokban Jézus, amikor magáról beszél, akkor viszont többnyire ezt a megnevezést használja magára, Embernek Fia. Van ennek valami jelentősége, ennek a különbségnek? Írásmagyarázok szerint, azért volt következetes Jézus ebben a megnevezésben, mert ki akarta védeni azt a hamis elképzelést, hogy rá úgy gondoljanak az emberek, mint egy harcos megváltóra, messiásra, aki visszaállítja az elvesztett országot, Izráelt. Ha így hangzott volna ez a mondat, hogy azért jött Istennek Fia, a Messiás, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett, akkor mindenki egyből az elfoglalt, elveszett országra gondolt volna, az elnyomó rómaiakra és arra, hogy végre itt a felszabadító vezér. Akkor, amikor mi a magyarok Istenéről beszélünk és arról, hogy Isten azt akarja, hogy mi itt magyarokként megmaradjunk, akkor gondolunk-e arra, hogy ez az Isten a románok istene is?

Miért jött az Embernek Fia? Hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Ha az, „ami” helyett, az „aki” vonatkozó névmást olvassuk, akkor egyértelműen az elveszett emberre gondolunk. De az „ami” tágabb teret enged a képzeletünknek. Mi minden elveszett már akkor és mi minden elveszett már Jézus születése óta ebben a világban, a mi egyházunkban, a mi életünkben. Erre akkor jövünk rá, hogyha végzünk egy leltárt, mi az, ami volt és mi az, ami most van.

Hajlok arra, hogy egy ilyen leltározás után azt mondjam, hogy lehet, hogy anyagiakban gyarapodtunk, gazdagabbak vagyunk, az, ami néhány évvel ezelőtt luxusnak bizonyult azt ma már természetes dolognak tartjuk, mint ami jár nekünk, de lelkiekben szegényedtünk. A fagyos levegőért, a hidegért, az érdektelenségért kipécézünk valakit, akit kinevezhetünk főgonosznak, mert egyszerűbb mást hibáztatni, de úgy gondolom, hogy veszélyesebb az a hideg, ami bennünk van, mint ami körülvesz bennünket.

Mit tud adni nekünk az egyház? – kérdezte egy idős házaspár, akik betértek a lelkészi hivatalba, hogy érdeklődjenek afelől érdemes-e beiratkozni egyháztagnak a református egyházba.
Mit tud adni nekem egy istentisztelet? Mit tud adni többletet egy gyülekezeti istentisztelet, amit adhat pl. egy online istentisztelet, egy meditáció, amit elolvasok egy meghallgatott prédikáció helyett. Mivel több egy istentisztelet pl. egy jó filmnél, ami elgondolkodtat, egy focimeccsnél, ami elfeledteti minden gondomat, egy koncertnél, ami élményt jelent, ahol együtt énekelhetek a többi jelenlévővel. Mit kapok a közösségtől? Mi a hasznom belőle? Miért érné meg nekem, hogy a közösséghez tartozzam?

Lehet, hogy nem pont így, de kimondatlanul ezek a kérdések megfogalmazódnak itt közöttünk is.

Mit kapok én ettől a közösségtől? Azt tapasztalom, hogy egyre több a lelkészkollega, akik megkeseredve gondolnak arra, hogy mennyi mindent feláldoztak a szolgálat érdekében és nem kaptak cserébe semmit. És a kifáradás, kiégés az cinikussá tesz. Cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét. (Oscar Wilde)

Mi most egy ilyen világban élünk, ahol tudjuk mindennek az árát, de nem látjuk az életünk értékét, értelmét. Az, ami elveszett, az nincs a helyén, nem tölti be rendeltetését.

A Zákeus története előtt az evangéliumban olyan példázatokat olvashatunk, melyek arról szólnak, hogy mit tesz a pásztor, a gazdasszony, az atya, ha elvész egy juh a nyájból, egy drachma, vagy az édes gyermekek kerülnek messzire, tévelyednek el. Ezek a példázatok előkészítették a terepet az elveszett Zákeus megtalálásához.

Úgy gondolom, hogy ez nem Jézus számára okozott nehézséget, hanem a gyülekezet számára elsősorban, mit tud kezdeni a közösség egy olyan emberrel, aki korábban megvetett, elveszett volt és hirtelen megváltozik az élete és elkezdi követni Jézust. Az hogy a pásztor elindul, azt jelenti, hogy értékes számára az az egy elveszett is. Az asszony is megkeresi az elgurult drachmát, mert fontos számára. És az atya noha nem indul el fia után, hagyja, hogy messzire kerüljön, de visszavárja és keblére öleli, ölelné mindkét fiát, azt is, amelyik messzire kerülve és azt is, amelyik otthon maradva veszett el.

Az egyházi és polgári népszámlálás közti különbség azt mutatja, hogy a református egyházban, főleg a nagyvárosokban több ezer ember elvesztődve él, nem tartozik egy egyházközséghez sem. Ma az egyház nem megkeresi, hanem leírja az elveszettet, akiről nem tud, akivel megszakadt a kapcsolata. A pásztor addig megy, amíg megtalálja.

Az elveszett megkeresése és megmentése egy értékmentő szolgálat. Jézus értéket ment azzal, hogy értelmet ad emberi életeknek. Zákeus, újból a közösség tagja lesz. Karácsonykor olyan emberek, akik máskor nem mennek el, ott lesznek a templomban. Milyen üzenetet akarunk átadni nekik? Van egy óra esélyünk arra, hogy valakinek az életét, lelkét megérintsük, hogy fontosnak tartsa a közösséghez való tartozást, az istentiszteleten való részvételt az év más napjain is. Van erre egyáltalán esélyünk?

A pásztorok ajándékot hoztak, azt, amijük volt, a bölcsek ajándékot hoztak, azt, amijük volt. Szerintem ez a mentalitás, ez a hozzáállás az egyik dolog, ami elveszett, és ami jó volna, ha megkerülne. Vannak próbálkozásaink, események, programok, melyeket a közösségépítés szándékával szervezünk, de azt látjuk, tapasztaljuk, hogy évről-évre nehezebb kimozdítani és egymás felé indítani embereket egy közösségben.
Meggyőződésem, hogy csak emberi erőből ez lehetetlen. Zákeus történetéből azt láthatjuk, hogy nemcsak Jézus keresi az embert, de Zákeus is keresi őt. Egy ember keresi az Istent. Zákeus próbálja megpillantani Jézust.

Jézust azonban a szemei elől elzárja a sokaság. A Jézust követő tanítványok és a jerikóiak sokasága. Valaki szeretné látni Jézust, de a Jézust követők miatt nem láthatja magát Jézust. Mi milyen követői vagyunk Jézusnak? Olyanok, akik elzárják őt mások elől? Hányszor és hányszor tapasztaljuk, hogy egyházak, azoknak vezetői, lelkészek, tanítványok, teológusok, egyszerű keresztyének vagyis Krisztust követők, ahelyett, hogy rámutatnának Jézusra, exponálják magukat, magukat helyezik előtérbe, eltakarják Jézust az őt keresők elől. Az egyházi élet fonáksága, a mi keresztyén életünk fonáksága, akarva-akaratlanul, mind ilyen Jézust eltakaró sokaságként áll oda Jézus és az őt keresők közé. Istennek hála, hogy mindezek ellenére Jézus meglátja nemcsak a közvetlen közellevőket, de a távolabbi keresőket is. Úgy, ahogy Zákeust is meglátja és nemcsak meglátja, de szól is neki. Jézus észrevette, meglátta az őt keresőt, meghallotta a ki nem mondott kérdést és megszólította Zákeust. Nevén szólította. Az Úr ismeri az övéit. A jó pásztor ismeri az övéit és nevén szólítja azokat.

A megkeresse szó és az igyekezet, amivel Zákeus látni akarta Jézust, egy tőről fakad. Ilyen igyekezettel, fügefára is felmászó igyekezettel, a legelképzelhetetlenebb helyeken, életünk legsötétebb pillanataiban keres minket Jézus, hogy megtartson, vagyis üdvözítsen, mert ez a két szó is rokon egymással.

Zákeusból kiveszett a szeretet, a jóság, de Jézustól nemcsak ezeket kapja vissza, hanem egy egészen új életet is. Új életcélt kapott, hozzá új életkedvet, új reménységet, új örömöket.

Zákeus visszatalált Istenhez, de visszatalált az emberek közé is.

A legjobb kereső az nem a google, hanem Jézus, mert ő számon tartja azt is, aki nincs a neten és megkeresi azt is, aki azt hiszi magáról, hogy ő Isten háta mögött van..

A mi karácsonyi feladatunk az, hogy megkeresettből kereső emberekké váljunk, akik tovább tudják mondani a céltalanul bolyongóknak, hogy életük értékes élet, hiszen értük is eljött Jézus, hogy megkeresse és megtartsa őket. Ámen