Ma több ezer ember futva indult el Kolozsváron, előttük egy cél lebeg, végigszaladni a bevállalt távolságot és célba érni. Történetünkben egy várandós asszony menekül el a pusztába, mindegy, hogy hova csak el onnan, ahol megkeserítették az életét.

Miért lenne érdekfeszítő ez az őstörténet egy mai ember számára? Érdekesnek érdekes, hiszen egy búlvárlapot ma ilyen hírekkel, sztorikkal lehet a legjobban eladni: A méltán híres Abrám, megcáfolva korát, egyszerre két vasat tart a tűzben, a szépséges, de kissé korosodó Szárai mellett, annak személyi titkárnőjével is ágyba bújt, ráadásul a Szárai tudtával, sőt meg nem erősített információk alapján, Szárai unszolására jött létre a frigy. A Genesis hírportál tudósítója szerint, Szárai így akarta még jobban magához láncolni férjét, de balul sült el a dolog, mert a titkárnő úgy kezdett el viselkedni, mintha ő lenne az első számú feleség. Szárai jelenetet rendezett, Abrámot okolva a kialakult helyzetért, holott az ő ötlete volt és miután szabad kezet kapott Abrámtól, megkeserítette Hágár életét, aki végülis elmenekült.

És folytathatnánk ebben a stílusban. Ez a történet egy mai történet is lehetne, de mi a tanulság vagy mi az üzenet?
Csámcsogunk egyet rajta, hogy ja ilyen ez a celeb világ, az ószövetségi celebek sem különbek mai kortársaiknál. Istentelen világ ez amiben élünk, ahol a pénz az úr. De hát itt pont Isten jelenlétében történik mindez. Ma Misericordia Domini, az Úr irgalmasságának vasárnapja van, de a történet első hallásra inkább egyszerűen csak mizeriának tűnik. Vagy mégsem? Ha csak a történet részleteit látjuk, akkor valóban az egy nagy szemétnek, mizériának tűnik, ha az egészet nézzük, akkor az irgalmasságot is felfedezhetjük benne.

A három nagy világvallás, a judaizmus, a keresztyénség és az iszlám, ősatyaként tekint Ábrahámra, Ibrahimra és Hágár története is ismert mindenki számára. A keresztyén egyház története során sokféleképpen próbálták magyarázni ezt a történetet, többnyire allegorikusan, Ebben a történetben az emberi elképzelés, megoldás találkozik az isteni tervvel, akarattal. Többféle szálon és síkon zajlik a történet, és van, ami ismerősnek tűnhet. Ma is van házasságot megpróbáló vagy akár felbomlasztó meddőség, gyermektelenség, féltestvérek vagy édestestvérek közti versengés, ellenségeskedés az elsőszülöttségi jogért, az örökségért, van, alkalmazottaival zsarnokként viselkedő főnök és van a megaláztatás elől elmenekülő alkalmazott.

Ha a judaizmus és az iszlám közötti mai feszültségekre gondolunk, akkor ez a történet magyarázatot ad a ma is erőteljes békétlenségre. A konfliktusok gyökerét lehet, hogy itt kellene keresni. Olyan ez, mint egy-egy viszály, feszültség a rokonságban, az utódok már rég elfelejtették, hogy mi is volt az, amiért haragszunk egymásra, csak azt tudjuk, hogy mi ellenségek vagyunk és nem barátok, esetleg távoli rokonok, tartjuk a rokonságot, de a távolságot is.

Ez a történet sokféle ma is örökérvényű kérdést felvet. Ki viszi tovább azt, amit én elértem, megvalósítottam? Ki lesz az én örökösöm? Kié az elsőszülöttségi jog? Kié nemcsak a gazdagság, hanem a hatalom? Lehet visszamenni az időben, újra játszani, újra élni azt, amit az ősök elrontottak? Ki tesz igazságot egy ilyen konfliktusban?

Abrám esetében háromféle elképzelés van ezzel kapcsolatosan. Az első örökös, akire gondolt Abrám az a damaskusbeli Eliézer, aki valószínűleg felszabadított rabszolgája volt, bizalmi embere lett és ez így is maradt Izmáel és Izsák megszületése után is, hiszen a Rebeka megkeresésében is fontos szerepet kapott Eliézer. Talán nem ártana megjegyezni azt is, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy ki örökli a könyveket utánam, vagy az autót, hanem egy óriási gazdagságról és hatalomról van szó, hiszen tudjuk Abrámról, hogy Lót megsegítésére 318 saját jól megtermett harcosával indult.

Az első út az a hagyomány útja. Ez volt a kialakult rend, ha utód nélkül halt meg a családfő, akkor egy bizalmi ember, esetleg egy oldalági rokon lett a családfő.

A második út az az emberi okoskodás útja, amit ebben a történetben Szárai hoz be, és amit Abrám elfogad. Érdekesek a részletek is ebben a történetben, egy egészen jól kigondolt terv ez, nem egy titkos kapcsolatot kínál Szárai megoldásként, hanem egy törvényes házasságot és egy abból megszületendő törvényes gyermek születését készíti elő Szárai, egy baj van a tervvel, hogy nem Istennek tetsző, Isten tervével, akaratával szembe menő, mert arról árulkodik, hogy a kiszemelt emberek, Abrám és Szárai nem bíznak maradéktalanul Isten ígéretében. Ezt az utat Izmáel jelképezi. Ő az emberi furfangos gondolkodás szülöttje.

A harmadik út pedig Isten ígéretének útja. Ez az Izsák útja. A türelemmel kivárt és beteljesedett isteni ígéret útja.
A hagyomány, az emberi okoskodás és az isteni terv, van amikor ezek az utak metszik egymást, vagy egymásra tevődnek, de Abrám és Szárai történetében ez három különböző utat jelent. Maradjunk most csak a másodiknál, amiről alapigénk is szól. Annál, amit Szárai gondolt ki.

Isten tett egy ígéretet Abrámnak, és ő erre hagyatkozva elindult, nemcsak feleségével kettesben, hanem minden szolgájával, harcosával, minden gazdagságával.
Tehát Abrám hitt Isten ígéretében, volt hite, csak ez a hit elvékonyodott és az idő előrehaladtával mind inkább elbizonytalanodott.
Ugye ismerős ez a lelkiállapot? Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok, mert sohse volt úgy rászorulva sem élő, sem halott.
Hányszor bizonytalanodtunk már mi is így el Isten ígéretében és indultunk el az emberi okoskodás, ügyeskedés útján, megtalálva a megfelelő mondásokat a magunk igazolására, segíts magadon s az Isten is megsegít, ne várd, hogy a sült galamb berepüljön a szádba, a cél szentesíti az eszközt.
És hallgattunk mások jótanácsára, hogy kell elintézni dolgokat, hogy kell nyerni egy pályázaton, milyen szálakat kell meghúzogatni, hogy a tervünk szerint alakuljanak a dolgok, vagy nem is kellett másra hallgassunk, magunk is elég okosak voltunk-vagyunk-lettünk ebben a balkáni mentalitású világban, Nyugat és Kelet határán.

Abrám nagyhatalmú úr, aki embereknek parancsol, csak épp önmagának nem tud parancsolni és nem tudja garantálni a biztonságát azoknak, akik vele együtt laknak.
Hágár, akit az írásmagyarázók szerint, magától a fáraótól kaphattak ajándékba, a midrás szerint éppenséggel a fáraó leánya, szolgaként, engedelmeskedik úrnője parancsának és felesége lesz Abrámnak, hogy törvényes utódot szülhessen.

Ilyen távolságból nem tudjuk, hogy az engedelmes szolga mikor lett úrnőjével szembeszegülő vagy csak a féltékenység és irigység tette gonosszá Szárait. A lényeg, hogy Hágár elmenekült, először, de nem utoljára, most még csak szíve alatt a gyermekkel, másodjára már az ifjú Izmáellel.

Elhangzik három név, Súr Pusztája, Kádes, Béred, a bibliai lexikon szerint Kádesben egy szentély lehetett, ami a jogszolgáltatás helyszíne volt és volt, mint sivatagbeli oázisban egy forrás is.
Az Úrnak angyala a forrás mellett szólította meg Hágárt: Hágár, Szárai szolgálója! Honnan jössz és hová mégy? Mire Hágár így válaszolt: Az én asszonyomnak, Szárainak színe elől futok én.

Ki vagy, kié vagy, honnan jössz és mi a célod? Akárcsak egy előfelvételi interjún. Mennyi minden van ebben a kérdésben. És mennyi minden az erre adott válaszban. Az első kettő nem is kérdés, hanem kijelentés, Hágár, Szárai szolgálója, ki vagy és kihez tartozol, de a kérdés másik fele is az édenkerti kérdést juttatja eszünkbe, Ádám hol vagy? Az Úr nagyon jól tudta, hogy hol van Ádám, úgy ahogy az angyal is tudja ezt, a válasz elsősorban Hágár számára fontos, hiszen abból kiderül, hogy a célról nem tud semmit, úrnőm elől menekülök, de céltalanul futok. Uram kerestelek téged, céltalan futottam, hangzik szép húsvéti énekünkben. Milyen szép, hogy ebben a történetben az istenkeresés nélküli céltalan futás, menekülés is Istenhez, az ő angyalához vezetett el.

Ez az egyiptomi asszony, aki Abrám házanépéhez, sátranépéhez tartozva megtanulta az egy Isten tiszteletét, hitvallást tesz itt a pusztában Istenről. Isten az, aki lát, meglátta az én nyomorúságomat és könyörült rajtam. Örök figyelmeztetés ez a történet a számunkra, nem az ígéretet kapó Abrám és Szárai, hanem Hágár vallja meg hitét és tesz bizonyságot arról, hogy Isten hatalmas, látó Isten. Ki vagy, kié vagy, honnan jössz és mi a célod? Ezt a kérdést nem árt, ha időnként feltesszük magunknak a forrás vize mellett, a Szentírást olvasva. És ez segít abban, hogyha eltévedtünk, újból rátaláljunk az Isten által rendelt utunkra. Hágár törtnetéből megtanulhatjuk, hogy a kiút a nehézségekből sokszor befelé vezet. Nem arról van szó, hogy egy mérgező kapcsolatban zokszó nélkül tűrni kellene a megaláztatást, hanem arról, hogy erre a négy kérdésére, ha keressük és megtaláljuk a választ, akkor tudjuk újratervezni életünket, akkor meg tudunk bizonyosodni arról, hogy értékesek vagyunk, hogy nem vagyunk gazdátlanok, valahonnan jövünk és hozzuk magunkkal egy élet tapasztalatát és célja van az életünknek.

A mi konfliktusmegoldási példatárunkban is, ott van ez az elmenekülés, ha nem is ténylegesen, de képletesen. Elodázzuk döntéseinket, fiatalok nem mernek felelősséget vállalni, kerüljük a konfliktushelyzeteket. Hágárnak nehéz lehetett elfogadni, az angyal parancsát, alázd meg magad úrnőd előtt. Szerintem különbséget kell tenni aközött, amikor alázatos vagy és amikor téged aláznak meg, alázat és megalázás között. Mégis azt látjuk, hogy a megszületendő élet érdekében teszi meg ezt a lépést Hágár és azért, mert az angyal parancsához ígéret is társult. A megszületendő gyermek neve, Izmáel azt jelenti, hogy Isten meghallotta a te hangod. Milyen szép egybefonódása ez a hitvallásnak és az ígéretnek. Isten lát, tud rólam és Isten meghallja az én szavam. Azért láthatom őt, mert ő előbb meglátott engem és könyörült rajtam. Az Úr irgalmasságának napja van ma. Ámen