Jézus megbukott a reszponzivitás vizsgáján ebben a történetben.

Reszponzívan viselkedni azt jelenti, hogy elkapom a másik ember finom jelzéseit, észlelem a helyzetét és a lelkiállapotát, érzékelem az érzéseit, felismerem a szükségleteit és ráhangolódom arra, ami benne zajlik.
Jézus ebben mesteri. Hajszálpontosan észleli a változást a tanítványokban: míg a tanítványok korábban, amikor elmeneteléről beszélt nekik, kíváncsian kérdeztek, most nem kérdeznek semmit. Látja, hogy magukba zárkóztak, elakadtak, és ezt elmondja nekik.
A tanítványok megpihenhettek abban az élményben, hogy valaki igazán érti őket; szinte megmártózhattak a megértettség melegében.

Reszponzívan viselkedni azt is jelenti, hogy pontosan értem, hogy mit él át a másik ember és mit akar közölni, és helyesen értelmezem azt.
Jézus ebben is kiváló. Felismeri, hogy a tanítványok szívét eltöltötte a szomorúság és a gyász, és feltárja annak okát: mindez azért nehezedik rájuk, mert ő hamarosan elmegy tőlük. Ezt is kimondja.
Megható élmény lehetett a tanítványoknak felismerni, hogy Jézus nemcsak észleli, ami bennük zajlik, hanem érti is azt és ki is mondja. A tisztázó szó mély, megnyugtató rendet teremthetett bennük.

A reszponzivitás végül azt jelenti, olyan választ adok, amely pontosan illeszkedik a másik érzelmi és kapcsolati szükségleteihez. Helyzetre és személyre szabott választ.
Ezen a ponton Jézus csődöt mondott.
A tanítványok őt akarták, az Ő közelségére vágytak, de ő valaki mást ígért maga helyett: a Vigasztalót, a Pártfogót.
A tanítványok önmaguknak reméltek vigaszt, de Jézus főként a világhoz küldte a Pártfogót. Le kell lepleznie az embervilág bűnét, ami abban áll, hogy az emberek nem hisznek benne. Meg kell győznie a világot az igazság felől. Afelől, hogy ő az Atyához megy és a világban élő emberek többé nem látják őt. Be kell bizonyítania a világnak, hogy a világ fejedelme megítéltetett, hiszen Jézus legyőzte őt a kereszten.
A tanítványok közvetlen, fizikai jellegű támogatást reméltek, de Jézus lelki Pártfogót ígért nekik. Földi, immanens megoldást vártak, de Jézus kozmikus és üdvtörténeti távlatok felé irányította őket. Az Atyához való visszatéréséről beszélt neki, a hitetlenség valóságáról és a gonosz legyőzéséről beszélt neki.

A pszichológiai és lelkigondozói értelemben vett reszponzivitás első célja az érzelmi biztonság megteremtése. Ez megtörtént. Második célja a megértettség kimunkálása. Ez is megvalósult. Harmadik célja az érzelmi és értelmi összehangolódás. Ez nem jött létre.
Harmóniát helyett disszonancia lett: nem összehangolódás, hanem elhangolódás támadt; nem közös ritmus, hanem törés. Jézus nem hangolódott össze a tanítványok testi vagányaival, amelyek emberi, testi mivoltukból eredtek, hanem a tanítványok hangolta össze a mennyei világ lelki valóságával.
Jézus a tanítványok belső, érzelmi világát a szolgálat tágasabb összefüggésébe állítja. Ezért beszél nekik feltűnő részletességgel a hozzájuk küldött Pártfogó világban végzett munkájáról. Ezzel teszi világossá, hogy a magánélet – legszemélyesebb érzéseinkkel és tapasztalatainkkal együtt, legyen az szerelem, fájdalom, veszteség vagy gyász – nem a küldetéstől elszigetelt szféra. Mindezeknek a szolgálat valóságában van a helyük, ott élnek és bontakoznak ki.
Jézus az evilági gondolkodást áthangolja világon túli, mennyei logikára, a testi megközelítést lelki–szellemi látásmódra. Ezzel azt hangsúlyozza, hogy akik az ő szolgálatába álltak, azok mennyei észjárás szerint élnek és elsődlegesen a lelki valóság összefüggéseiben mozognak.
Ezt az áthangolást végezte ma az Úr közöttünk, hogy számunkra, szolgálatra elhívott tanítványok számára a lelki szféra legyen az elsődleges. Abban van az egzisztenciális, testi valóság helye; hogy számunkra, szolgálatra hívott tanítványok számára a mennyei logika legyen a meghatározó, amely átjárja a földi gondolkodásmódot.

Ámen