A 2024-2025-ös tanév akadémiai istentiszteleteinek igehirdetési terve Péter első és második levele alapján

„Szentek legyetek mert én szent vagyok!” Mit jelent az, hogy szent szolgálatra köteleződünk el? Érti-e és érzi-e a világ a szentségünket, mely képes a bűntudatkeltésen túl Isten megbékélő munkálkodásából is valamit sugározni? Mit tehetünk akkor, ha szentségtörés áldozataivá válunk? Létezik-e szent hely és szent idő a 21. században? Vannak a reformátusoknak szentjei? Péter első levelének szerzője gyöngéd határozottsággal, provokatív, de pásztori tónusban rajzolja meg a szentség azon körvonalait, amelyet a kis-ázsiai szórványban élő keresztyéneket ért diszkrimináció egyre másra kikezd és eljuttatja a szórványközösségeket arra a mélypontra, hogy a (mostoha) körülmények diktálják mit higgyenek Isten szívéről és cselekvéséről. A levél az Újszövetséggel összhangban hirdeti, hogy Isten szentsége konkréttá Jézus Krisztus személyében válik. Körülményeink ezt nem írhatják felül. A nyugtalanító és szembesítő tanúságtétellel a szerző hozzájárul ahhoz, hogy a kijelentett alapok és az aktualitás mentén újragondoljuk keresztyén voltunkat, ma is, itt is intézetünk falain belül. Továbbá arra buzdít, hogy a jóságunk és kegyességünk mítosz rétegeit lehámozzuk, így vezetve el a kultikus szentség tárgyi-rituális szemléletétől a személyesebb dimenziók felé (lelki ház, királyi papság, a keresztség nem a test szennyének lemosása), ahol már nem az elkülönülés és a gettósított értékpiramisok, hanem a részvétel körvonalai válnak egyre erőteljesebbé (készek legyetek, tűrjétek a szenvedést). A személyesség viszont nem jelenti azt, hogy minden (vallásos érzület) megengedett. Az igehirdetési terv segíteni kíván abban, hogy a szentség és személyesség mély feltárulkozását felelősen éljük meg, úgy ahogy erre Jézus maga is példát hagyott.
A szentség körvonalai a levelekben olykor messzire visznek: földi világunkban a társadalom peremétől, a szolgáktól egészen az epicentrumig, ahol látszólag a legtöbb hatalom összpontosul, a királyig; a természettfelettiben a „börtönben levő lelkektől” Isten jobbjáig. Máskor a körvonalak mélyre kanyarodnak: a „szív elrejtett emberétől” az oroszlán torkáig, Krisztus sebeitől a keresztségig. Az igehirdetési terv ezeket a tereket öleli fel figyelembe véve a szentség és identitás, valamint a világ és az egyház megújulásának határait és lehetőségeit. A bejárt világok sűrítve tükrözik, hogy az 1–2Pt paraklézise Isten minden emberi cselekvést megelőző kegyelmes cselekvésén alapul. Az igehirdetési terv által ezt a paraklézist vonatkoztatjuk magunkra, hogy megtanulhassuk – a kultikus gesztusokon túl – hogyan válhatunk olyan hellyé, ahol Isten cselekvése életre kel a világban.

0.Eulógia – az igehirdetési terv előszava/nyitánya – 1Pt 1,3–12

1.Szentség és identitás
a. Jövevények és idegenek a Szentháromság kötelékében 1Pt 1,1–2
b. Újszülött csecsemők 1Pt 2,1–3
c. Engedelmes gyermekek 1Pt 1,13–16
d. Királyi papság 1 Pt 2,9–10

2. Hogyan érhetnek el Krisztus tanítványai változást a világban?
a. Szent vagy erkölcsös élettel? 1Pt 2,11–12
b. Mindenkit tisztelve 1Pt 2,13–17
c. Istenre néző lelkiismerettel 1Pt 2,18–25
d. Házasságmodellel 1Pt 3,1–7
e. Áldásmondással 1Pt 3,8–12
f. Készenléttel 1Pt 3,13–17
g. Szenvedéssel 1Pt 4,1–6
h. Dicsőség Lelkével 1Pt 4,12–19

3. Hogyan érhetnek el Krisztus tanítványai változást az egyházban?
a. Szent félelemmel 1Pt 1,17–21
b. Testvérszeretettel 1Pt 1,22–25
c. Lelki áldozatokkal 1Pt 2,4–8
d. A keresztség könyörgésével 1Pt 3,18–22
e. Példamutatással 1Pt 5,1–5
f. Ellenállással 1Pt 5,6–11
g. Alternatív kommunikációval 1Pt 5,12–14

4. Hogyan érhetnek el Krisztus tanítványai változást a jövendőről való gondolkodásban?
a. Hivatástisztázással 2Pt 1,3–11
b. Az ígéretekbe vetett feltétlen bizalommal 2Pt 1,12–21
c. Párbeszédben a világgal 2Pt 3,3–7
d. Feltámadáshittel 2Pt 3,8–13
e. Szent élettel’ 2Pt 2,1–11
f. Szent élettel’’ 2Pt 2,12–22.3,14–16