A 2024-2025-ös tanév akadémiai istentiszteleteinek igehirdetési terve Péter első és második levele alapján
identitás
Az identitás szó általános jelentése a valamivel való azonosság azonosulás valamely közösséghez való tartozás. Önazonosságról akkor beszélhetünk ha az énképünk vagy önazonosság-tudatunk (mindenkinek az önmagáról alkotott elképzelése) megegyezik vagy hasonlít valaki más mások tehát egy közösség önazonosság-tudatával. A keresztyén éntudat és a krízistudat is egyidős a keresztyén közösséggel a gyülekezettel. Az őskeresztyéneknél a megkeresztelkedés jelentette az újjászületést az új identitás kezdetét (Róm 6 4).
Ez az előadás Péter első levelének azon összefüggéseit emeli ki, amelyekben a szerző a keresztyén identitás eszkatologikus megalapozását nyújtja. Ennek az identitásnak a sarokpontját pedig az 1Pt 2,2-ben találjuk: „mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre”. Amint látni fogjuk, ezek az összefüggések a homo viator kérdésfelvetéseivel metszik egymást, de bizonyos ponton azt meg is haladják.
Ebben az időszakban a tanszék az erre jelentkező, a kutatásban részt vevő hallgatókkal együtt azt vizsgálja, hogy a hit, a hitvallásosság és az identitás-identitásfejlődés hogyan határozzák meg kölcsönösen egymást.
A kontextuális lelkigondozás gyakorlata vetette fel bennem a kommunális missziói modell nyújtotta lehetőségeket az egyház, mint terápiás közösség víziójának összefüggésében. Egyrészt arra kell fókuszálnunk, hogy a nyugati individualizmus égisze alatt, és nyomában, az ún. x, y, z nemzedékek hogyan szólíthatók meg. Másrészt az ember alapvetően négyféle egzisztenciális szorongására adott evangéliumi válasz miképpen bizonyul hitvallástételi gesztusnak egy missziói egyházmodell lelkigondozói elkötelezettségében és gyakorlatában.
Oldalak
