A kontextuális lelkigondozás gyakorlata vetette fel bennem a kommunális missziói modell nyújtotta lehetőségeket az egyház, mint terápiás közösség víziójának összefüggésében. Egyrészt arra kell fókuszálnunk, hogy a nyugati individualizmus égisze alatt, és nyomában, az ún. x, y, z nemzedékek hogyan szólíthatók meg. Másrészt az ember alapvetően négyféle egzisztenciális szorongására adott evangéliumi válasz miképpen bizonyul hitvallástételi gesztusnak egy missziói egyházmodell lelkigondozói elkötelezettségében és gyakorlatában.
identitás
Lelkipásztorként a Bonus Pastor Alapítványát és Református Mentő Misszióját vezetője közel három évtizede. A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben a lelkigondozás terén a motivációs interjú (MI) módszertanát és missziológiát oktat. Kutatásai homlokterében a teológia relációs etikai és egzisztenciálfilozófiai vetületei és összefüggései állnak. Mindezt a gyakorlati teológia kontextuális lelkigondozói praxisában vizsgálja, elsőbbséget adva az evidencia-alapú kutatásnak. Luther nyomán a theologia crucist vallja, nem mint egy teológiai irányzatot, hanem mint teológiai habitust.
A konferencia témája Identitás, konfliktus és politikai közösség. Életmódok és kultúrák együttélése
a demokratikus jogállamban, és szándékunk szerint teret biztosít a politikai közösség értelmezésének újabb tendenciáiból, valamint a politikai közösség és egyéb közösségek, az interkulturális és interkonfesszionális viszonyok sokrétűvé válásából adódó kérdések megvitatásának.
Az előbbiekben azt fejtegettem, hogy az élet, a lenni, a vagyok meghatározói személyemnek: testi-lelki mivoltomnak, keresztyénségemnek, hitemnek, magyarságomnak, és azt is, hogy ezek mit jelentenek, mert a „micsodánál” is érdekesebb a „mit jelent, mire jó”. Ugyanezekről beszélek a következőkben is, de – most talán még elvontabban – nem is az élet, hanem maga lét felől nézve taglalom említett minőségeimet.