Egy bibliatudós (Walter Brueggemann) arról beszél, hogy van egy mintázat, amely az egész Biblián végigvonul, ez a V vagy U betű. A kiindulópont egy viszonylag optimális helyzet, ám ez a nyugalmi állapot általában nem tart sokáig. Innen lefelé vezet az út. Egy döntéshelyzet, traumaélmény, konfliktus kibillent az egyensúlyból, és az ember hamar ott találja magát a mélyponton, lent a V betű csúcsánál. Egyébként is a mai napot, január 19-ét, a turizmus/pszichológia az év legszomorúbb, legdepresszívebb napjaként jelölte meg. Január harmadik hétfője a közbeszédben a Blue Monday nevet viseli, és azt jelzi, hogy az ünnep fénye elhalványult, a remény megfogyatkozott, az újrakezdés lendülete pedig alábbhagyott. Mélypont. Innen viszont már csak felfele vezethet az út. A szabadulás lendülete a V betű jobb oldali szárán vezet tovább, egészen ennek a szárnak a tetejéig. Az Ósz-ben ez a mintázat jelenik meg a teremtés-bűneset-újrakezdés, vagy az Egyiptomban való boldogulás-szolgaság-szabadulás nagy narratíváiban, de találkozunk vele közelebbről József, Jónás, Eszter, Ruth vagy Dávid történeteiben is.
Ez a Juh kapunál jegyzett történet is bejárja a V betű által megrajzolt utat, ezzel hozza közel egykori és reménybeli olvasói/hallgatói számára a megváltás folyamatát, és beavat minket - Betesdáról lévén szó - a kegyelem és irgalom természetébe (Betesda a népi etimológia szerint irgalom vagy kegyelem házát jelent; az arám változat kiöntés vagy kiáradás tavát jelent).
A nyugalmi állapot az az ünnep, Jézus felmegy Jeruzsálembe. Ha Izrael viharos történelmét nézzük, akkor valóban nagy dolog hogy a kultusz zajlik, és az, hogy a hétköznapokra ünnep jön, és ezeket az ünnepeket a maguk rendje, módja szerint meg lehet ülni. Ahol a juhokat az áldozatra vitték, ott jelenik meg az, aki az áldozat és az élet forrása egyszerre. Most csak ennyit erről. Később még egyértelműbb az evangélium, amikor azt olvassuk Jn 10,7 – „Én vagyok a juhok ajtaja”; Jn 7,37–39 – élő víz.
A Betesda medencének, komplexumnak a bemutatása a V betű lefele hajló ága lesz. A régészeknek is sikerült feltárniuk ezt a gyógyhelyet közel a Szent Anna templomhoz, amely Jézus nagymamájának állít emléket ez a templom. Nos, ennek közvetlen környezetében ma is láthatóak a gyógyfürdőnek a romjai.
Vízgyűjtő, esővízgyűjtő medence volt ez, de valószínűleg ennek a medencének az alján volt egy forrás is, ami időnként fölbuzogott. Itt ennél a medencénél öt csarnok volt kialakítva, és ezekben a csarnokokban a betegeknek a tömkelege fekütt, várva a víz megmozdulását, mert hát megmozdult, akkor azt tartották, aki elsőnek lép be, az meggyógyulhat.
Vakok, sánták, sorvadásosak, aszottak sokasága lakja be ezt a helyet, az 5 portikust. Gyakran kapcsolatba hozzák ezt a felsorolást azzal, hogy ilyen a világ, az emberiség Krisztus nélkül. Vak és süket, semmilyen módon nem érzékeli Istent, ezért arra a következtetésre jut, hogy nincs is.
Ott vannak a sánták, bénák, sorvadtak, akik nem tudják Isten tetteit tenni, nem tudnak Isten szavára mozdulni, csak botorkálás, vonszolás az élet.
Ide lép be Jézus. Őt ismerve, nehéz lehetett visszafognia magát egy ilyen helyen. Figyelmét most egyetlen emberre emeli. Ott fekszik egy 38 éve beteg ember, látja, felismeri ennek az embernek testi-lelki nyomorúságát, hiszen áttetsző az életünk Isten előtt, látja a legmélyebb valóságát annak, hogy milyenek vagyunk nélküle. Hozzá fordul szeretetével, hatalmával, egész lényével, a 38 év nem marad többé érintetlenségben:
Akarsz-e egészségessé lenni? Azaz meggyógyulni? Illetve hozzá rendelhetjük azt a kérdést is: akarod-e a változást? Azt a változást, ami a velem való találkozásból fakadhat? Elhangzik egy Jézus számára nagyon fontos, emberileg nézve pedig látszólag fölösleges kérdés.
Hiszen ki ne akarná a gyógyulást? Ki ne akarná hogy egészséges legyen, és egészséges maradjon minél tovább?
Igen, meg akarok gyógyulni, mert beteg vagyok. Akarok, mert nem tudok magamon segíteni, és kiderült, hogy mások sem tudnak rajtam segíteni. Te tudnál segíteni? Úgy is, ha panaszos a szavam? Tényleg tudnál segíteni, úgyis, ha nem tudom megfizetni, ha nem elég a hitem, ha babonás, mitikus vagy éppen misztikus a hitem?
Valami hasonlót várnánk el ettől a 38 éve beteg embertől – akarjon tűzön-vízen át meggyógyulni, változni. Ott van a szeme előtt az isteni kezdeményezés, küszöbön a szabadulás, mégsem tud buzgósággal, vallásos érzülettel válaszolni.
Helyette a keserű kijelentés áll: Uram, nincs emberem.
A legmélyebb pontot ott a V betű csúcsán nem a 38 év, nem a betegség fajtája, formája képezi, hanem, ez a megállapítás: nincs emberem. Arra teremtett bennünket az Isten, hogy közösségben éljünk, kapcsolatokban éljünk, és hogyha ezek a kapcsolatszálak elszakadnak, ha tényleg magányos homokszemekké válunk a tengerparton, ilyen elszigetelt a mi életünk, és ez a világ egyre inkább ilyenné tesz bennünket, akkor az nagyon nehéz elhordozni, nagyon súlyos ennek terhe.
Nincs emberem. Aligha lehet ezt a rövid panaszt kielégítően magyarázni, megragadni, hogy miért is mondhatta ezt. Mi mondatja ezt vele? Lehet szülei már meghaltak, testvérek, rokonok valószínű dolgoztak, a mindennapit keresték, nem tudtak hosszan, vele együtt várakozni.
Felismerhető ebben a megnyilvánulásban az is, amit bibliai nyelven úgy mondanánk, hogy a régi ember reflexe. Benne van a hárítás, a körülményekre való hivatkozás, az emberek hozzáállása nem megfelelő, az egyház, a rendszer a hibás, ezért olyan az életem amilyen: nincs, aki bevigye a medencébe a víz időnkénti felkavarodása után, s mire nagy nehezen odavonszolná magát (hosszú lépcsősorok vezettek a vízhez), már más ment be előtte, és addigra elfogy a víz gyógyhatása. Újra és újra az a tapasztalat nő nagyra az életben, hogy megint lemaradok valami jóról, kimaradok valami jóból és áldásból. Nehéz ezt elhordozni.
Ezek a körülmények. Kapcsolattalanság, a kultusz kudarca, ököljog és farkastörvény az irgalom házában, beszűkült, izolált élet, babonás hit. Ide lép be Jézus.
A beteg körülményeiről egyre inkább átkerül a fókusz Jézus személyére.
Van már, aki segíteni akar és tud is rajtad. Aki irgalmazni tud ennek a világnak.
A legmélyebb ponton megváltozik a történet íve. Elmarad a hitvallás, a vallásos érzület, a rítus, Jézus nem segíti oda a vízhez, helyette a megváltás sűrített, új nyelvét, mondatát szólaltatja meg. Mert hát ilyen a megváltás, a szabadítás természete, hogy nem tudják a körülmények és az akadályok visszafogni, áradni akar ma is az életünkben.
Kelj fel, vedd a nyoszolyádat/hordágyadat és járj fel-alá!
Minden szava átütő erejű, a megváltás felhajtó erejét sugározza. Ez a gyógyítástörténet, mint sok más, egy burkolt feltámasztástörténet, a nagy feltámasztástörténet egyik előkészítő eseménye, és mindez szombaton vagyis a régi teremtést átjárja az újnak a cselekvése, Jézus a szmobatnak Ura, az új teremtésnek az Ura (lásd a κράββατον/krábbaton/gyékényágy és σάββατον/szábbaton/szombat szójátékot, összecsengő szavakat).
Kelj fel! – a feltámasztás igéje szerepel itt (egeírō), támadj fel!
Vedd az ágyadat! – a beteg egész nyomorult élethelyzetének szimbóluma – hordozza, ami hordozta őt, ami hordozva fogva is tartotta őt. Ne felejtsd el egy pillanatra sem, hogy miből szabadított meg téged az Isten.
De benne van ebben a mozdulatban az is, hogy az áldozatszerepből szólítja ki ezzel Jézus és a felelős élet terébe hívja.
És járj fel-alá, járj körbe! - lakd be az új életet, a megváltott, a bővölködő életet. Illetve élj a megszabadított élet rendje szerint, lépésről lépésre, lendületet ad Jézus ennek az elakadt életnek, meggyógyítottként most már cselekedheted Isten tetteit. Lendületet ad a felelős életre nézve: „járj!” Ami a jánosi logika szerint egyenértékű azzal, hogy tanúskodj arról az irgalomról, igazságról, amit megtapasztaltál, amiért semmivel sem fizettél!
Kedves negyedéves apokaliptikusok! Többször szólítottalak így benneteket, természetesen nem véletlenül. Most már többet tudtok az apokaliptikus beszédmód természetéről, a négyes számra utalnék itt a legvégén.
A Jelenések könyve a négyes számmal írja le a világot: négy szél, négy sarok, négy élőlény, négy lovas. Ez a mi világunk Krisztus nélkül valóban törékeny, zajos, sokszor félelmetes, fenyegető. Mégis arra lettünk elhívva, hogy lakjuk be ezt a világot reménnyel, hittel. Ez az igazi, bibliai apokaliptikus identitás: járni körbe, fel-alá, és tanúskodni arról a másik isteni valóságról, feltárni a világ előtt a Biblia és életünk V mintázatai által, hogy elhozta Jézus az irgalmat erre a világra, azért, hogy senki ne maradjon ki abból a jóból, áldásból, gyógyulásból, amit kínálni akar nekünk.
Ámen.