A mai nap a minősítésé, a gyümölcsöké, a szüretelésé. Másod- és negyedévesek alkalmassági vizsgán mennek át. Jellemzések, statisztikák, 2 illetve 4 évnek a mérlegét kísérik dicsérő és elmarasztaló szavak, amelyek mögött mind mind húsvér történetek húzódnak meg. Ezt az utat csak alázattal lehet járni, kérni Istentől a bölcsességet, hogy miközben másokat minősítünk magunk méltatlanná ne váljunk. A szép, érett gyümölcsöknek nyilvánvalóan örülünk. Természetesnek is tartjuk, hogy ott, ahol plántálás, öntözés, metszés, napfény volt, egykor gyümölcs is lesz; fejlődés, elköteleződésről tanúskodó jó tanulmányi eredmények, emellett pedig jó magaviselet, erkölcsi integritás. De mi történik ott, ahol a nagy lombok alatt hitvány, silány a termés vagy ahol a kiszáradt fáktól még huzatosabb a légkör?
Pál körül elfogy a levegő. Iszonyatosan gyorsan fogy a levegő. Igyekezz minél előbb hozzám jönni! - így szól Timóteushoz, szeretett gyermekéhez. Timóteusnak meg kell szakítania efézusi szolgálatát; éppen pálya csúcsán van ő ekkor, hiszen egyre nagyobb tekintéllyel bír a tévtanítások elleni küzdelemben, egyre több vezetői, missziói felelősség ruházódik rá, és mindezt most hátra hagyni és minél előbb indulni Pálhoz, Jézus torzszülöttjéhez, aki ugyan rövid időre megmenekült az oroszlán szájából, a kivizsgálás még folytatódik, de a végső szentencia fenyegető közelségbe került. Pálnak ekkor már megfogyatkozott a testi ereje, gyakran hivatkoznak arra magyarázók, hogy a látása is egyre homályosabb, egyedül Lukács segíti őt, még tartja a frontot: szellemírója, de gyógyírja is. Minél közelebb a vég, egyre letisztultabb a belső kép, világossá válnak a legfontosabb értékek - ezek az értékek után kíván nyúlni: meleg köpenye után, könyveire, pergamenjeire vágyik (lehetnek ezek jogi iratok - római polgárjog igazolása, üres írótáblák további levelekhez, vagy személyes feljegyzések, emlékek. Valószínű Troászban való letartóztatása során Karposznál hagyta érkékeit – innen is látszik a legvégsőkig dolgozni akar. Nyári könyvajánló ehhez: Festina Lente István: Kis köpeny könyv. Stílusgyakorlatok. Budapest, Harmat, 2024.). A tárgyi és szellemi értékein túl, maga mellett szeretné tudni a legbecsesebb, a legragyogóbb értéket, akit az isteni gondviselés rendelt számára: Timóteust, szeretett, lelki gyermekét. Ebből is kitetszik, hogy a meghitt kapcsolódás, a közösség szükséglete minden ember alapvágya. Pálnak nem volt családja, de Isten megengedte neki, missziós útjait járva, annyi veszteség, elhagyatottság, egzisztenciális bizonytalanság közepette azt, hogy egymásra találjon két rokon lélek; megtapasztalja azt a kölcsönös feltétlen szeretetet, szoros köteléket, amit sem versengés, önérvényesítés, semmilyen más lojalitáskonfliktus vagy nézeteltérés nem árnyékolt be. Ritka kincs az ilyen.

Felkerült az egyház hirdetőtáblájára ez az ízig-vérig személyes levél, és azóta mi magunk is gyönyörködhetünk, hogy ilyen is van a bűntől megrontott, áthatott világban: szoros kötelékek, amelyek nem önmagukért léteznek, nem maguknak termik a gyümölcsöket, nem klikkesednek, nem valaki ellen szövetkező és összefogó szolgatársi szövetség, hanem olyan szövetségek az Úrban, amelyek építik és áthatják a környezetet, hogy mindaz a jó, amit Isten náluk tett le, az gazdagítsa az ő nagy családját.
Közös útjuk terméseit címszavakban így összegezhetjük: minden körülmény között megharcolt hűség, egymásról való önzetlen gondoskodás – még akkor is ha a pálya csúcsán vagyunk, egymás szükségeire, lelki igényeire való odafigyelés, önfeláldozás, tettrekészség, engedelmességben való növekedés, transzparencia. Mindketten elköteleződtek a katona, az atléta és a földműves mentalitása mellett, megtanulták helyesen kezelni, hasítani az Igét – nem vették magától értetődőnek, hogy értenek az Írásokhoz; olyan edénnyé formálódtak, amely hasznos az Úrnak; a folyamatos reflektálás pedig éberré tette őket.
Az egyház hirdetőtáblájára viszont nemcsak ez az áramló kötelék, irány került fel, és a hozzá fűződő búzakoszorú, hanem egyéb is van. És most a huzatosabb részekre irányítanám a figyelmünket.
Kevésbé ismert nevek hangzanak el: Kreszcensz Galáciába, Titusz pedig krétai szolgálata után Dalmáciába ment új missziós útra. Thikhikoszt Efézusba küldte Pál, valószínű Timóteus helyettesítőjeként. Voltak tehát, akik szolgálati út miatt nem tartózkodtak Pállal.
Ez az, ami a legkevésbé szorul magyarázatra. Ugyanakkor három olyan név is szerepel, amelyek az egyház számára kellemetlen, kínos történetekre utalnak, de mégis üzenettel bírnak. Pál legbelső munkatársi körében, az intergenerációs hálóban tapasztalt törések kerülnek leplezetlenül figyelmünk elé, amelyek éles ellentétben állnak a levél elején bemutatott szorosra font transzgenerációs hűséggel – Lóisz és Euniké pozitív példáival, így a pozitív és negatív példák mintegy keretbe foglalják az egész levelet.
Kikről van tehát szó?

1.Démász (Demetriosz). Róla azt mondja Pál, hogy elhagyott engem, a világhoz ragaszkodott és elment Thesszalonikába. Két dolgot mond el tehát róla az alapige, ezt emelném ki én is Démász minősítésével kapcsolatosan.
Egyrészt a világhoz ragaszkodott az eredetiben így hangzik: a jelen korszakot szerette.
Nos, a mindenkori jelen korszaknak mindig nagy a csábereje. A jelen korszak szeretete bennünket is igen-igen kísért. Sokszor fel sem tűnik ez nekünk, észrevétlenül hosszú időn keresztül elkezd hatni ránk – addig amíg hozzászokunk. Valaki így fogalmazta: a világ egy légkör, egy hangulat. Egy bűnös majdnem olyan nehezen ismeri fel a világ kísértéseit, mint egy hal a szennyeződést a vízben. Érezhető, hogy nincs minden rendben azzal, ami körbevesz, de hogy mi is a baj, azt nem vagyunk képesek kideríteni. (Könyvajánló ehhez: Eugene H. Peterson: Kitartó követés. Tanítványság egy türelmetlen világban. Budapest, Harmat–KIA, 2025.) Nagyon leegyszerűsítve, összegezve: bizony hányszor derül ki rólunk is, viselkedésünkről, forgolódásainkról, hogy jobban szeretjük, amit a világ kínál, jobban lelkesedünk világi dolgokért, mint ami a teológia falain belül történik vagy amit az evangélium kínál. Látványosabb, nagyobb a visszhangja, vonzereje. Erről nem tudomást venni, olyan mintha homokba dugnánk a fejünk.
Mi következik ebből a világszeretetből? Démász esetében az, hogy Thesszalonikába ment, vagyis hazament. Nyílt lázadás, tagadás helyett: visszatért a komfortzónájába. Olyan világszeretet, amiből szegre akasztott palást, pályaelhagyás származott. A visszafordulókat juttatja eszünkbe – akik bizonytalanul ragadták meg az eke szarvát; akik nem mondanak azonnal nemet Istennek, de az igenjük a nehézségek nyomása alatt talánná minősül, vagy egoközpontú, és nem evangéliumközpontú. Olyan halogatás, visszakozás, ami megint nem termi az elköteleződés, a nekiveselkedés érett gyümölcseit.
De létezik egy másfajta világszeretet, amiről beszél a Szentírás és amelyet így nevezhetünk: kritikus lojalitás, azaz jelen lenni a világban, de nem a világ szerint élni. A feloldozás igéje tanúskodik erről a kritikus lojalitásról: Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte. A Fiú is visszament – hazament – de ez a hazamenetel nem komfortzónába való visszahúzódás, hanem a kereszt és a feltámadás útján vezetett, ez a hazamenetel beteljesített küldetés. A Fiú nem kerülte meg küldetésének állomásait, nem akasztotta szegre a palástját, és ezért lehet nekünk ma is hit és reménység által élni. Hadd kérjük a mi Urunkat ennél a pontnál, hogy munkálja bennünk is ezt a fajta világszeretetet, amiből nem pályaelhagyás származik, hanem kitartás, küldetéseink beteljesítése.

2.Másodszor feltűnik (János) Márk neve. Márk az, aki végül is a feltételesen alkalmas minősítésben részesül, aki türelmi időt kap, és ezzel a türelmi idővel nagyon jól él, éretté és megbízhatóvá válik a küldetésre, Péter és Pál munkatársa lesz. Az látjuk nála tehát, hogy törés után újra beoltatik a megbocsátás olaja által a szolgatársi közösségbe. Ez a pillanat a megbékélés, a kapcsolatszervíz dokumentálása.
Róla tudjuk, hogy Pamfiliánál, Pál első missziós útján visszafordul – éretlenségből fakadó hűtlenséggel magyarázható a viselkedése. Pálnak nagyon fájdalmas volt ez a missziói kenyértörés, radikális volt ebben a helyzetben, elutasított minden további közösséget Márkkal, és ebbe a hűtlenségbe Barnabás is belesodródott -akárcsak Antiókhiában Péter társaságában a képmutatásba – Barnabás a sodródó, a lojalitáskonfliktusok kereszttüzében ég és újra meg újra kínos helyzetekben látjuk. De fontos látni azt – itt röviden említem, hogy milyen nagy hatással vagyunk egymásra. Éretlenségünkből fakadó végig nem gondolt döntéseink, másokat is magával sodorhatnak. Fertőző az éretlenség, egyfajta tanítványi infantilizmus – ezzel is számolni kell, vigyázni, nehogy másokat is hűtlenségbe, vagy képmutatásba sodorjak.
A szolgálati hiány belátásra bírja Pált: túl szigorú volt Márkkal szemben, ezért kezdeményezi az épülést, a bizalom helyreállítását célzó lépéseket tesz, Márkhoz igazodó bocsánatkérő nyelven szól: dolog van, gyere. (Könyvajánló ehhez: Gary Chapman: Konfliktuskezelés a munkahelyen. Hogyan erősítsük a csapatmunkát, rendezzük a kapcsolatokat és építsünk bizalmat? Budapest, Harmat, Budapest, 2024.)
Az újabb megbízás és annak elfogadása teljessé teszi a megbékélés. A szolgálat elsőbbséget élvez a sérelmekkel szemben. Nem engedhetjük meg magunknak a haragtartást, hogy a nézeteltérések, véleménykülönbségek, feszültségek éket verjenek közénk. A szolgálat kapcsolatrendezésre sürget minket. Egy tanévzárás kiváló alkalom erre. Mi az a lépés, ami, noha nehéz, de a szolgálat miatt most meg kell tenned? Ki az, aki fele békejobbot kell nyújtanod és mindezt a (nyári) szolgálat sürgetése miatt?
Mit kezdünk a szolgatársi kapcsolatokban keletkezett sérülésekkel? Meddig cipeled még magaddal, egy-egy tanárod által nem megfelelően ütemezett reakciót, mint eleven sebet? Tanulod-e a megbékélést? A helyreállítás nyelvét? Hogyan rendezed konfliktusaidat? Tagadás, hibáztatás, kifogások, önsajnálat helyett válaszd azt, hogy helyrehozod, amit elrontottál. Válaszd azt, hogy újraoltod a fát a megbocsátás és szeretet olajával. Ahol a Lélek munkálkodik, ott megtalálható az újrakezdés módja, nyelve, a bűnrendezés, kapcsolatszervíz.

3.Végül említésre kerül Alexandrosz, a rézműves is – egy befolyásos kereskedő, aki sok rosszat tett Pál ellen. Valószínűleg társadalmi vagy anyagi pozíciójából fakadóan képes volt jogi eszközöket mozgósítani, hogy ártson neki. Miért akart Alexandrosz ártani Pálnak?
Valószínű azért, mert ez az Alexandrosz nem más volt, mint az, akit Pál az efézusi gyülekezetből kizárt – átadott a Sátánnak, mert káromolta az Urat (1Tim 1,20). Gondolhatunk tehát arra, hogy bosszúvágy vezérelte.
És mit tesz Pál? Lelki nagysága mutatkozik meg ebben is: rábízza az igazságszolgáltatást az Úrra: „megfizet majd neki az Úr.” Alexandrosz nem személyeskedés miatt, ellenszenv vagy érdekellentét, rosszhiszeműség miatt lett exkommunikálva, hanem teológiai okból: mert káromolta az Urat. Az Úr káromlása semmilyen minősítő vizsgán nem mehet át. Ha nem teremjük az elhívatásunkhoz méltó gyümölcsöket, azzal nyíltan ártunk Isten munkájának; így nemcsak magunkat csaljuk meg, tanárainkat verjük át – ennél súlyosabb, hogy az Urat is káromoljuk, aki elhívott bennünket.
Timóteusnak, a mindenkori Timóteusoknak - ezért óvakodniuk kell tőle: vedd komolyan Alexandroszt – de ne aggódj túlzottan miatta. Az Úr ugyanis nem hagyta el Pált: „mellém állt, és megerősített.” Mindent felülmúló ajándék és érték minősítő és minősített számára: a gondviselésbe vetett hit. Aki elhívott, aki elkezdte bennünk a munkát, véghez is viszi azt. Isten ma is az ő gyermekei mellé áll és megerősít minket a szolgálatban. A minősítési jegyzőkönyv gyönyörű hitvallással zárul: megszabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.