A felolvasott ige mondanivalója két kérdést érint érzékenyen és az ezzel kapcsolatos aggodalmakra kísérel egyszerre meggyőző és felkavaró választ adni: megéri-e várni az Úr eljövetelére? Illetve mit kell tennem addig a várakozás idején?
I. Megéri-e várni az Úr eljövetelére?
A remény várakozást szül, de ha a beteljesedés sokáig késlekedik, nehézzé válik megőrizni azt. Minél tovább tart valaminek a megvalósulása, annál nehezebb benne reménykedni. Így volt ez az első keresztyén gyülekezetekben is néhány évvel Krisztus mennybemenetele után. Jézus megígérte, hogy hamarosan visszatér és helyreállítja az igazságot. Erre vártak, ebben reménykedtek. A reménység még inkább felerősödött, amikor üldöztetés és ellenállás érte a gyülekezetet. De Jézus visszatérésének késlekedése miatt sokan így kezdtek kérdezni: Hol van Ő? Hiszen megígérte, hogy eljön! (4. vers). Az egész Biblián végigvonul a kérdés: vajon Isten valóban jelen van ebben a világban? A hamis tanítók és gúnyolódók nem segítik a kitartást, a világ türelmetlensége és ingerültsége rájuk telepedett. Megjelent a kísértés: valamiképpen sürgetni kellene Isten cselekvését, ráhatni, lépéskényszerre utalni Őt. Ebben a helyzetben emlékezteti őket az ige arra, hogy Isten időfelfogása más, mint a miénk. Látni kellene a nagyobb képet, az összképet. Mi a khronosz szerint élünk – az óra által mért, lineáris időben. Isten viszont a kairoszban létezik – az alkalmas időben, ahol az események határozzák meg az élet jelentőséget, nem a múló percek. Számára ezer év olyan, mint egy nap, és egy nap, mint ezer év. Végül is az egész kronosz kairosszá válik – kegyelmi idővé – a döntés idejévé. A kronosz megtérésre rendelt idővé válik. Amikor a Biblia azt mondja, hogy Krisztus hamarosan eljön, ez azt jelenti: már nincs hátra más történelmi esemény csak az Úr napja; a keresztyének nem tudnak más sorsfordító eseményről, csak az Úr napjáról –amikor ítéletet tart élők és holtak felett.
Bizony olykor úgy tűnhet, hogy Isten lassan teljesíti ígéreteit. Az ige azt mondja: Isten azért húzza az időt, mert irgalmas. Amikor körbenézünk a világban, és annyi rossz, igazságtalan dolgot látunk, hajlamosak vagyunk megkérdezni: miért nem lép közbe Isten, és tesz végre rendet? Nagyon sokszor erős késztetést érzünk mi is arra, hogy siettessük a beavatkozást, a megtérést, az engedelmességet, a megbocsátást. Az, hogy kétezer év telt el Krisztus első eljövetele óta pedig nem éppen hízelgő reánk nézve, az egyház egészére nézve. Isten még mindig sok embert vár a megtérésre – és arra is, hogy az egyház végre komolyan vegye tanítvánnyá tevő küldetését. Vagyis miközben vár, mindent megtesz annak érdekében, hogy az útjelző táblákkal jól felszerelt utak oda kanyarodjanak az elveszettekhez.
Türelmes az Úr, kifeszíti kegyelme hálóját fölöttünk. Ez azt is jelenti, hogy nem engedi, hogy az ember fejére zúduljon teljes súllyal mindaz a rossz, amit felidézett bűneivel, visszatartja annak következményeit. De az ige nagyon világosan azt is elmondja, hogy az Úr napja eljön. Megéri várni az eljövetelre? Megéri várni arra, ami így is úgy is eljön? A türelem helyét egyszer majd átveszi az igazságszolgáltatás, a kifeszített hálót elengedi, egyszer majd megengedi meglátnunk nagyon tisztán bűneink következményeit.
II. Az Úr napja eljön
„el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek” (10.v.)
Botrányos az emberi fül számára az, ami ide le van írva. Természetesen lehet hangsúlyozni, hogy olyan apokaliptikus beszéd, ami tele van szimbolikával. Mintha nem kellene komolyan venni. Illetve nem kell mindent komolyan venni. Ez a szimbolika teljes félreértése. De hogyan is egyeztessük össze korunk globálisan összehangolt ökológiai erőfeszítéseivel? Bizony nem egy népszerű szöveg, mégis benne van a bibliában, és hitünk részévé vált. Nem egyszerű szembesülni a mindent felégető kozmikus tűzzel, hiszen a teremtett világ otthonunkká vált, jól kiismertük magunkat itt, a föld termése életre táplál minket. A teremtett világ feletti áhítatot talán legszebben Assissi Ferenc fejezte ki a Naphimnusz c. versében:
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás
És minden áldás.
Mindez egyedül Téged illet, Fölség.
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat.
És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes:
A Te képed, Fölséges.
Áldott légy, Uram, Hold nénénkért,
És minden csillagaiért az égnek.
Őket az égen alkotta kezed
Fényesnek, drága szépnek.
Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért,
Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.
Kik által élteted minden Te alkotásod.
Áldott légy, Uram, Víz húgunkért.
Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.
Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért,
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad,
És mindennémű gyümölcsöt terem,
Füveket és színes virágokat.
Áldott légy, Uram, minden emberért,
Ki szerelmedért másnak megbocsát,
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért,
Akitől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak!
És boldogok, kik magukat megadták
Te szent akaratodnak.
A másik halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek az Urat és áldjátok
És mondjatok hálát neki.
És nagy alázatosan szolgáljátok!

Lásd még Dsida Jenő: Őszintén megdicsérjük az egész világot c. költeménye.

tágas a föld és
tiszta kelettől napnyugatig, nincs rém e világon,
jó füvek és fák vannak, a nap süt, a rőt telihold száll,
örvendezve az emberek és a kutyák örömének.
Zengd bele bátran a térbe, csahold fel a csillagokig, mit
csillámló-szemü gazdád is zeng, hirdet örökké:
Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne.

Már legalább minekünk iszonyúan tetszik ilyenkor – mikor pl földvári dombokon sétálok, vagy a katonai tavon korcsolyázok. Vajon ugyanarról a világról beszél Dsida Jenő, mint amilyenről a 2Péter? Miért akarja bántani az Isten Nap-bátyánkat, Hold nénénket, Földanya-nénénket? Miért akarná őket elpusztítani az Isten?

Egyrészt így próbálja kifejezni a szentíró, hogy a bűn mennyire átjárja a világunkat. Erőteljes képekkel fejezi ki azt, hogy a bűn nem szimbólum, hanem valóság. A halál nem szimbolikus történés. Szeretteink halála nem szimbolikus esemény. A föld, a teremtett világ a bűn fészkévé vált, bűn alá rekesztett – de nem szimbolikus értelemben. Át van itatva – olyan nagyságrendben, amilyenre kevésbé vagyunk képesek rálátni. Átjárja a világunkat – átjár bennünket, sőt uralkodhat is felettünk. És egyre inkább indokoltnak látjuk a kozmikus tűzvészt – hiszen a világűrt is szennyezzük. Talán ez a kor még inkább segít láttatni a bűn kozmikusságát. Minden megsemmisül, ami szembeállt Istennel.

Másrészt azt is jelenti, hogy nagyon sok alkotása, eleme az elmúló világnak útjelzőtábla. Telehintette gyermekeinek pályáját útjelző táblákkal – amikor megérkezünk a célhoz pedig egyszerűen nem lesz szükség rá. Az útjelző nem fényképet ad arról, amit majd találunk, amikor odaérünk, hanem megbízható irányt mutat, amerre haladnunk kell. A jelenések könyve részletesebben beszél erről. A szent sátor, a jeruzsálemi templom útjelző tábla. Az új Jeruzsálemben, az új égen és földön abban a magasabb rendű létben nem lesz szükség rá. Napra sem – mert Isten dicsősége világítani fog. Megszűnik a kozmikus ritmus, egyedül Isten szemlélése, látása marad meg. A szentírás rengeteg tűzbe veszett kézirata – csak jelzi előre: így fog egyszer végérvényesen megégni a biblia minden írott szava – a nagy beteljesedéskor. Csak az marad meg, amiből élet fakadt – szent és kegyes élet, elkötelezett élet, odaszánt élet – ami tapasztalattá vált. Ami kapcsolattá vált. Csak az nem fog megemésztődni a tűzben, amit megemésztettél.

III. Új eget és új földet várunk

„Miután ezek mind így felbomlanak új eget és új földet várunk”
Kifejezi ez a kép a kora keresztyének sajátos gondolkodását és hitét.
Azt hitték ugyanis, hogy Isten az egész kozmosszal azt fogja tenni, amit Jézussal tett húsvétkor. Mennyit küzdöttek ezért a hitért, és azért, hogy tisztán megmaradjon számunkra is. Ennek a küzdelemnek egyik legértékesebb dokumentációja a Kolosséi levél. A mi igeszakaszunk csak sejteti azt, amit a Kolosséi levél minden óvatosság nélkül hirdet: az ember és a kozmosz részesedni fog Krisztus feltámadásában. Krisztus felé tart, az egész teremtés is bevonódik ebbe, és Krisztusban jut el a beteljesedésre. Nemcsak az embereket békítette ki önmagával és egymással, hanem a kozmikus hatalmakat is: kiengesztelte a mindenséget. Ökoteológiát nem lehet krisztológia és szotériológia nélkül művelni. Nemcsak az ember részesedik a szabadulásban és megváltásban, hanem a teremtett világ. De hol vagyunk mi ettől a kozmikus krisztológiától, amikor még az egyházban, magunk között is óvatosabban, kimértebben hirdetjük az evangéliumot? Zárójelbe tesszük vagy lábjegyzetbe kerül Jézus neve, az, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata. Az egész történelem a felmagasztalt Krisztus felé halad, őt sóvárogja, még ha ez a sóvárgás olykor hamisnak és erőltetettnek, vagy éppen erőtlennek tűnik.
A mennyország, ami fele készülünk egy újjáteremtett világot jelent. Szűkszavúan beszél erről az újjáteremtett világról a szentíró, mégis lenyűgöző az a jövőkép, ami bennünket már most, arra ösztönöz, hogy Isten akarata szerint éljünk. Nagyon egyszerűen azt mondja az ige: az új világ lakói olyanok lesznek, akik már most szeretik Isten igazságosságát, akik már most gyakorolják magukat ebben. Jézus is Isten akaratát állította igehirdetése és élete középpontjába: Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod.
Gazdag mondanivalója van a szentíró vallomásának. Most négy pontban utalnék arra, ami ehhez az újjáteremtett világ ígéretéhez üzenetként kapcsolódik. Azaz: mit kell tennem addig a várakozás idején?

1.Új ég és új földre azok várnak, akik az igazságot önmagáért szeretik, és vállalják már most ezért az önmagáért szeretett igazságnak minden következményét.
a.Kihat ez a különösen hangzó szeretet egyrészt arra, ahogyan küldetésünket szemléljük. Nehéz elviselni azt, amikor megkérdőjelezik a lelkipásztorok munkáját, az egyház szolgálatát, vagy az itt eltöltött 6 évet, vagy a teológiát, mint tudományt. Ez is előjött egyik bibliaórán: többen átéltétek azt, hogy a környezet kételkedik ebben a hivatásban, különös állatfaj a teológus – főleg ha meggyőződései ellen él és hoz döntéseket, akkor még különösebbé válik. Mégis vállaljuk a megvetést, mert önmagáért szeretjük. Nem azért, mert sokan egyetértenek vele, mert népszerű, hanem önmagáért. Készen állsz vállalni az evangélium örömét egy kétségbeesett világban, és megélni olyanok között, akik annyi párbeszéd után továbbra sem értenek és nem bátorítanak minket?

b.Az igazság önmagáért való szeretése nagyon közelről érinti és befolyásolja azt is, hogy miképp vagyunk jelen egy-egy istentiszteleten.
A lelkészi munka egyik legnehezebb része, hogy végig kell hallgatni az összes olyan kifogást, amivel az emberek megmagyarázzák, hogy miért nem járnak templomba. Gyakorlatias korban élünk, így vonakodunk bármi olyat tenni, aminek nincs látványos, kimutatható haszna. Megéri részt venni benne? Megéri részt venni Isten türelmi akciójában? Kifogások: a család rám erőltette, kiskoromban kényszerítette; túl sok a képmutató az egyházban; a vasárnap az egyetlen nap, amikor ki tudom aludni magam; a vasárnap az egyetlen nap, amikor a családdal lehetek. Lehet érveket felhozni, lehet vitába szállni ezekkel a kifogásokat, de miután mindegyiket lefegyverzed, újabb három bukkan fel. Soha nincs vége ennek a küzdelemnek. De egy más megoldás is lehet: miután meghallgatom ezeket az embereket – elkezdek imádkozni értük: hogy egy napon megtalálják az elégséges okot a templomba járásra: az Istent. És hogy közelebb hozzam a kérdést: megtalálni az egyetlen elégséges okot a précesjárásra: Istent imádni másokkal együtt, az ő döntéseire, ítéleteire figyelni, felszólításainak engedelmeskedni. Tegyetek egy próbát: egy egész féléven át legyen ez egy program: Isten központú précesrejárás – nem érzelem és érzésközpontú, nem kedvközpontú – hanem Istenközpontú jelenlét. Komolyan veszem akkor is, amikor éppen semmit sem érzek. Közel engedem magamhoz azt is, amit nem értek benne. Elfogadom, hogy valaminek szabad itt történnie, ami túlmutat értelmem befogadóképességén, az épp aktuális érzelmi állapotomon. Nem a statisztika miatt, hanem a jelenlét, a részvétel minősége miatt. A Biblia nagyon kevés szót veszteget arra, hogy mihez van épp kedvünk. Isten türelme nem az érzelem és kedvközpontú keresztyénséget akarja virágoztatni.

c.Behelyettesíthető ez az igazság a Biblia horizontján Jézus nevével: akik Jézust önmagáért szeretik. És tudjátok még soha nem állította elém így a Szentírás ezt a kérdést – annyi mindenért szeretjük mi Jézust, persze a hőfoka is eléggé változó, hol nagyobb tűzzel, hol csendesebben – csodálatos tetteiért, páratlan bölcsességéért, a tudományos világot megosztó logionokért, felfoghatatlan, önkéntes áldozatáért, amivel a világot megváltotta. De szeretjük-e önmagáért? Jézust önmagáért szeretni – Lélek tud erre megtanítani – szeretni azt, aki által és akire nézve minden lett és teremtetett.

2.Új ég és új föld ígérete szerint élni másodsorban azt jelenti, hogy naponta kockára teszem a hitet. Soha nem láttam Istent, ha láttam volna – nem itt lennék. Jézus a láthatatlan Isten képe, de nem voltam Jézus kortársa. Lásd ehhez 1Pt 1,8: Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok – de örültök mert elértétek hitetek célját. Soha nem hallottam őt. Első bibliaórák egyikén – máris vizsgáztattatok engem, mint kezdő tanárt – és ezt a vizsgakérdés szegeztétek nekem: milyen az Isten hangja? Honnan tudom megkülönböztetni az Isten hangját a gondolataimtól? Keressük a kapaszkodókat. Könnyen el is tudjuk spiritualizálni ezt a kérdést. És máris mondanám: Isten hangja olyan csend, amelyet el akarsz hallgattatni – zajjal, dobbal, gondolatokkal, tevékenységekkel – aminek ellene akarsz állni, olyan jelenlét, amely nyugtalanít. Kockázatos dolog megválaszolni egy ilyen vizsgakérdést. Talán a legbecsületesebb, amit mégis mondhatnék: mi nem Isten hangját keressük, hanem az ő akaratát. Ezért, ha az ő hangját akarod hallva nem hallani, olvasd és ismerd jól a Bibliádat, és imádkozz sokat. Egy olyan világban, ahol minden mérhető, számszerűsíthető, pszichológiai elemzésnek és tudományos kutatásnak vethető alá, vállalni azt, kitartani amellett, hogy életem középpontjába egy olyan Istent állítok, akit szemem nem látott, fülem nem hallott, akinek akaratát semmilyen műszerrel nem tudtam megvizsgálni és kimutatni – bizony kockázatos dolog.
3.Új ég és új föld ígérete szerint élni harmadsorban a reményt is érinti. Semmit nem tudok a jövőről. Jövőkutatás – egy felkapott szakma. Általában izgalmas beszélgetések zajlanak egy jövőkutatóval. A pápaválasztás, elnökválasztás viszont mind mind leleplezi azt, hogy nem látunk a jövőbe. Nagyra becsüljük prófétai, elemző képességünket, vízióinkat, terveinket. Nem tudom, hogy mit hoz a következő óra. Nem tudom mit tartogat a jövő szeretteim számára, a nemzet számára, a világ számára. Többszörösen is fájdalmasak ezek a szavak. Éppen a múlt héten történt egy rettenetes baleset, kislányom osztálytársának édesapja megbotlott és a kapálógép maga alá teperte. Mindkét lábát pillanatok alatt szétzúzta. De mi lenne a megrendült családtagokkal, közösséggel remény nélkül? A kisfia minden nap ilyen körülmények között is ment és másodikosként vizsgázott románból, magyarból, matematikából, az osztálytársak, tanító nénik támogatása, együttérzése ölelésében, miközben édesapja a halál torkában. Minden tudatlanság ellenére tudhatjuk azt, hogy Isten véghezviszi akaratát és kitarthatunk amellett, hogy semmi sem szakaszthat el Krisztus szeretetétől.
4. És végül úgy várjuk az új eget és földet, hogy minden nap kockára tesszük a szeretetet. Nem értünk a szeretethez. Olyan felszabadító ezt belátni és kimondani. Sokkal jobbak vagyunk versengésben, sokkal jobbak vagyunk abban, hogy ösztöneinkre és ambícióinkra hallgassunk, hogy boldoguljunk és érvényesüljünk, mint abban, hogy kitaláljuk, hogyan szeressünk. Képzettek és rutinosak vagyunk az önérvényesítésben.
Mindezt számbavéve talán még inkább felerősödhet az elvágyódás egy olyan világba, ahol nem kell azt mérlegelnem, hogy szavaidban mennyi volt a hamisság, a hátsó szándék és mennyi az igazság. Ahol szavaidtól nem leszek csupa kékfoltos, szavaimtól nem leszel csupa kékfoltos. Ahol nem lesznek szerepzavarok, nem kell majd állandóan prioritásokat felállítani, és ezt naponta újragondolni, ahol nem lesznek személyiségzavarok, mentális zavarok, kozmikus zavarok.
Mégis miközben ilyen világról álmodozunk mindennap dönthetünk arról, hogy félretesszük azt, amihez a legjobban értünk, és megpróbáljuk azt, amiben ügyetlenek vagyunk: a szent és kegyes életet. Azért tehetjük ezt, mert van segítőnk, aki mellénk áll. Olyan útjelző táblákkal találkoztunk ma is – egy tanítványtárssal, egy apró gesztussal, igehirdetéssel, Bibliával, győzelmi énekkel – amelyek mind mind arra hívnak, hogy nyissuk meg magunkat a Lélek munkája előtt, és kérjük az ő segítségét abban, amiben ügyetlenek és képzetlenek vagyunk. (Luther Márton: „meg vagyunk váltva, és állandóan megváltatunk… a Szentlélek elküldetett, küldetik és küldetni fog; megismerünk és ismerni fogunk… hiszen a Krisztus-hjvő újjászületve is folyton újjászülető, hogy mindennap egyedül Krisztusra utaltságból élhessen.”)
Új eget és új földet várunk, ahol igazság fog lakozni. Nem ámít a Biblia: nem lesz ez egy sima átmenet – mégis Ő lesz számunkra a legnagyobb érték. Ámen.
 

Köszönjük Urunk, hogy csodálatosan megalkottad világunkat, mindent oly szépen elrendeztél, olyan finomhangoltsággal, amely felett a legnagyobb kételkedők is álmélkodnak. Áldunk hatalmadért, amivel fenntartod és a beteljesedés felé irányítod a mindenséget. Köszönjük, hogy ma is megerősítettél abban a hitben, hogy te nem megsemmisíteni akarod világunkat, hanem részesíteni akarod velünk együtt Krisztus feltámadásában. Micsoda reményt és hitet ébresztő távlat ez a mindenség számára. Annak kell elpusztulnia, megsemmisülnie, ami veled szembeállt. Könyörülj rajtunk Urunk, hogy ne érjen felkészületlenül ama rettenetes nap, óvd meg törékeny lelkünket a kétségbeeséstől és a nagy félelmektől. Köszönjük, hogy az új ég és új föld reménységében élhetünk már itt a földi pályánk során. Már itt tanulhatjuk akaratodat keresni, aszerint élni és cselekedni. Köszönjük azt a drága ajándékot, hogy Jézust önmagáért szerethetjük. Segíts, hogy növekedhessünk ebben a szeretetben. Bátoríts Lelked által bennünket arra, hogy tisztán és vonakodás nélkül hirdessük az evangéliumot minden körülmény között.
Vezess az előttünk álló héten úgy, hogy odafigyelhessünk a kérdezőkre, a keresőkre. Vegyük észre azokat, akik támogatásunkra szorulnak, legyünk elérhetőek egymás számára, itt ebben a közösségben, de a világban levő szomjúhozók és kiszolgáltatottak számára.
Könyörgünk különösképpen azokért ezen a napon, akiknek hatalmat adtál a kezükbe. Még ezt a korlátozott hatalmat is annyi mindenre lehet használni. Segítsd őket Urunk, meglátniuk, hogy felelősséggel tartoznak, hiszen te számontartod tetteinket.
Segíts, Urunk, hogy ne essünk kétségbe akkor, amikor ránk nehezednek a terhek, országunk kritikus helyzete, anyagi nehézségeink, szellemi-lelki megfáradásaink közepette tebenned keressünk és találjunk segítséget.
Jézus Krisztusért kérünk hallgass meg minket. Ámen.