2023 október 15 – Akadémiai Istentisztelet
Lekció: Zsoltárok 51, 1-15 Textus: Jakab 5, 13-20

1. 164. dicséret : Téged áldunk, nagy Isten 1-2
2. 32. zsoltár Ó, mely boldog az oly ember éltébe 1. és 4. versszakok
3. 156 dicséret: Atya, Fiú, Szentlélek
4. 412. dicséret: Jöjj, mondjunk hálaszót 1. versszak
5. 348. dicséret: Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát 1. és 5. versszak
6. 481. dicséret: Tégy Uram, engem, áldássá 1-2 versszakok

A levélíró nagy gondot fordít egy különös háznak, a lelki háznak az egészséges, szép rendben való működésére. Tulajdonképpen egy házépítési engedélyt küld a kis-ázsiai keresztyéneknek, egy különös tervet, amelynek szavatossága még mindig érvényes. Épüljetek fel lelki házzá – kőről kőre haladva, elindulva a sarokkőtől, Jézus Krisztustól, élő kövekként fonódjatok egymásba, egymásba karolva, egymáshoz csiszolódva rendeződjetek védő falakká, szilárd burkolattá: férfiak és nők, kicsik és nagyok, vezetők és vezetettek, szomorkodók és örvendezők.

Legutóbb erről a szószékről a szeretet Himnuszáról prédikáltam, most a Tízparancsolatról, a Törvényről szól az ige. Úgy látszik, hogy megtalálnak ezek a nagy témák. Kihívás számomra ilyen közismert nagy textusokról prédikálni, mert reális a veszély, hogy az ember elvész a részletekben vagy túl nagy általánosságban beszél és emiatt támad hiányérzete a gyülekezetnek.

1Sám 3,1-10
Ószövetség órán sokszor elhangzik, hogy a különféle szövegek számos az eredeti nyelvhez köthető jelenséget, szójátékot, allúziót és más ehhez hasonlót tartalmaznak. Egy-egy érdekesebb jelenségre fel szoktam hívni a figyelmet, és azt is számtalanszor hangoztattam már, hogy a jól ismerős történeteknek, üzeneteknek épp ezek felől lehet egy-egy új hangsúlyt, szempontot kölcsönözni. A mai reggelünkön mindezt Sámuel nevéhez kapcsolódóan fogjuk megnézni. Mindenekelőtt azonban egy kicsit az alaphelyzetet kell szemügyre vennünk.

Lekció: Ex 19,1-6; 1 Pét 2,9-15
Textus: 1 Tim 2,1–6

Ma imádság vasárnapja van. Egy 5. századig visszanyúló egyházi hagyomány szerint a húsvét utáni ötödik vasárnap a Rogate, azaz: az „imádkozzatok–vasárnap”. Ennek megfelelően a mai igénk is az imádságról szól, mégpedig annak egy sajátos formájáról: „tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért…”

Prófétai imádság

Középiskolás koromban az iskolaújságunk címe a Kotta nélkül volt. Egyik címlapjára egy osztálytársam megrajzolta az iskola utcájában található Szent György szobrot és egy másik osztálytársnőm meg egy verset írt hozzá. Az érdekes az volt, hogy nem a megszokott ábrázolását láthattuk Szent Györgynek, hanem a sárkány szemszögéből volt megörökítve a pillanat és a vers is a sárkány hangján szólalt meg: "segíts uram, sárkánnyá lettem, égi lándzsa függ felettem". Már nem emlékszem minden sorra, de így folytatódott, hogy "én is szomjazom a fényre".

Textus: Énekek éneke 8,5–7 Lekció: Zsolt 139

1. Rendbe szedett szerelem?

A szerelem és a hit két dologban hasonlítanak egymásra: mindkettő ajándék, és mindkettő egyetlen M/másik Sz/személyre irányul. Ezért vetnék meg az igeszakasz zárómondata szerint azt az embert, aki megpróbálná megvásárolni az ajándékot.

Prófétai imádság:

Mennyei Édesatyánk Megváltó Jézus Krisztus által a Szentlélek egyességében. Íme, felgyűlt eléd templomos néped, a te nemzetséged Uram, akit névről és az anyaméh előttről ismersz. Eléd gyűlűnk, hogy hálát adjunk neked, hogy eléd hozzuk életünket, és hogy igazgasd jelenünket és jövendőnket. Imádunk Atyánk ezért a lehetőségért, hogy te mindig hazavársz minket, igéd kosara előkészítve, a kegyelem asztala megterítve, és az üdvösség munkája készen öröktől fogva, mert nálad van kezdőpontja és végcélja a mindenségnek és benne nekünk, kis porszemeknek.

Arra gondoltam, milyen lenne, ha Pál apostolnak a maga korában meglehetősen közelinek tűnő, de mára már nagyon távolivá vált „bibliai” metaforáit elkezdnénk lefordítani a saját korunk nyelvére? Milyen lenne, ha az igehirdető lelkipásztorra nemcsak az ódon „bölcs építőmester”-ként hivatkoznánk, hanem mint építészmérnökre, aki szakmája iránti nagy érdeklődéssel egy építőtelepen végzi a munkáját? Mi lenne, ha az egyház, a Krisztus teste, azt mondaná az ő Krisztusáról, hogy „jó fej”? S milyen lenne, ha a vasárnapi gyülekezeti alkalomra úgy gondolnánk, mint testépítésre (body building)?

Egyik vasárnap reggel, szolgálat előtt azzal a kérdéssel állított be hozzám nyolcéves fiam: Anya, ha ötven százalék jó és ötven százalék rossz van bennem, akkor hova fogok kerülni? A pokolba vagy a mennybe? Azt hittem, jön a reggelije felől érdeklődni, ehhez képest valami egészen más, valami egészen emberi foglalkoztatja élete hajnalán. Igen, mert a gyermek is érzi öntudatára ébredésekor, hogy nehezen egyezik ki a jó és a rossz bennünk. Érzi, hogy sok benne az ellentmondás: szót fogadok, de mégis szeretek a tilos utcára ráhajtani; szeretem a testvéremet, de olyan jó őt piszkálni.

Prófétai imádság – a zsoltáros szavaival

Prófétai imádság

Textus: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8)

Kedves Testvéreim!

A mai szentháromságnapi istentisztelet igemagyarázatában a lehetetlenre vállalkozom. És noha korábban más igehirdetési szolgálatok előtt szorongtam, hogy vajon sikerül-e úgy elmondani a prédikációt ahogy azt szeretném, vajon a helyén lesz minden szó, vajon érthető lesz minden gondolat, a használt képek, hasonlatok közelebb hozzák-e az ige üzenetét, most hosszas készülődés és gyötrődés után mindezt elengedtem. Tudom, hogy nem járhatok sikerrel.

Lehet, hogy már unjátok, hogy azoknak akik az esti áhítatot mutatjátok be nekem, a visszajelzésben mindig azt mondom, hogy adjatok címet a beszédnek, mert úgy gondolom, hogy ez segít az üzenet megfogalmazásában. Persze kérdés az, hogy a cím után írom meg a prédikációt és végig ott lebeg előttem a cím vagy a már megírt beszédnek adom a címet, mintegy összefoglalva a mondanivalót. Hiszem azt, hogy mindkét út lehetséges, úgy ahogy egy dal megszületésénél is vannak megzenésített versek és vannak dallamok, amelyre íródik az énekszöveg.