„Fenséges az Úr, hiszen a magasságban lakozik.
Betölti Siont törvénnyel és igazsággal.
És biztonságos lesz a te időd.
Szabadság tartaléka: bölcsesség és ismeret.
Az Úr félelme: az az ő kincse.” (Ézsaiás 33,5–6)
A teológia mint tudomány, és a teológus mint e tudomány művelője legfőképp Istenen tájékozódik. Ez különbözteti meg őt a tapasztalat-alapú, empirikus kutatásokra és megfigyelésekre, vagy éppen az eszme szárnyalására támaszkodó tudományoktól.
A lelkigondozás olyan keresztyén hiten alapuló segítségnyújtás, a lelkigondozástan (pojmenika) pedig olyan gyakorlati teológiai diszciplína, amely a Szentírásban gyökerezik, de amelynek tartalmát és gyakorlatát a Szentírás nem írja körül pontosan. Így adódik az a kérdés, hogy ez a viszonylag fiatal teológiai tudományág és annak gyakorlata, a lelkigondozás milyen ismérvek segítségével határozhatja meg önmagát.
Kr.e. 622-ben kezdődött el az ószövetségi kor legnagyobb vallásos reformja. Ez az évszám egyúttal Jósiás király uralkodásának 18–ik esztendejét is jelzi. E reform jelentőségéről és az említett király nagyságáról szólok először (I.). A reform súlyával ellentétes arányban áll annak fogadtatása meghatározó prófétai körökben, Jósiás kiválóságával pedig végzetes sorsa. Ezt mutatja fel a II. rész. Mi volt a reformmal szembeni fenntartás, illetve a szerencsétlenség oka? Erre a kérdésre keresem a választ a harmadik részben.
Az ünneplők a lombsátor ünnepének utolsó nagy napján templomi zene és bibliaolvasás közepette nagy örömmel merítettek vizet a Siloám tavából. Erről az örömről a Misna ezt mondja: „Aki a vízmerítés örömét nem látta, az élete során még soha sem látott örömöt”. A lombsátor ünnepének utolsó nagy napján a papok hétszer járták körül az áldozati oltárt és ágakból készített csokrot lengetve énekelték a 118. zsoltár szavait: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó”. Az Isten tiszteletének felülmúlhatatlan csúcspontja volt ez.
„Ezeket azért mondtam nektek, hogy a ti örömötök teljessé legyen”. Mindnyájan vágyunk a minél teljesebb örömre, ezért nyomban megszólít minket ez a mondat. Mintha Jézus nem is az egykori tanítványoknak, hanem egyenesen nekünk mondaná azt. Jó így, megszólított emberekként részt venni az istentiszteleten.
„Hogy teljessé legyen a ti örömötök”.
Pastorația, datorită noilor accente în antropologia teologica și schimbărilor în domeniul psihoterapiei, acordă actualmente o mai mare atenție problemelor fundamentale ale existenței umane și caracterului relațional a vieții omenești. Aceste dimensiuni noi au intensificat preocuparea pastorației pentru unele concepte filozofice a epocii moderne.
A lelkigondozás, egyrészt a teológiai antropológiában, másrészt a pszichoterápiában bekövetkezett változások, hangsúlyeltolódások következtében egyre nagyobb figyelmet szentel a létkérdésnek és az emberi lét alapvetően kapcsolati jellegének. Ezek az új dimenziók megerősítették a lelkigondozás érdeklődését egyes modern kori filozófiai nézetek iránt. E kutatás során elsősorban azt keressük, hogy hogyan segítik a lelkigondozást az ún. dialogikus gondolkodás, főleg Martin Buber párbeszéddel kapcsolatos filozófiai nézetei.
