Az egyre összetettebb társadalom és az egyre kuszább családi viszonyok nehéz életfeladatok elé állítják a keresztyén embert. Egyesekkel nem tud megbirkózni egymagában, vagy a hozzá közel állók segítségével. A gyülekezet, különösképpen a lelkipásztor törődése és szakszerű segítsége jelentős erőforrás lehet ezekben a helyzetekben. A valóság azt mutatja, hogy ez az erőforrás erőtlen és jelentéktelen.
A teológiai hallgatónak, aki felkészül a lelkigondozás szolgálatára, ismernie kell a lelkigondozás valóságos és ideális helyzetét. Az előadások érzékeltetik ennek a szolgálatnak a jelenlegi (szerény) jelentőségét a valós gyülekezeti életben, és leírják annak kellő helyét. Mindezt úgy érik el, hogy leírják azokat a strukturális, teológiai, személyes és szakmai tényezőket, amelyek fenntartják az aktuális kedvezőtlen helyzetet, illetve azokat, amelyek lehetővé teszik az ideális helyzethez való közeledést. Céljuk, hogy a hallgató felismerje az elmozdulás szükségességét az ideális helyzet felé, megismerje az elmozdulás teológiai alapjait és felfedezze annak lehetőségeit.
Az előadások ugyanakkor elhelyezik a pojmenikát, a lelkigondozás elméletét, a gyakorlati teológia tudományának a rendszerében.
A jövendőbeli lelkigondozónak ismernie kell azokat a belső folyamatokat is, amelyek az életben elakadt keresztyén (és nem keresztyén) emberben zajlanak. Ezeket csak a teológialag reflektált pszichológia segítségével értheti meg a pasztorálpszichológia közvetítésében. Ezt a megértést szolgálják azok az előadások, amelyek körülírják a lelkigondozás és a pszichológia viszonyát és leírják azokat a pszichológiai irányzatokat, amelyek relevánsak az egyén lelkigondozására nézve. A hallgató ebben a félévben a kora-gyermekkori kapcsolati traumák leírásával és azok gyógyítási lehetőségeivel ismerkedik meg.