A lelkigondozási gyakorlat célja, hogy a gyakorló teológus megismerje mentora lelkigondozói gyakorlatát és szemléletét; tanulja a kapcsolatteremtést és a bizalomépítést, illetve a kapcsolat és a bizalom fenntartását; gyakorolja a megelőző lelkigondozást; alkalmazza a már elsajátított pojmenikai ismereteket, begyakorolja és megerősítse a szakmai és személyes lelkigondozói kompetenciákat; gyakorolja a tapasztalat-alapú személyes és irányított tanulást, és beépítse ezt a tanulási formát a szakmai identitásába.

A gyakorló teológus ennek érdekében:
1) beszélget a mentorával annak lelkigondozói gyakorlatáról és pojmenikai szemléletéről; erről a beszélgetésről beszámolót ír, amelyben külön reflektál a beszélgetésre és annak tartalmára; a beszámolót megküldi a szaktanárnak;
2) meglátogat egy családot, amely éppen egyik életciklusból a másikba megy át, hogy támogassa azt az illető életciklussal együtt járó alapkonfliktus megfelelő megoldásában; a megelőző lelkigondozás során figyelembe veszi az aktuális átmenet sajátosságait, a beszélgetésben követi a lelkigondozói beszélgetés dinamikáját;
3) a látogatásról jegyzőkönyvet készít, követve a jegyzőkönyvírás szabályait;
4) írásban reflektál a látogatásra és a jegyzőkönyvre;
5) a jegyzőkönyvet és a reflexiót megküldi a szaktanárnak, majd írásban reflektál a szaktanár észrevételeire.