New Testament
A kurzus célja: megismerni azokat a sajátos exegetikai kérdéséket, amelyek az újszövetségi levélirodalom elemzésekor merülnek fel. Az újszövetségi levélirodalomban nem ritkák a himnikus jellegű liturgikus szövegrészletek. Ezeknek sajátos szókincse és verses formája van különféle stílusalakzatokkal; tartalmukat jól elkülöníthető gondolategységekre lehet tagolni, amelyek az üdvtörténet vagy üdvrend mozzanatait ragadják meg, s így egy-egy igehirdetés textusaként is elkülöníthetők.
E kommentár elolvasása nem csak Kálvint – az írásmagyarázat szerzőjét – hozza közelebb az olvasóhoz, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy isten- és önismeretünket gyarapítva úgy számláljuk napjainkat, hogy közben bölcs szívhez jussunk. Kálvin szerint ugyanis gyakorlatilag ez a kettős ismeret jelenti az igazi bölcsességet.
Amikor az Ószövetséget a feltámadás kérdése kapcsán a keresztyén teológia és hermeneutika összefüggésében vizsgáljuk, akkor ezt kétféle szempontból tehetjük. Egyrészt tudatában kell lennünk annak, hogy a keresztyénség és a zsidóság többsége számára magától értetődő volt, hogy az Ószövetség beszél az ember feltámadásáról, tehát a jelenség mint olyan létezik. Másrészt a keresztyén igehirdetés számára az Ószövetség az a forrás is volt, ahol nemcsak általában a feltámadás, hanem konkrétan a Krisztus feltámadása is meg van írva.
Pages
