A Tamás evangéliuma és a szinoptikus hagyomány összehasonlító vizsgálata rávilágít arra, hogy bár a két hagyomány több példázatot is közösen őriz, ezek formai, nyelvi és teológiai különbségei jelentős eltéréseket mutatnak az egyes hagyományformálódási folyamatokban.
New Testament
Jelen tanulmány Tamás evangéliuma 114. logionjának értelmezésével foglalkozik, különös tekintettel Mária alakjára (akit általában Mária Magdalénával azonosítanak), valamint a mondás látszólag nőgyűlölő áthallásaira. Kiindulópontként a logionon belül, illetve a 114. logion és az evangélium egyéb részei – mindenekelőtt a 22. logion – között megfigyelhető feszültség szolgál.
A 30. logion vizsgálata rávilágít arra, hogy a korai keresztény szövegek hagyományozódása során bekövetkező nyelvi és teológiai átalakulások milyen mértékben befolyásolhatják egy logion értelmezését. Attridge rekonstrukciója, amely az istentelen/isten nélküli (ἄθεοι) olvasatot részesítette előnyben, döntően a μοναχός fogalmának teológiai jelentőségéből indult ki, ezáltal a mondást az egyedüli, elvonult tanítványi eszménnyel kapcsolta össze.
Acest curs analizează în detaliu capitolele 14 și 15 din Evanghelia după Marcu. Cursurile vor clarifica aspecte introductive ale Evangheliei după Marcu, vor explora caracteristicile interpretării narativei patimilor Domnului și vor analiza în detaliu fiecare pasaj, folosind metode exegetice cunoscute. Analiza va compara în mod special narațiunile patimilor din Evangheliile după Matei, Luca și Ioan, evidențiind asemănările și diferențele.
Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokon szavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.
Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokon szavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.
Pages
