Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokon szavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.
Noul Testament
Igehirdetésekben és teológiai munkákban gyakran találkozhatunk azzal a megkülönböztetéssel, amely szerint a Szentírás görög szövegében a φιλέω ige és szócsaládja a baráti ragaszkodást és érdekvezérelt szeretetet fejezi ki, míg az ἀγαπάω ige és rokon szavai a szeretet egy magasabb rendű formáját, az isteni, feltétel nélküli szeretetet jelölik. Kérdés azonban, hogy ezt a megkülönböztetést valóban alátámasztják-e a bibliai és nyelvészeti adatok, vagy inkább egy későbbi teológiai interpretáció eredményéről van szó.
Acest curs analizează în detaliu capitolele 14 și 15 din Evanghelia după Marcu. Cursurile vor clarifica aspecte introductive ale Evangheliei după Marcu, vor explora caracteristicile interpretării narativei patimilor Domnului și vor analiza în detaliu fiecare pasaj, folosind metode exegetice cunoscute. Analiza va compara în mod special narațiunile patimilor din Evangheliile după Matei, Luca și Ioan, evidențiind asemănările și diferențele.
A kurzus konkrétan a Mk 14–15 fejezeteit veszi vizsgálat alá. Az előadások tisztázzák Márk evangéliumának bevezetéstani kérdéseit, feltárják a passiótörténet műfajának hermeneutikai jellegzetességeit, ezt követően egy-egy perikópa exegetikai elemzése történik a már ismert módszertani szempontok alapján. Az exegetikai elemzés külön hangsúlyt fektet a Máté, Lukács és János passiótörténetekkel való összevetésre, a hasonlóságok és különbségek értékelésére.
„...hagyd, hogy a halottak eltemessék saját halottaikat!” Zsidó temetkezési szokások és a Mt 8,21–22
“Let the Dead Bury Their Dead”. Jewish Funerary Customs and Matthew 8:21–22. Funerary customs are inseparable from the fifth commandment. They impose strict obligations on relatives, lasting until the end of a one-year period. The practice of ossilegium, that is, the collection of the bones of the deceased, marks the conclusion of this process. When decomposition completes its cycle, the deceased is “survived”. The buried individual finds comfort in the expiatory disintegration he/she undergoes.
Pages
