Ebben a tanulmányban a dogma szó etimológiája és óegyházi használatának feltérképezése segítségével kísérelem meg körülírni a dogma szó jelentésmezejét (illetve ehhez kapcsolódóan a dogmatikát és dogmatörténetet, mint a dogmával foglalkozó tudományágakat).

A szenvedés titok is. Szenved az istenkáromló és az igaz is. Jézus sem fedte fel annak okát, hogy az a jeruzsálemi ember miért született vakon. Azt viszont felfedte és számtalanszor példázta, hogy mit kell tenni a szenvedőkkel. Aki pedig felkarol bármely nyomorúságba esett embert, abban Isten hatalma cselekszik. Ez a mi felkarolásunk ugyanaz az a felkaroló, vigasztaló, testet lelket gyógyító csodatett, amelyet Isten tett és tesz.

The textual history of biblical pericopes preserved in more than one version is very complex. Although the stories in Isa 38 and 2 Kgs 20 appear to have originated with some distinctive accents, one can observe a later tendency to harmonise these parallel accounts. Against the background of ancient scribal practices, the current investigation places the wide range of available empirical data regarding Isa 38:8 and 2 Kgs 20:9–11 in a complex network of evidences.

Letölhető ezen a linken: https://repo.proteo.hu/hu/publication/5962

The original profile of YHWH is a much-discussed issue of research, YHWH being defined mostly as either an El-like or a Baal-like deity. Scholars are investigating older texts of the Hebrew Bible that might reflect relevant imagery. The Book of Hosea is a neglected corpus in this discussion. However, the book contains North-Israelite traditions and concepts from the 8th century BCE that preserve and reflect an earlier stage of the YHWH-cult. If the imagery of the book could be traced back to a single, fundamental god-type, that could be a hint at the original character of YHWH.

Ajánlom ezt a munkát azoknak, akiknek a hite keresi a megértést, megértésük a cselekvést, cselekvésük a szeretetet, szeretetük pedig reménységet gyújt, melynek fényénél "megláthatják a láthatatlant" (Zsid 11,27).

The purpose of this short paper is to analyse the semantic field of the grammatical structure "δοκέω + εἶναι" which appears to be translated in various and ambiguous ways. Therefore, I invite the reader to a short philological adventure during which we will try to unfold the semantical field of the grammatical structure “οἱ δοκοῦντες στῦλοι εἶναι” used in Gal 2,9, and I try to find an answer to the following question: what does this characterisation exactly mean?

This study starts from the current experiential reality of the family, described by sociologist Peter V. Zima as follows: The family, as a victim of society as an alienating structure, becomes itself an alienating structure, which makes it impossible to establish intimate and supportive relationships between family members and the future of the family.

A béna meggyógyításáról szóló márki beszámoló az evangélium második fejezetének az elején több szempontból is figyelemreméltó híradás a Jézus galileai munkásságáról. A szövegegység jó néhány tartalmi elemmel bővül a megelőző részegységekhez képest, amelyek közül a legfeltűnőbb, hogy egy beteg ember egészségének a helyreállítása a Jézus bűnbocsátó hatalmának látványos bizonyítékává válik.

Miután az irányzat alapszemléletét, névértelmezését és néhány sajátos gondolattömbjét egy korábbi tanulmányomban ismertettem , majd egy következőben John Milbank egyik programadó iratának teológiai értelmezését és elhelyezését kíséreltem meg , jelen írásomban e programiratot magát kívánom – minden további értelmezést mellőzve – a magyar olvasó számára elérhetővé tenni.

A betegség és a gyógyítás az ókori Közel-Keleten nemcsak a testet érintő folyamatok, hanem az istenek teremtette és meghatározta egész embert érinti. Minden betegséget egy mennyei lény vált ki, azok kezelése is csak az istenek bevonásával történhet. A betegség így tulajdonképpen nem önmagában probléma, hanem az isteni szférával megbomlott kapcsolat tünete, amely baljós ómenként mutat a beteg sorsára, és figyelmeztet veszélyeztetett helyzetére.

In 1 Corinthians 15:20 and 23, Paul calls Jesus “the first fruits of those who are asleep.” According to John, Jesus died on the Eve of Passover and was resurrected on the third day, which was the day of the Omer ritual, the ritual of the first fruits. There have been many attempts to prove that Paul alludes intentionally to the first fruit implicitly, remembering the chronology of Jesus’s last days.

n recent years an increasing scepticism has arisen concerning the Deuteronomistic character of the Book of the Four (Hos, Amos, Mic, Zeph). Many themes and motifs have been regarded as “inspired” by or “oriented” towards the Deut and DtrH, but not exclusively Dtr. redaction. Hosea 1*, the beginning of the composition, however, has been neglected in this respect. Unlike 2 Kgs 9–10, which reflects a positive view of Jehu’s fulfilment of Yhwh’s command at Jezreel, Hos 1 condemns him for the bloodguilt at the same place.

The purpose of this short paper is to present an analysis of the Hebrew text of Psalm 90,12, and to reflect on its extant Hungarian translations. In order to achieve my goal, I will divide the text into smaller unites, as suggested by the Masoretic accent signs, and during the analysis I will focus on:
- the delimitation of the meaning and syntactic role of the construction לִמְנ֣וֹת יָ֭מֵינוּ;
- the syntactic place and the sematic field of the modal adverb כֵּ֣ן (whether it belongs to the verb לִמְנ֣וֹת, or to the verb הוֹדַ֑ע);

A LXX-kutatás fellendülése óta aktuális egy LXX teológia megírása. Annak azonban, aki erre vállalkozik, számos kérdést kell megválaszolnia, vagy legalábbis bizonyos módszertani akadályokat tudomásul vennie. A LXX egy képlékeny fogalom, amely nemcsak a könyveinek számában ingadozik, hanem adott esetben egy könyvhöz több párhuzamos szöveget is kínál, több teológiai súlyponttal. A LXX teológiájának tehát mindenképp komparatívnak kell lennie, amely figyelembe veszi a legfontosabb variánsokat.

Egy prófétai elhívás- vagy megbízástörténetben az olvasó számára magától értetődőnek tűnhet az, hogy a későbbi küldetés előterében az Ézs 6,5-t a prófétai ajkak minősége foglalkoztatja. Arra való tekintettel, hogy a prófétálás a verbalitás szférájához tartozik, úgy vélnénk, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért éppen Ézsaiás ajka az, amely a JHVH-val való találkozás rendjén a rémült Ézsaiásnak az első eszmélés rendjén eszébe jut. Mi másról, mint az ajkakról lenne szó egy olyan küldetésben, amely az isteni üzenet szóbeli közvetítését fogja magában foglalni (vö.

A napjainkban történő népvándorlásra lehet-e bibliai analógiát találni? Mostanában többször mondtam, hogy kényszeralkalmazások fogságában vagyunk, s ez elsősorban nemcsak a most felvetett kérdésre vonatozik, hanem homiletikai ficamként a teológiai minden tudományágát kísérti. Tudom, hogy ezek az alkalmazások, az időszerűsítés nyomása alatt jóhiszeműek, de megtörténhet, hogy tudománytalanok, s ezzel megerőszakolják a Szentírást. Nézzük meg a szóba jöhető történeteket.

További infó: https://repo.proteo.hu/publication/5845

Isa 7:14 is one of the most enigmatic texts of the Old Testament in which the traditional Christian exegesis has found the roots of the dogma of the virgin birth. It remains a question though whether this text indeed focuses on the female figure rathern than the son to be born. Following a brief survey of the recent state of research, in this article I address the question of the possible historical background of the text.

Ebben az írásban nem kívánom a teljesség igényével ismertetni azt a szak-irodalmat, amely csak néhány összefoglaló mondat erejéig említi Valentinosz biográfiáját. Viszont van két monográfia, amelyet problémafelvetéseik, hipotéziseik, részletességük és viszonylag közeli megjelenésük2 okán érdemes kiemelnünk a publikációk tömegéből. A valentiniánus keresztyénség jelenlegi két legfontosabb szakértője, akik megkísérelték a lehető legpontosabban rekonstruálni az alapító életrajzát is: Einar Thomassen4 és Bentley Layton.

Nebukadneccar egyik terjedelmesebb felirata a brisai sziklafelirat, az észak-libánoni térségből. A tanulmány ennek a feliratnak az akkád nyelven írt verzióját és annak magyar fordítását tartalmazza, bevezetővel és mindenekelőtt az Ószövetség olvasóit szem előtt tartó jegyzetanyaggal. A brisai felirat egyrészt a babiloni fogság előtti korszak története, másrészt általában a bibliai történetírás és szellemtörténet szempontjából is fontos kordokumentum. A felirat helyenként reflektál az Újbabiloni Birodalom nyugati térséggel kapcsolatos ténykedéseire és politikájára is.

A tanulmány a koronavírus-járvány idején jelentkező társadalometikai kihívásokat, dilemmákat és tanulságokat mutatja be. A következő területekre fokuszál: megszorító intézkedések társadalmi következményei, a reziliencia, mint az értékőrzés lehetősége, a családi élet problémái, a munkanélküliség problémái, a környezeti hatások, és összegezés.

Letöltés: https://repo.proteo.hu/publication/5856

Társadalmi elköteleződését tekintve kifejezetten baloldali gondolkodónk nem átallja Párizs - és híres egyeteme, a Sorbonne - szekularizált, ateista-egzisztencialista légkörében Isten nevét leírni. Mégpedig nem alkalomszerűen, elvétve, periférikusan, valamiféle önfitogtató szellemi dacból, hanem számtalanszor, mégpedig úgy, hogy az Isten-kérdés filozófiájának szerves részévé, sőt megalapozó mozzanatává válik.

Vladimir Jankélévitch személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását: a zsidó, a görög és a keresztény örökség szerves egységet alkot gondolatvilágában. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.

In this short paper I try to outline how Theodoret of Cyrus did use in his work the term μυστήριον. This word has an extended semantic field. It can refer (among others) to any mystery or secret, to a mystery- or secret doctrine, to mystic implements, to divine secrets, etc. In the Late Antiquity it gained a semantic expansion, denoting the holiest rituals of the more and more consolidating Christianity.

Az 1990-es évek krízishelyzete Kelet-Közép-Európában, s így Erdélyben is bizonyos szempontból hasonló az 1930-as évek Amerikájához, ahol a válság hirtelen jött. A lényeges különbség a mi esetünkben az, hogy mi alkalmazkodtunk ezekhez a szociális kedvezőtlenségekhez. A posztszocialista instabilitás életmóddá vált, és nem pusztán túlélése a hirtelen jött, váratlan helyzetnek. Nincs semmiféle stratégia, sem hosszú távú tervezés, a globális piac függőségében élő posztszocialista államok számára rendkívül természetes az állandó készenlét.

A lelkészi szolgálatot vállalók életének kiemelkedő eseménye a lelkésszé avatás vagy népegyházi kifejezéssel élve, a papszentelés. A protestáns egyházak szóhasználatában megmaradt ugyan a lelkész- vagy papszentelés kifejezés, de a római katolikus egyház gyakorlatával ellentétben ez nem szentség, hanem az egyház által gyakorolt szertartás, ritus ecclesiasticus. Ebben a tanulmányomban az unitárius paprendelés (ordináció) gyakorlatáról, illetve a lelkészi oklevél és eskü szövegének változásairól értekezem röviden.